Bye-bye, Donald

Posted by

Serény Péter
>A britek emlegették így: The Donald. „A” Donald. Aligha örült neki. De hát a világ már csak ilyen. Előbb-utóbb megelégeli a Trumpokat. Az angoloknak erre is van szavuk. Amikor már kikészülnek tőle, és kikapcsolnak, akkor: a britek Trumped out.

Most, kinek „végre!”, kinek „jajj!”, leáldozik, legalábbis az Egyesült Államok elnöki tisztét illetően a Trump-korszaknak (Trumpian era). Kevesebb fog eljutni hozzánk a Tumpisms-ból, a Trumpos okoskodásokból. Vigyázat, az angol szóban nagyon figyeljünk az utolsó betűre, az „s”-re. Ez a többes szám jele.

Óceánon túl, és óceánon innen, elemzők intenek: maga a trumpizmus (Trumpism, így, egyes számban, az irányzatot jelölve) velünk marad. Az, a kommunikációs eszközeit tekintve szupermodern populizmus, amit a távozó elnök neve fémjelez. Ez a huszonegyedik-századiság fura ellentéte a huszadik század első felében kimúlt diktatúrák korából ismert (lám, „újrahasznosítható”) beszédnek. („Trumpspeak”?) A elnökválasztás kimenetele, Joe Biden meggyőző többségével együtt azt is számszerűsítette, hogy a vesztes mögött szintén hatalmas, hetvenmilliós tömeg áll. Megannyi trumpista. Az angolban: Trumpist, ha férfi, és Trumpette, ha nő, mi több, mert némi meglepetésre latinó (főleg kubai bevándorló) hívei is felbukkantak: Trumpista (mert az angol itt átveszi a spanyol megnevezést).

Akár mulatni is lehetett a megannyi Trumpery-n, meghökkentő, „ezt-nem-hiszem-el!” trumpságon, mondjuk, a menetrendszerű, reggeli tweetes elnöki dühkitöréseken. (Például, a pumpkin mintájára Trumpkin-t mondani kivájt tökre gúnyrajzolt fejére.) Most pedig lehet megkönnyebbülni, hogy ez a fehérházi szappanopera, avagy sokak, kivált európaiak szemében „rémálom” véget ér. De ébredés után, azért jobb, ha nem felejtjük el, hogy ugyanazt az éjszakát nagyon-nagyon sok amerikai a maga nagy álmaként élte meg. És erre alighanem még jó ideig emlékezni, és – emlékeztetni fognak.

sp

Címkép:  A Time magazin nyári címlapja. Trump: Fogadás az életem.