Miért hagytuk, hogy így legyen?

Posted by

Illés György
>GergelyTamás Áldozat című írásához


>1969. január 20-án a 17 éves Bauer Sándor tanuló benzinnel lelocsolta majd felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében. Két kezében nemzeti zászlókat lengetve, élő fáklyaként lobogva tiltakozott a szovjet megszállás és a pártállami elnyomás ellen. Osztálytársaihoz írt búcsúlevele röviden tartalmazza tettének motivációját:
Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Harcoljatok úgy, ahogyan azt én tanácsoltam. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki január 16-án gyújtotta fel magát. Így tiltakozom az orosz megszállás ellen! Ne gyűlöljétek az orosz népet, nem az orosz proletariátus nyom el minket, hanem az orosz nacionalista bolsevik vezetés.

A helyszín és a koreográfia nem volt véletlen, hiszen a Múzeum-kertből indult el az 1848-as forradalom is. A január 16-án magát felgyújtó Jan Palach halála Csehszlovákiában óriási hatást váltott ki, temetésére több mit nyolcszázezer ember ment el, és Palach példáját hatan követték.

Bár a magyar média nem adott hírt a délben lezajlott önégetésről, a Szabad Európa Rádióból viszont mindent megtudtunk. A tragikus esetnek több száz szemtanúja volt a város közepén, sőt olyan is akadt, aki fotózta a történteket és értesítette a nyugati követségeket. Bauert még a kórházi ágyon „izgatás” vádjával letartóztatták, de három nap múlva elhunyt. A nyomozást azonban teljes erővel tovább folytatták annak érdekében, hogy bizonyítani lehessen: a fiú tette egyszerű öngyilkosság volt. Ennek megfelelő rövidhír jelent meg a Népszabadságban is. A temetést szigorú rendőri készültség előzte meg, azon csak a család vehetett részt.

Bauer tűzáldozata állambiztonsági szempontból kiemelten veszélyesnek számított, ezzel magyarázható, hogy azt az öt fős társaságot, akik április 26-án a Múzeum-kert falára kiírták Bauer Sándor nevét, hamar letartóztatták. Szirmay Tamást 3 év 6 hónap. Babay Lászlót 2 év, Joó Istvánt 1 év 8 hónap, Tóth Zoltánt 1 év 6 hónap, Kovács Ferencet 10 hónap szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Baracskára vitték őket.

Negyedikesek voltunk, a Kossuth Zsuzsa Gimnázium végzős diákjai. Azon a tragikus, januári estén találkoztunk a Markó utcában, a suli előtt. Tizennégy osztálytársammal kisétáltunk a Duna-partra, nem volt hideg, leültünk a rakpart köveire. Előkerült a gitár és mi Illés-számokat énekeltünk: a Sárga rózsát-t, a Ne gondold-ot, a Miért hagytuk, hogy így legyen-t.

Virágok közt, veled lenni,
Tudom szép volna kedvesem.
Virág sincsen, Te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?

És sokszor dúdoltuk, de halkan:

Ne hidd, hogy így marad örökre!

Címkép: Bauer Sándor (középen) barátaival