Aranymedencében fürdünk

Posted by

drkardos

 A szakember az erdélyi Pusztakalánban, 1898-ban alakult Kaláni Bánya- és Kohó Rt.-nél dolgozott, de 1907-es, a Budapesti Hírlapban megjelent cikke megírásakor már három éve a Dunántúl geológiáját vizsgálta. Ennek a munkának köszönhetően került kapcsolatba olyan aranymosókkal, akik még a 20. század elején is keresték az értékes fémet a Zalában, illetve a magyar tenger partján (a zalai és a somogyi szakaszokon, de főleg Keszthely és Siófok környékén). A komolyabb vizsgálatok lebonyolításához két igen tehetséges mosó segítségét kérte, akik a tó 61 különféle helyről vettek neki 10-10 kg-nyi homokot. A minták pedig aranyat tartalmaztak!

A mosók (aranyászok) sáraranynak nevezik ezt az iszapban fellelhető, igen finom pikkelyformájú előfordulást.  A balatoni mintákban 100 kg-onként két szem sárarany volt, melyből 1000 szem kell egy gramm aranyhoz. Ezt az átlagot kisebb ingadozással minden mintában sikerült kimutatni. Hollósvárit pedig – bányamérnökként – koránt sem lepte meg az eredmény. Pontosan tudta, hogy a 13. és 16. század közötti időben hazánk adta Európa nemesfém kitermelésének 80 százalékát, ami a világtermelésben is a harmadik helyre volt elegendő, évi 1 tonna arannyal és 10 tonna ezüsttel. Emellett a már említett geológiai vizsgálatai megerősítették, hogy a Dunántúl jégkorszaki kőrétegeiben mindenütt található arany, melyeket az ezen áthaladó vízfolyások magukkal sodornak. Ezen a módon hordhatta a Zala az aranyat a Balatonba, ahol fokozatosan lerakódott. Persze a 2 szem/ 100 kg meghatározás egy magánember számára nem mond túl sokat, így nézzük meg, hogy mekkora mennyiségről is beszélünk valójában!

Röviden összefoglalva és bányásznyelvet használva erre azt szokták mondani, hogy a homok nyomokban tartalmaz aranyat, mely azonban így is döbbenetes mennyiséget jelent. Hollósvári el is végezte a részletes számításokat, melyekhez a fentebb említett gyakoriságot használta alapnak. Bemelegítésként tudjuk meg, hogy egyetlen gramm aranyhoz 5 vasúti kocsi, 50 tonnányi tartalmát kellene végigszitálni. Összességében a Balaton 600 négyzetkilométer területű, ami az öt méteres iszapréteggel és köbméterenként két tonnával számolva a teljes homok 6 milliárd tonna, vagyis 600 millió vagonnyi.

A fenti számítás alapján ebben 120 tonna aranyat lehetne találni! Mivel a vizsgált mintákban az aranyat alig szennyezte ezüst, így Hollósvári 23 karátosnak becsülte annak tisztaságát. Ez mai árfolyamon kilogrammonként nagyjából 15 millió forintot ér, ami 120 tonna esetében 1800 milliárd forintot tenne ki! Azért ez már egy elég komoly összeg. Csakhogy van itt néhány bökkenő…

Méghozzá a sárarany ilyen mértékű feltárásának elképzelhetetlen nehézségei. Nem csak arról beszélünk, hogy 6 milliárd tonna, tömörödött kőzet átvizsgálása valószínűleg többe kerülne, mint 1800 milliárd, hanem a vele kapcsolatos járulékos problémákról is. Hová lehetne tenni például az átvizsgált anyagot? Elég bután mutatna a tó körül egy ötméteres homokfal. Egyszerűnek tűnik visszahányni a tóba, ám a feltört homok – Hollósvári számításai szerint – olya mértékben foglalna nagyobb helyet, mint a mostani tömörödött, hogy azzal sivataggá változtatná a tó helyét.

Faramuci helyzet, hogy valószínűleg a tóban annyi arany található, amit ha kihengerelnénk, akkor beboríthatnánk vele a tó teljes felületét, kitermelése mégis kivitelezhetetlen. Azonban így is büszkék lehetünk! Melyik másik ország lakói mondhatják el magukról, hogy nyaranta aranymedencében fürödnek…?

toretroblog 

Címkép: Kotróhajóval sem menne Fotó: Fortepan/ UVATERV