Nincsenek angyalok, csak keresztanyuk

Posted by

Gellért András
>Ezen a héten véletlenszerűen, számomra furcsa, szinte már bizarr módon kerültek egymás mögé, mellé a dolgok. Amerikában felhergelte a tömegeket ez a kártékony, gyáva és veszedelmes – csak negyvenötödiknek nevezem – alak, akár még egy polgárháborút is megkockáztatva ezzel, én pedig éppen tegnap kezdtem el nézni egy régi sorozatot, Angyalok Amerikában, ez a címe. Egészen felemelő, szinte már filozofikus emelkedettségű darabról van szó, amely a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik, azokban az években, amikor egy új, ismeretlen gyilkos betegség, az AIDS kezdte szedni áldozatait. Tony Kuschner írta, Mike Nicholson rendezte, és olyan csodálatos színészek játszanak benne, mint Meryl Streep, Emma Thompson, Mary-Louise Parker, Jeffrey Wright, Al Pacino, Patrick Wilson, Justin Kirk.

Nálunk pedig ezen a héten debütált egy igazán silány, megdöbbentően alacsony színvonalú szappanopera, amely persze nyilván nagy siker lesz, mifelénk általában erre kalibrálják a közönséget, ezt kapja a néző, ezzel etetik, a degenerált, minden emberi értéktől megfosztott, életidegen szereplőkkel és történetekkel. Sehol egy gondolat, egy normális mondat, csak az ostobaság sok epizódon keresztül. Mintha kötelező lenne a szépséget, jóságot száműzni. Közben pedig várunk valamiféle megváltást, mert szenvedünk persze, temetünk, gyászoljuk a Covid áldozatait, de nálunk nincsenek angyalok, csak keresztanyuk, meg a féleszű rokonaik.