E lépések nyomán azonnal mindenhol kirobbant a vita a konzervatív és a liberális tábor között arról, hogy eldöntheti-e két milliárdos, hogy az amerikai elnök kommunikálhat-e közvetlenül az amerikai néppel. Mert jelenleg ezt Mark Zuckerberg és Jack Dorsey magánemberekként eldöntötték. Az egyik oldal szerint igen, mert Trump uszított, és vele sem lehet kivételt tenni, míg a másik tábor technológiai diktatúrát kiált.
„Tény, hogy a már említett két legnagyobb közösségi platform tulajdonosainak a kezében manapság olyan, szinte egyetlen megválasztott politikus, vagy épp vallási vezetőével sem összehasonlítható hatalom összpontosult, ami önmagában is diktatórikus veszélyt hordoz magában”
Politikai értelemben ez azt jelenti, hogy akit ezekről a médiaelérések döntő többségét generáló platformokról kitiltanak, az teljes eljelentéktelenedik. Legyen szó politikusról, médiumról vagy akár olvasatokról, világnézetről.
„A cél, hogy a mára mintegy 3 milliárd havi felhasználót a demokrácia megvédésének jelszavával információs buborékba zárják. Adott esetben egy liberális buborékba”
Az legalább ekkora veszély, hogy e techóriásoknál összpontosul nemcsak a médiaelérések, hirdetési pénzek, szolgáltató ipar jelentős többsége, de a mesterséges intelligencián és a Big Data alapú elemzéseivel privát információk felmérhetetlen tömegének birtokába is kerülnek.
„Fontos megérteni, hogy itt már nem Donald Trumpról van szó. Olyan politikai cenzúra legitimálódik az amerikai válság árnyékában, amelynek hatása messze túlnő az Egyesült Államok határain”
Ezt már mindannyian tapasztalhatjuk a saját bőrünkön. A közösségi portálok azonnal rácsapnak a kezünkre, ha rosszat szólunk. Kitiltanak már sokszor akkor is, ha nem elfogadhatatlan és valóban büntetendő megnyilvánulásokról van szó, hanem akkor is, ha a leírtak nem illenek bele a fősodorba. De az újsütetű cenzor azt is szabályozza, hogy egyik vagy másik megnyilvánulás mekkora körhöz jusson el. Az ideológiai megfontolások még a gazdaságiakat is felülírják, hiszen például az Oroszországról szóló elemzések hirdetését az irányelvekre hivatkozva rendre visszautasítják, ugyanakkor mondjuk egy belarusz ellenzéki megszólaltatása nem számít politikai tartalomnak.
„S a példákat még sorolhatnánk, de száz szónak is egy a vége, az információs technológiák révén monopolizálható maga az információ. Emberek milliárdjait lehet buborékba zárni, amely olyan börtön, amelyet sokan nem is éreznek”
Mint láthattuk az úgynevezett színes forradalmak vagy az „arab tavasz” esetében, eddig ezek a technológiák már segítettek rendszereket megdönteni, ám a bennük lévő erőre ráérzett az ideológiai értelemben vett másik oldal is. Jó példa erre az éjjel-nappal tweetelő Trump, de ma már egyetlen választási kampány sem képzelhető el a közösségi portálok nélkül. De említhetnénk a brexitet és Trump négy évvel ezelőtti győzelmét is, amely példák bizony érezhetően felébresztették az ezt a lehetőséget monopolizálni szándékozó erőket.
„Ezért aztán megkezdődött ezeken a platformokon is a kiszorítósdi, amelynek eszköze lett a fake news, a más olvasatok álhírként történő megbélyegzése, majd a letiltással párosuló a cenzúra”
Ez utóbbi most Trumpnak és követőinek a letiltásával olyan szintet ért el, hogy az Egyesült Államok olyanná vált, mint azok a rezsimek, amelyek ellen korábban fel szokott lépni. Most még csak annak a réme villant fel előttünk, hogy a miként valósulhat meg a totális médiauralom a tech óriások összefogásával, de ennek a gyakorlatnak az evolúciója még szörnyűbb kilátásokkal kecsegtet. Mégpedig mindannyiunkra. Nemcsak információs buborékba leszünk ugyanis zárva, de blokkolhatják a renitensek elektronikus levelezését, és az szabadság és az emberi jogok hangoztatása mellett éppen a demokrácia nevében kereskedelmi láncok egyszerűen kizárhatnak egyeseket akár a vásárlásból is. Értsük hát meg, hogy itt most már messze nem Trumpról van szó!
moszkvater