Posted by Ónody-Molnár Dóra a fiatal újságíró nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. A Népszabadság megszüntetése után jutott el a 168 Óra hasábjaira, majd a hetilapnál kitört válság sodorta a tavaly nyáron alapított másik hetilaphoz, a Jelenhez. Érthető, hogy érzékeny a nyilvánosság hátborzongató változásaira, a legutóbbi számban két cikket is szentelt nekik. Az egyik, amelyben a Független Médiaközpont alapítóit szólaltatta meg, könnyen olvasható. A fehér alapon jól hatnak a szürke betűk. A másik cikk alapszövege – egy kormányzati karaktergyilkosság elemzése – szintén olvasható, a keretbe zárt háttér-anyagok közül az egyikkel azonban meggyűlt a bajom.
A szürke alapra nyomtatott fehér betűk összefolytak a szemem előtt. Félő, hogy a tördelő és a munkáját ellenőrző szerkesztők fontos információtól fosztottak meg. Egyre inkább az a benyomásom, hogy a Jelen a kormánykritikus sajtó legkevésbé átgondolt színvilágú, de úgy is fogalmazható, hogy csiricsáré vállalkozása. A napilapok közül viszont a Népszava a magyar sajtó legpatinásabb vállalkozása, elvégre hamarosan másfél száz éves lesz. Jól jött neki, hogy a Népszabadság megszüntetése óta az ellenzéki értelmiség gyűjtőhelye lett.
A hétvégi szám utolsó oldalán található melléklet, a PINK például görbe tükörben mutatja a közéletet. A humoros összeállítás címe betűszó, a politikailag inkorrekt rövidítése. Angolul pedig rózsaszínt jelent, átvitt értelemben „kicsit balost” is. Illik a Népszavához, amelynek tördelője és szerkesztői nem vették észre, hogy a pink betűk rúzsfolt képzetét keltik a szürke alapon. Némi silabizálás után fölsejlik, hogy a kormánypárti sajtóból talán Szikora Róbertet és Gajdics Ottót akarták volna pellengérre állítani. Nem igazán sikerült.
Nyilvánvaló, hogy manapság, kormányzati pergőtűzben nem könnyű a hatalmon lévők tevékenységét bíráló lapot csinálni. Olvasói tapasztalatom, hogy ha a tartalmi profizmus formai amatörizmussal párosul, akkor még nehezebb.
Médianapló