Dalcsev és Malaparte

Posted by
Gaál Péter
>Sokan nevezik igazságérzetnek saját irigységüket.
(Atanasz Dalcsev)
Hogy én miért nem cuppantam rá korábban Dalcsevre. Alig van valami róla a neten, ameddig türelmem volt – más nyelveken is – keresgélni. Az oszmán Görögországban született, fénykorát a zsivkovi Bulgáriában élte, abban is halt meg. Tanár, költő, műfordító volt. Nem röstellem bevallani, hogy ennél többet nem tudok róla. Arról például, hogy mit csinált a szocializmus alatt. Meg tudott-e maradni olyannak, mint mondjuk nálunk Kodály, Weöres, Pilinszky, Nagy László? Hamvast nem említem, mert ő hányt-vetettebb szellem volt, ez a műveiben is tükröződik. Hamvasból nem célszerű világnézetet felépíteni, írom ezt minden olvasói rajongás ellenére, vállalva a ledorongolást.
Hamvasnak más erényei vannak, körülbelül olyanok, mint az általa is (nem véletlenül) favorizált Nietzschének. Similis simili (simile) gaudet.
No és Weöres? Weöres nem Hamvas tanítványa volt? De, annak mondják. Ő is annak mondta magát. Hamvas ugyan nem tartotta magát a mesterének, de sag’ schon. Weöres erénye nem a teljesség, hanem – lásd Dalcsevtől ezt: “aki a tökéletességre törekszik, az arra van kárhoztatva, hogy csupán töredékeket alkosson” – a töredékek. Ami a töredékekből kisejlik. Ami már BENNÜNK sejlik ki, és ami innentől a MI dolgunk. “A teljesség felé”, amit oly gyakorta idézek én is, noha csak felszínes írásokban, legfeljebb gyönyörködtet, plusz az átlagembernek emocionális élményt nyújt, olyasmit, mint amikor a rablógyilkos szeretetről álmodozik a börtönben. Hamvas enyhén szólva eklektikus – a László András által (nem vele kapcsolatban) emlegetett “hányt-vetett” lélek -, mikor, mi tetszett neki, azért rajongott. Hogy Dalcsev is ilyen volt-e, vagy más, nem tudom, de gyanítom, hogy nem.
Nekem Curzio Malaparte ugrott be róla, az az olasz újságíró, aki volt szocialista, fasiszta, kommunista, de leginkább ezek egyike sem, csak ürügynek használta őket, hogy mindőjükkel összevesszen. (A “Malaparte” – szó szerint “rossz oldal” – a Bonaparte – “jó oldal” – kifordítása, ennek minden ironikus/cinikus vonzatával. Ő írta, mint olasz haditudósító a Kaputt című, halhatatlan esszé/riport könyvét a második világháború keleti frontjáról, a messze legjobbat, amit valaha olvastam, ajánlom figyelmükbe.) Dalcsev talán nem veszett össze sem a törökökkel, sem a görögökkel, sem a (“demokratikus”, kollaboráns, ismét – de már prezidenciális rendszerben – “demokratikus”) franciákkal, sem a (monarchista, fasiszta, kommunizmussal kacérkodó, majd “demokratikus”) olaszokkal, sem hazája (mit is tartott annak?) kommunistáival, talán senkivel, ahol élt, de mégis valahogy Malaparte lehetett.
Ha máshol nem, mélyen magában.
Írom ezt a teljes tudatlanság állapotában. De hát mindegy, nem?
Ő is csak ürügy.
Malaparte Kaputt-ja nem a szó klasszikus értelmében tudósítás. Fikció és “valóság” – fikciók és tapasztaltak – keverednek benne. Ha Dalcsev lett volna a helyében, valószínűleg hasonlót írt volna, talán költeményszerűbbet, de hasonlót. Hiszen ő mondta: “A középszerű művész pontosabban ismétli a valóságot, mint a tehetséges – éppen azért, mert hiányzik a képzelőereje.” De a középszerű művész, vagy átlagember sem a valóságot ismeri. A valóságnak sokkal több köze van a költészethez (és általában a művészetekhez), mint annak, amit “realizmusnak” neveznek. Az, amiből a művészet táplálkozik, az a “belső” valami sokkal reálisabb valóság, sőt, ez az EGYETLEN reális valóság.
A valóságot lehet megteremteni, és lehet elszenvedni. Nem írtam pontosan: a TEREMTÉST kreátorként is át lehet élni, és kreatúraként is.
Még ha a Kreátorrá levés általánosan éppolyan kegyelemfüggő is, mint bármilyen egyéb állapot.
A valóságot sokkalta inkább meg lehet közelíteni abból, ami NINCS, mint abból, ami azért létezik, mert létezőnek képzeljük. Buddha jól tudta ezt. Talán Dalcsev is, különben nem írta volna: “egy írót meg lehet ismerni abból is, aminek megírását nem engedi meg önmagának”.
“Egy író számára, aki az igazságba szerelmes, nem létezik sem a barátság, sem a család, sem a haza. Szörnyeteg.”
Mind Dalcsev, mind Malaparte szörnyeteg lehetett. Előbbiről csak feltételezem, utóbbiról biztosan tudom.
Ne aggódjanak semmi miatt.
Címkép: Atanasz Dalcsev szoborként