Még egy hang (most fuvola szól)

Posted by
Bárász Péter
(Breszt)
Minden tiszteletem Navalnijé. Pontosan tudta, hogy amint orosz földre lép, őrizetbe fogják venni, hisz körözési parancs van érvényben ellene. Tudta, bizonyára jól átgondolta és arra jutott, hogy hazáján többet segít, ha vállalja a börtönt, mint ha gyógykezelése – amire az orosz hatalmi szervek által ellene elkövetett merénylet miatt került sor – önkéntes száműzetéssé válik. Nem egy sehonnai bitang ember ő. Annak ellenére mondom ezt, hogy az életét valószínűleg most nem fenyegeti közvetlen veszély: a fél világ tartja rajta a szemét. Bár én nem igazán emlékszem arra, hogy mikor volt az orosz (szovjet) politika logikus, megalapozott, bár kiszámítható talán igen – de inkább kalandorságában.
Két hete, „Egy tiszta hang” című írásomban korunk egyik hősének mondtam Szvjatlana Cihanouszkaját. Az elnökjelöltek választási kampányát szándékosan minimálisra rövidítette le az itteni központi választási bizottság: július 14-én vették nyilvántartásba hivatalosan az elnökjelölteket és augusztus 9-én volt a „választás”. Emlékeztetek: Cihanouszkaja letartóztatott férje helyett jelentkezett „a ringbe”. Agitációs kampánya azért is tudott annyira sikeres lenni, mert stábja már július 16-án egyesült két másik kigolyózott elnökjelölt-aspiráns stábjával – mindketten egy-egy nőt delegáltak mellé.
Ma a július-augusztusi „három grácia” egy másik tagjáról, Marija Kalesznyikaváról(1982), korunk egy másik hőséről akarok egy pár szót szólni. A július 16-i stábegyesülésig a bebörtönzött Viktar Babarika elnökjelölt-aspiráns stábjának volt az egyik vezetője. A „választás” előestéjén megpróbáltak ráijeszteni: őrizetbe vették. Nem ijedt meg, erre rövid időn belül elengedték, úgymond: „tévedés történt”. (A húga már nem úszta meg ennyivel, két napig volt bent, pedig igazán semmi köze az ügyekhez.)
Aktív résztvevője volt a tiltakozó mozgalomnak, elsők között kapcsolódott be a Koordinációs Tanács munkájába, annak egyik vezetőjeként. Ezt a tanácsot azért hozták létre, hogy segítsen a hatalommal való kommunikációban (hiába, mert a hatalom nem hajlandó az „utcával” szóba sem állni).
Szeptember 7-én megállt mellette egy „távközlés” feliratú kisbusz, amelybe ismeretlen, munkaruhás személyek betuszkolták és már vitték is valahova. Másnap hajnalban a Koordinációs tanács két másik tagjával együtt áttuszkolták a belarusz-ukrán határ itteni ellenőrző pontján (a kitoloncás nem megfelelő szó, mert egy jogi aktust jelöl). A két férfi egy idő múlva Kijevből jelentkezett. Kalesznyikava azonban, röviddel az után, hogy kezébe adták az útlevelét, amit elrablásakor elvettek tőle, összetépte. Így aztán vissza kellett a senki földjéről hozni. Nem volt gondolkozási ideje, de azt tudhatta, hogy azonnal bebörtönzik, vagy… „menekülés közben agyonlövik”.
Azóta is ül. Amikor az ominózus eset történt, hogy Lukasenka „kerekasztalt” tartott több politikai fogollyal a KGB börtönében(!), Marija megtagadta, hogy átszállítsák Minszkbe (Zsodinoban tartották fogva akkor), mert nem mondták meg, hogy kik és hova akarják vinni. Néhány napja hosszabbították meg az előzetes letartóztatását március 8-ig.
„Civilben” az itteni TEDx események vezetője, nemzetközi rendezvényszervező, az OK16 kiállító- és rendezvényközpont művészeti vezetője, fuvolaművész, többek között az Operaház zenekarának tagja, karmester, zenetanár, a „zeneórák felnőttek számára” projekt ötletgazdája és vezetője. Egyedülálló, feminista.