A vágy vakcinája

Posted by

Bruck András
>„Nem a hazugságod rázott meg, hanem az, hogy többé nem hihetek neked”. (Nietzsche, Túl jón és rosszon, 183. Aforizma) Szóval a bizalom, minden emberi kapcsolat sarokköve. Világos, egy taxiba nem szállsz be anélkül, hogy ne bíznál benne, hogy a sofőröd nem egy sorozatgyilkos.
Na és a kormányod iránti bizalom? Konfuciusz szerint a kormányzás három dolgon múlik: fegyver, élelem és bizalom. És ha az uralkodónak nem áll rendelkezésére mind a három, akkor előbb a fegyverről mondjon le, aztán az élelemről és csak utoljára a bizalomról. Na itt, ennél az utóbbinál kezdődnek a hatalom bajai.
Mivel az email szinte teljesen kiszorította a postai leveleket, ha nagy ritkán borítékot találok a levélszekrényben, a feladó többnyire Orbán Viktor, „Magyarország Kormánya”, vagy a legutóbb koronavírus-regisztráció ügyben az országos tisztifőorvos. Ezeket a leveleket azonban még soha nem olvastam el, a többi háztartási szeméttel együtt mindig valamennyi a kukában végezte, bontatlanul. Nem mintha a kormányt nem ismerném el törvényesnek, de már rég megtanultam, hogy bármit tesznek vagy mondanak, kérdeznek vagy felelnek, van mögötte valami hátsó szándék. Ők ugyanis nem Konfuciusz, hanem Putyin és a hasonszőrűek tanítványai, ezért nem az állampolgárok bizalma a legfőbb tőkéjük, hanem a félelmük és hiszékenységük.
Engem is a félelem hajtott, amikor legjobb meggyőződésem ellenére a kormányoldalon regisztráltam a vakcinára. A kormány ugyanis, megszegve korábbi bejelentését, miszerint a vakcinához nem szükséges regisztráció – és miért is kéne? – most már ahhoz köti. Úgyhogy még a „további kapcsolattartás” kockát is beikszeltem, nehogy büntetésből esetleg ezért ne oltsanak be. Máig rossz érzésem van emiatt, de a becstelenségük már olyan mélyen belém ivódott, hogy nem kockáztattam, hiszen én is megfertőződhetek és másokat is megfertőzhetek.
A jobboldal szavazói viszont a hiszékenységük foglyai. Nekik továbbra is muszáj mindent, bármit elhinniük, hogy legközelebb is a Fideszre szavazhassanak. Ezért elhiszik, hogy az Orbán által „munkaalapú társadalomnak” nevezett Magyarországon a járvány miatt bezárt, tönkrement vállalkozásokat, a bevétel nélkül maradt százezreket – más országoktól eltérően – nem volna helyes pénzzel kisegíteni. És az EU-ban valóban a magyar miniszterelnök nyújtotta messze a legkisebb támogatást a bajbajutottaknak. Mintha nem is léteznének. De az érte rajongóknak abban is hinniük kell, hogy úgy igazságos, ha a kormány csak a fideszes önkormányzatokat kompenzálja az egyre több elvont adóért.
S ők nyilván annak a frissen kipattant hírnek is örülnek, hogy az ő gyerekük helyett Orbán Viktoré tanulhatott a brit Királyi Katonai Akadémián. Nyilván azt se bánják, hogy a negyvenmillió forint tandíjat nem a nem éppen csóró szülők, nem is a milliárdos nagypapa, netán a szintén milliárdos nővérke fizette, vagyis az Orbán család, hanem az állam, azaz ők, a diktatúra igazi balekjai. A lelki egyensúlyuk megőrzéséért nekik már muszáj mindent elhinniük. Vakhitükért pedig bónuszként megkaphatják még a 150 éves Színház és Filmművészeti Egyetem romjait is: az eszement színházi despota a járvány okozta rendkívüli állapot alatt kijárta, hogy az egyetemet három részre szabdalják, a Vas utcai épületüket eladják, és az egyetem színházát, az Ódry színpadot bezárják. Hogy a hívőknek még ezekben a nehéz időkben is mennyi örömhír jut! És tavaszra talán a csontig kibelezett Budapest is csődöt jelent…
Szerencsére, mintha fogyna a bizalom, márpedig Konfuciusz szerint anélkül egyetlen birodalom sem maradhat fenn. A lassan egy éve tartó járvány teljesen felborította a kormány ügymenetét. Fosztogatásra optimalizált rendszerük nem tudott, valójában nem is próbált meg átállni egy egészen másfajta: gondoskodó, teljesítő kormányzásra. Épp csak ki nem mondták, hogy hadd hulljanak az emberek, hadd menjenek tönkre a családok. Az pedig, hogy a kipróbált Pfizer helyett most éppen a sok szempontból bizonytalan kínai vakcinával tervezik a járványt megállítani, hatalmas indulatokat kavart, a fészbukon szinte nem esik másról szó. Lehet, hogy a bejelentés csupán blöff, újabb zsarolási kísérlet, de aligha növeli a kormányba vetett bizalmat.
Orbán példaképe, a hozzá sok mindenben hasonló mentalitású Donald Trump január 6-a délutánján három óra alatt vált exelnökből páriává. És sok három óra lesz még itthon is 2022-ig.
Mintha az ellenzék is érezné az immár számokban is megmutatkozó esélyt, mintha a fegyelem és az elszántság is nagyobb lenne, mint korábban. Bár Orbánék anyagi-, média- és kampánylehetőségei a diktatúra erőviszonyainak megfelelően elsöprőek, három választás után most először nem mehetnek majd teljesen biztosra. Talán végre rájuk ég az örökös titkolózás, a tájékoztatás hiánya, kapkodás, inkompetencia.
Van az ír költőnek, Yeatsnek egy gyönyörű, bár magyarul nehézkesen hangzó sora: A felelősség már az álmokban kezdődik (In dreams begin responsibilities). Na, ez volna az ellenzék feladata, mindenhova, még az álmaikba is magukkal vinni az ország megmentéséért viselt felelősségüket. És akkor talán majd sikerülhet, amire milliók és egyre többen vágynak.