Tatár Imre, a magyar újságírók nagy fiatalja 101 esztendős

Posted by

A magyar újságírás doyenje 74 (!) éve, 1947 óta műveli szakmáját, amelyhez tízéves óta hűséges. 1930-ban a zsebpénzéből jó minőségű, vastagabb írópapírt vásárolt, újságformájúvá hajtogatta, és teleírta „hírekkel’, gondolataival. Még hirdetési rovata is volt a srác lapjának!

Nem rajta múlt, hogy érettségi után, 1938-ban nem állt be újságíró-gyakornoknak, vagy nem iratkozott be a bölcsészkarra. Származása miatt be kellett érnie az autószereléssel; a tanoncéveket követően, néhány év múlva munkaszolgálat, majd hadifogság következett.

Életének erről a korszakáról írta Fogságból fogságba című, nemrég megjelent kötetét, amelynek bemutatóját – a koronavírus-járvány miatt – a „kibertérben” szervezte meg a kiadó.

Nem mindennapos, hogy valaki 80 éves korában megy nyugdíjba, ahogyan ezt Tatár Imre tette. 2000-ben – háta mögött a Szabad Népnél, az Esti Hírlapnál, a Magyar Hírlapnál, a Magyar Nemzetnél eltöltött hónapokkal, évtizedekkel – az otthoni íróasztal lett számára a „gályapad”. Az azóta eltelt bő két évtizedben cikkek, emlékei, elemzései tucatjait olvashattuk számos orgánumban, ekként az Infovilág hírportál felületén is, melynek impresszumában olvasható:

Az Infovilág örökös tiszteletbeli főszerkesztője: Tatár Imre Vas- és Aranytoll-életműdíjas újságíró.

Kötettel – az említett ideit leszámítva – 2016-ban is jelentkezett Tatár Imre. Akkor a kéziratban fennmaradt 1956-os naplóját rendezte sajtó alá. Íróasztalának fiókja további meglepetéseket rejteget/rejtegetett. Közzétette például – Szerelmek hadifogságban címmel – a frissen megjelent életrajzi kötetből kimaradt, ám közlésre érdemes fejezeteket.

Min dolgozik mostanában? Az évek, napok múlásával egyre plasztikusabban bukkannak fel emlékezetében azok a „figurák”, akik gyermek- és ifjúkorában a pesti Baross utcában és környékén körülvették. Ezeknek a „ködalakoknak” a sztorijait gyűjti csokorba, jeleníti meg laptopjának monitorán.