Temető csípős szélben

Posted by

Balavány György
>Csípős délelőtt volt a mai, azzal a szaggatott széllel, ami úgy alattomosan pofán csapkodja az embert. Kimentünk a mamával a fiúkhoz, mert pont egy éve jött a telefon, hogy a papa végzett a szenvedésből rá eső résszel, a többit az utókorra hagyja.
Az utókor például én vagyok, a vizesfagyos ujjakkal alig bírtam fogni a gyertyát. Mit szólna ehhez a kovidhoz, nem is értené, mondta a mama, és köhögött.
Én meg azt mondtam, menjünk, meg ne fázz nekem a tetejébe. Zárás előtt, mikor besötétetedett, még kimentem gyújtani Edittel meg a kicsikkel. Morcos, fekete hideg.
Gyújtottunk, aztán megöleltük egymást, de már kellett is menni, mielőtt a temetőőr elereszti a kutyát.
Nem tudok aludni, megtelik a múlttal a fejem. Nem tudok gondolatokat hessegetni. Jöjjön, aminek jönnie kell.