Az avatár

Posted by
Lana meséi
>Van egy kis skizofrén hajlamom, mondta a király és odaállt a tükör elé, hogy találkozzon magával. Annyi szépet és kedveset mondanak rólam az emberek, olyan jónak tartanak, kezem lábam csókolgatják, ha közéjük megyek, sőt, imádkoznak is értem. Csak jó ember lehetek, nyalogatta a szája szélét elégedetten. Nem egyszerű eset az uralkodó, ami abból is kiderült, hogy így gondolt magára.
Ám ahogy ott állt a tükör előtt, nem magát látta, hanem az avatárját. Nem volt buta ember, tudta, a hinduizmusban az avatár egy Isten alászállása, testet öltése a földön. Más, azaz prózai értelemben az avatár többi közt a valóságostól eltérő, virtuális személy. Na de erről az ő esetében szó sem lehetett. Szóval ott állt ő, az isteni megtestesülés, önnön maga előtt.
Varázslatos élmény lehetett. Már a glóriát is látta a feje fölött és nagyon meghatódott a szentséges képtől. Nézegette még egy darabig magát, vagyis isteni megtestesülését, s elégedetten dőlt hátra később a koronás fotelban.
Gondolta hálát ad Istennek, hogy ide jutott. Sokat törte a fejét, hogy szólítsa, Úrnak, Atyának, Allahnak, Jehovának, Visnunak, vagy Buddhának , aki mint tudott, Visnu avatárja. Végül úgy döntött, előbb imádkozik, ahogy gyerekkorában tanulta. Ám mikor odajutott, hogy …mert tiéd az ország…, hirtelen elgondolkozott, ki is javította sürgősen eltévelyedett önmagát. Mert enyém az ország, enyém a hatalom, és a dicsőség, mindörökké. Na így már rendben, s meg is nyugodott.
Akkor belépett a külön bejáratú sámánja a szobába és könnyű esti álomhozó táncot lejtett. Majd leült szemben az uralkodóval és jósolt neki.
Nagyon rossz napok járnak és jártak azokra az uralkodókra, akiket te barátodnak neveztél felséges uram. Mert az erő, amit Istentől kaptál semmihez nem fogható rendet tesz itt a Földön. Tudom én, lelked mélyén megvetetted őket, haragudtál mindre, mert aljasok voltak a népükkel és megvezettek mindenkit, loptak, csaltak, raboltak a közösből és mind, mind meg is kapta a magáét. Találkozásaid, isteni jelenléted azonban megszabadította a világot tőlük.
Emlékezz csak jó uram, immáron tíz éve is megvolt ez az erőd, amikor Egyiptom nagy fáraójával találkoztál. Nem sok kellett neki, fogott rajta az átkod. Vagy gondolj a nagy talján vezérre. Milyen fess legény volt, imádták is a nők, de az átkod őt is utolérte. Kilenc éve meg a litván nagyfőnök kapta meg a magáét bűneiért, ehhez is elég volt veled egy kézfogás és egy baráti találkozó. De emlékszem én jóuram a szlovák, meg az ukrán, meg a labanc vezetők bukására is.
Jaj, látod, a nagy örömködésben kihagytam a grúzokat, hiszen őket is megszabadítottad egy kampánybeszéddel az elnyomójuktól. Szóval így állunk, s most itt a legnagyobb hőstetted. Kiálltál egy bugris amerikai mellett. Látod, akkora az erőd, hogy már nem is kellett odamenni, csak üzenni, hogy vele vagy és csúnya hasalás lett a vége neki is.
A sámán addig-addig dicsérte a különleges erejét és tehetségét az uralkodónak, míg az álomba nem szenderült. Csodák csodája, de csak másfél év múlva ébredt fel, mégpedig arra, hogy marcona vitézek tessékelik ki a palotából.
Megbuktam volna? S rácsodálkozott a jóarcú legényekre. Meg bizony ténsuram, s löktek rajta egyet. A toronyszobában, ahol eztán hosszú évekig merengett, rájött, mi okozta a vesztét. Bizony, az ok egy találkozás volt. Saját magával.