Senkit és semmit nem felejtünk

Posted by
Adorján blog
>Ma láttam megint Polák bácsit, ahogy lövéstől Dunába bukva elmerül és hallottam, amint karszalagos nyikhajok üvöltve kérdezik, kitartás nemzetes asszony, katonaszökevény, zsidóbérenc van-e a házban? Láttam kisnyilasokat leventepuskákkal, szökött munkaszolgálatost Ferihegyen és hadifoglyokat, siratott áldozatokkal.
Ma láttam az újjáépített romokat, hidakat és épülő városokat. Délivárost, Radart, meg görög negyedet is, kószáltam pentelei cigánysoron, filmet néztem Dózsa moziban, nyolcemeleteshez közel, sétáltam kiserdőben meg a Szalki szigeten. Indultam víztoronytól a Vasmű felé, ott fogadott Borovszky Ambrus és Tapolczai Jenő.
Ma láttam megint békekölcsön jegyzést, padlássöpréssel, R gárdistástól, egymás partizán múltjának igazolásával együtt, vastapsos elvtársak egyen gondolataival. Láttam kuláknak mondott módosabb gazdákat, kitelepített volksbundistáknak hívott sváb őslakosokat, helyükre toborzott hajdúsági kubikosokkal, nincstelenekkel.
Ma láttam romeltakarítást, tagrevíziót, városokat és, gyárakat kinőni a földből, békekölcsön jegyzőket, Május1- i tüntetőkkel, kisdobosokat úttörőkkel, sztahanovista újítókat és termelési értekezleteket, 6:3- at Szepesivel és beadási könyveket, lyukas 2 fillérest és Zorki3M fényképezőgépeket meg társadalmi, egyre csak növő elégedetlenségeket.
Ma láttam megint nagy puskával kis embereket, hosszú sorokat, rövid kenyérért állva, meg tankokat és fejjel lefelé akasztott tetemeket, testvérgyilkosságokat és nemzetőröket. Láttam téri kazamatákat keresőket a márciusban újra kezdjük röplapokkal kérkedőkkel, akasztókat és akasztottakat, kötelet és kitüntetéseket.
Ma láttam megint munkásőröket, meg kmk-s rendőri felügyelet alá helyezetteket, szocialista brigádokat, kommunista műszakokkal, hirtelen felnőtt lakótelepeket. Láttam horvátkimlei láp csapoló KISZ tábor lakókat, fogjuk meg hát az ásót- lapátot mozgalmi dalokat hallottam, meg Geier Flóriánt és a bunkócskát Эх, дубинушка, ухнем!
Ma láttam megint, ahogy fordulatot meglovagolva, nyeregbe ültek sokan, felkapaszkodottak, hogy saját pecsenyéjüket sütögetve jóllakjanak, kik azelőtt sehol se voltak, de hirtelen a semmiből jókor voltak jó helyen. Láttam, hogy miként vedlettek át liberálisból libernyákozó illiberális államépítö hősöknek mondott senkiháziakká.
Ma láttam megint sok szegényt, kik soha nem voltak még annyian, mint most, e nemzetinek hazudott korban, tömött sorokban, éhesen. Láttam mindenféle nációt minimálnyugdíjból és közmunkabérből tengődve, meg OE-LEM lajstromjelű Bombardier Global 6000-es repülőgépen röpködőket, habonyizált gajdicsolók gyülevészeit.
Ma láttam fejlődéssel szembemenni a törvényt, mely szerint a ledolgozott munkaidő csökkentésével ellentétben nálunk dolgoznának legtöbbet a régióban, meg, hogy pályázat nélkül adták az oroszoknak a paksi bővítést, holott azt még egy ötödikes is tudja, hogy csak ott nem fordulhat elő Csernobil és Fukusima, ahol nincs atomerőmű.
Ma láttam, hogy háromszáznál több háziorvos hiányzik, több ezren pedig még nem tudnak egészséges vizet sem inni, ma láttam és minden érzékszervemmel felfogtam, hogy mostanában a hatalom szeretete uralkodott el errefelé a szeretet hatalma helyett és a már jóllakott nemzeti hitvallás felzabálta az éhes, korgó gyomrú emberi méltóságot.
Csak semmi hetvenkedés, hét évtized tömörítve ennyi volt, pergett előttünk rendesen, aztán egyszer majd minden megszakad, de addig senkit és semmit nem felejtünk!