A szentföldi lovag 2. rész

Posted by

Át a tengeren

Illés György regényének részlete
>Beszélték, II. András parancsot adott, hogy júliusban több mint húsz, nagy szállító hajó jöjjön elé Spalatóba. Szájról szájra járt a hír, hogy magyar vitézek lámpással keresik az ácsokat, nem kevesebbet, mint napi négy ezüst fizetséget kínálnak a mesterségüket értő embereknek. Rebesgették, hogy egész erdőket vágtak ki, a dalmát kikötők csak úgy visszhangzanak a készülődés zajától: fűrészek sikongásától, kalapácsok csattogásától, szekerek robajától, amelyek hordószámra hozzák a szögeket, a kátrányt, végszámra az olajjal átitatott vitorlavásznakat.

Spalato bizonysággal szolgált: igaz a hír és szóbeszéd. A kikötőben már tizenkilenc hajó sorakozott útra készen, három másikon még dolgoztak a dokkokban. A rakpartokon látható nyüzsgés, sürgés-forgás úgy festett, mint valami hazafias lelkesedéstől fűtött pokoltornác.

Az este leszálltával lámpások gyúltak végig a parton. Fából ácsolt daruk emelték a hajókra az élelmiszereket, aztán a hatalmas, összeszíjazott nyalábokat, amelyek ezer-, kétezer nyílvesszőből álltak. Teherhordó és hátaslovakat vezettek föl a feljáróhidakon, miközben egy másik daru sózott hallal, ivóvízzel teli hordókat, csomagokat, lándzsákat emelt be, boroshordókat, s kosárszámra a kemény fekete kenyeret. Kézről kézre adogatták az élő csirkékkel teli ketreceket. Visító malacokat tereltek a zsúfolt fedélzeteken összetákolt ólakba. Postagalambok gyűltek egy csomóba kalitkájukban. Lovagok förmedtek fegyverhordozóikra, akik viszont a közkatonákkal kiabáltak; az emberek most már kevésbé féltek parancsnokaiktól, mint attól, ami a kikötőn túl várt rájuk. Az, hogy csatába menjenek a sötét bőrű, hitetlen szaracénok ellen, kockára téve életüket, csupán a dolog egyik része volt. De kihajózni a nyílt tengerre, amelynek habjain a düh tajtéka fehérlik ‒ ez már egészen más… Az ilyesmit szokni kell, ezt a hatalmas vizet, ahol a láthatáron semmi se jelzi, hogy valahol partja van…

Az őrkapitány megkérdezte:

Melyik hajóra gondolsz, nagyuram? ‒ Bálint egy kétbástyás, zsindelypalánkos hajóra mutatott, mely a rakpart túlsó végén horgonyzott. Az orrban, illetve a taton magasodó építmények egy erőd csipkés pártázatú bástyáit idézték, fedélzete fölött ponyva volt kifeszítve, közepén egyetlen árboc magasodott, négyszögletes vitorláját a keresztrúdra tekerték.

Gimesi előrelendült, az útjában állókat félrelökdöste. Azok dühösen tiltakoztak, de meglátták a bárdot az őrkapitány kezében. Hangjuk motyogássá enyészett, amikor a Gimesi támasztotta rést Bálint és Gergely szélesítette tovább. Mindhárman egy-egy málhás lovat vezettek, amelyek páncélingeket, sisakokat, kardokat, lándzsákat cipeltek, rajtuk voltak a nyersbőr nyeregtáskák, ők cipelték a köpenyeket, amelyeket takaróként is lehetett használni, ők hordozták az alsóneműket, vászonkabátokat, az olajat, a borotválkozásra szolgáló pengéket tartalmazó zsákokat. Bálint egy erszényt és egy kétélű tőrt viselt derékszíján. Gimesi övén a bárd hüvelye függött, Gergelyén pedig két lapos, háromszögletű, gondosan szabott bőrtok.

Az őrkapitány vezetésével így mentek a távoli, széles gyomrú vízi jármű felé.

Gregor Sigorre kapitány ernyőt csinált az egyik kezéből, hogy ne zavarja a lámpák fénye, úgy figyelte a hajója felé közeledő embereket. A tatbástyán állt, várta, hogy odaérjenek a gályához, a testes csapatszállító hajóhoz, amelyet annak idején keserű gúnnyal „Pillé”-nek nevezett el.

Csak erre keveredtetek, uraim, vagy szándékosan jöttetek ide?

Bálint Gergely kezébe vetette lova kantárát, majd egy lépést előrelépett, fölnézett a kapitányra, s azt felelte, hogy természetesen szándékosan jöttek.

Hogy fölszálljunk erre a hajóra.

Akkor jobb lesz, ha egy másiknál próbálkoztok. Utasok számára már nincs helyünk. ‒ Szárazföldi patkányok, gondolta. Palesztinában akarnak hírnevet szerezni maguknak. Ez a sovány legalábbis minden bizonnyal. Ami pedig a társait illeti, azt a hosszú hajú csirkefogót biztos csak a bajkeverés érdekli, azt a rútat meg valószínűleg a vérontás. Látnivalóan bajkeverő-fajta mind a három.

Bálint végignézett a „Pillé”-n.

Magam is látom, hogy jól meg vagy rakodva, de három ember meg a lovaik számára azért van még helyed.