Kedves Bauer Tamás

Posted by
Horváth G. György
>A demokrácia – nehéz dolog. Orbán rendszere nem demokratikus – ez elvileg arra is erkölcsi felhatalmazást adna, hogy ellene nem demokratikus eszközökkel is fel lehetne lépni. De még a jelenleginél is rosszabb lenne, ha ez a fellépés az utcán történne, egy erőszakos fellépéssel, ami – polgárháborúhoz vezetne. Azt hiszem, elég könnyen belátható, hogy ennek a megoldásnak nincs is akkora támogatottsága, hogy sikeres lehetne, úgyhogy már csak ezért sem szabad erre várni, erre alapozni.
Úgyhogy maradnak a demokratikus eszközök – melybe beleértem a polgári engedetlenséget is, ld. SZFE, tüntetések.
Ha elvetjük az erőszakot, akkor több – egyéni – lehetőségünk van. Ki tollal, ki terepi munkával (ez lenne a fontosabb, s ebben van nagy hiátus) tenni valamit a társadalom átalakításááért, hogy igénye legyen arra, hogy elzavarja azt, amit Orbánizmusnak nevezhetünk. (Valami ilyesmivel próbálkozol te is, illetve a gyakorlatban a Kutyapárt.). Szép, tiszteletre méltó – a magam részéről lehetetlennek tartom, mert a társadalmi problémákat nem lehet megoldani a hatalom ellenében.
A politika és a demokrácia működése is – jócskán leegyszerűsítve – döntések sorozata. Dönteni pedig csak az egyáltalán lehetséges variációk közül lehet.
Egy tisztességes polgári demokráciában ez úgy néz ki, hogy a politikai szereplők megfogalmazzák az értékeiket, meghatározzák, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Ehhez próbálnak meg minél nagyobb támogatást megszerezni, de hogy ez mennyire sikerül, az a választásokon dől el. Ha ehhez nincs meg a parlamenti többség – akkor bizony koalíciós kényszer van. Vagy én lépek be, hogy értékeimet, érdekeimet valamilyen mértékben érvényesíteni tudjam – vagy kimaradok belőle, lehetőséget adva másoknak, hogy az ő értékeik, érdekeik érvényesülhessenek. Ekkor ellenzékbe vonulok, ha lehetőségem van rá, akkor ellenőrzöm a kormány tevékenységét – s közben építkezem. Nos, 2010-től ezidáig ez utóbbival nem dicsekedhet az ellenzék.
Jómagam igyekeztem harag nélkül – nem támadni, hanem vitatkozni. Továbbra is az a véleményem, hogy elsietted a véleményedet – a “15 millió magyar kormánya” szerencsétlen kifejezés NEM közjogi tartalmat jelent, Schmuck nyilatkozata NEM menekültellenes – – s itt azt a kompromisszumot kell megkötni, ami a hadászatban és a politikában alapvetésnek számít: ott kell harcolnunk, ahol győzhetünk.
Azon pedig érdemes vitatkozni, hogy a gazdaságpolitikának valóban csak a hatékonyság és a versenyképesség-e a mércéje, vagy a gazdaság, társadalom, kultúra és a környezet hosszú távú fenntarthatóságában csak az egyik tényező, melyek csak együtt értelmezhetőek.
Bizonyára egyértelmű: az, amit a hat párt megfogalmazott, az számomra elfogadható egy korlátozott alkotmányos minimumként – ezért inkább azon kellene gondolkodni, hogy ez az együttműködés hogyan terjeszthető ki további szereplőkkel, hogyan lehet “növelni az ellenzéki tortát”.