Enyhülés

Az enyhülés szóra én politikát asszociálok, hiába, múltam, első életem folytán sérült lehetek. Itt zajlott le előttünk egy másik enyhülés, az úgynevezett arab tavasz. Kezdődött Tunéziával, majd végigzongorázott Észak-Afrikán, s ha igaz, a szíriai háború is annak a következménye. Nem mondom, hogy gyümölcse, mert igen “férges” lett az eredmény, sok-sok halottal, Szíriában egy szétbombázott országgal, s még nincsen vége.
De megpróbálták, mint az én fehér csillagocskáim a réten, forradalmat csinálni, változást létrehozni, meg sem sejtve, hogy rájuk jön a fagy.
Vagy hogyan is nevezzem azt, ami Beloruszban történik? A diktatúra fagyát tavaszra változtatták, egyelőre a lelkekben. Isten, ha van, segítse meg őket. Mert más nem teszi.
Vagy Amerika. Négy év rémálom után levetni látszik a demokrata többség azt az őrültet, aki a fejükre mászott. God Bless America! Győzzön végre az értelem!
Példám, örömöm, féltenivalóm tehát több is van. A Mälar-part kései virágait figyelve is kettős érzés kerít a hatalmába: örvendek nekik, meg féltem is őket. Mert hogy a hideg jön, az biztos. Hogy milyen hideg, arról még semmit nem tudunk. Lehet, hogy nem is fagy. Mert megváltozott az időjárás, kiszámítani ki tudja? Talán a Jóisten. Ha ő is egyáltalán.