Miért csinálta ezt Trump?

Posted by

Dobozi István
>Amerikában és világszerte igen sokan Donald Trumpot a politikai életbe való 2015-ös belépése óta ostoba, politikai képességek súlyos hiányában szenvedő embernek tekintették. Amerikából követve az eseményeket én soha nem tartottam Trumpot politikailag tehetségtelennek, s ma sem gondolom annak. Egyszer éppen erről a kérdésről vitatkoztam a Washington Post hasábjain Kathleen Parkerrel, a lap sztár kolumnistájával, aki a demokrata körökben ismert negatív álláspontot képviselte. A vitában azonban nem tudott válaszolni a kérdéseimre.

Ha Trump valóban politikai amatőr, akkor – a republikánus párti vezérkar gáncsoskodása ellenére – hogyan tudott 2016-ban a párt elnökjelöltje lenni? Mégpedig úgy, hogy előtte 14 republikánus elnökjelöltet is elsüllyesztett, köztük olyan széles politikai tapasztalattal rendelkező nagyágyukat, a pártvezetés kedvenceit, mint Jeb Bush és Marco Rubio. Hogyan tudott azután – minden előzetes várakozást megcáfolva – 2016 novemberében diadalmaskodni Hillary Clinton, a demokraták előre megkoronázott politikai királynőjével szemben? És politikai képességek hiányában a mostani elnökválasztáson hogyan tudott tízmillióval több szavazatot besöpörni, mint négy évvel ezelőtt? Ennyi voksot egyetlen más republikánus elnökjelölt sem tudott még szerezni az amerikai elnökválasztások történetében. Trump megítésében a hibát sokan ott követik el, hogy egyedi, pallérozatlan stílusát, politikai egoizmusát és orvosilag „grandiózus nárcisztikusnak” diagnosztizálható mentális állapotát a politikai tehetség hiányával azonosítják.

Trump gyakorlati politikai tehetségének szerves része, hogy verhetetlen – Hitlerre és Mussolinire hajazó – nagymestere a populista politikai demagógiának és tömegfanatizálásnak. Nem kis politikai tehetség kell ahhoz, hogy valaki a semmiből félévtized alatt olyan 45 millió főre rúgó politikai keménymagot teremtsen magának, amely tűzbe megy érte és személyi kultuszban füröszti. Alapvetően a néhai Ross Perot nacionalista-protekcionista-populista forgatókönyvéből játszva Trumpnak sikerült egy alulról jövő, tömeges gazdasági és politikai elégedetlenség karizmatikus zászlóvivőjévé válnia. Nemcsak a gazdasági globalizáció fehér, kékgalléros áldozatai találtak rá (akiket a történelmileg munkáspártnak számító Demokrata Párt jórészt magukra hagyott), hanem azok is, akiknél végképp betelt a pohár a washingtoni politikai osztály cselekvésképtelensége, a jól fizető állások szűkülése, a reáljövedelmek stagnálása és a szélesre tágult jövedelemolló miatt.

Ilyen politikai képességek és tapasztalatok birtokában elképzelhetetlen, hogy Trump ne tudta volna már röviddel november 3-a után, hogy a 2020-as elnökválasztást visszavonhatatlanul elbukta, s a demokrata Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Persze, hogy tudta. De ha így van, akkor miért folytatott mégis több mint kéthónapos, felturbózott ellenkampányt, megkérdőjelezve a választás lebonyolítását és kimenetelét, kiterjedt csalással, az elnökség ellopásával vádolva a demokratákat? Miközben a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróságtól kezdve az igazságügyi miniszterig bezárólag egyetlen állami vagy szövetségi jogi hatóság sem állapított meg jelentős szabálytalanságot. Összeesküvési elméletekkel és nyilvánvaló valótlanságokkal Trump miért fanatizálta, uszította törzstáborát a választási eredmény általa is kilátástalannak tartott megfordítására? Több ok játszott közre.

1. A leendő Biden-kormány hiteltelenítése a megbundázott választás vádjával, ami eddig nem is volt sikertelen: a legfrisebb közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak megdöbbentően magas hányada (39 százaléka) még mindig elcsaltnak érzi az elnökválasztást. A hiteltelenség és törvénytelenség vádja és rágalma nemcsak Tump önigazolását szolgálja, hanem a politikai talaj megfelelő előkészítését a 2022-es időközi választásokra, ahol a kongresszus legalább egyik házának visszanyerése lesz a republikánusok fő célja. Trump úgy érzi, hogy ez csak az ő lojális táborának tevékeny támogatásával lehetséges.

2. Pénzgyűjtés Trump Fehér Ház utáni politikai operációi számára. Az amerikai választási történelemben példa nélkül álló módon Trump már közvetlenül az elbukott novemberi referendum után Save America néven olyan pénzügyi alapot állított fel, amelybe hívei szinte nyakló nélkül ömlesztik a pénzt. A csúcsrajáratott választási csalási hisztéria légkörében rövid időn belül már több mint 200 millió dollár folyt be a kasszába, amelynek egy részét Trump felhasználhatja a választási kampányban felhalmozódott adósságai törlesztésére is. A Save America jelentős szerepet játszhat a trumpizmus jövőbeli pénzügyi támogatásában és életben tartásában. Például finanszírozhatja a Trumphoz közelálló kongresszusi jelöltek választási kampányait.

3. A trumpi törzstábor egybentartása Trumpnak a Fehér Házba való 2024-es esetleges visszatérése érdekében. Hacsak a kongresszus január 6-ai ostroma miatt erőszakra való felbújtás vádjával Trump elnököt nem mozdítják el impeachmenttel vagy nem tiltják el szövetségi közhivatal viselésétől. Marco Rubio republikánus szenátor szerint „ha Donald Trump 2024-ben indulni akar az elnökségért, biztosan ő lesz az éllovas, s valószínűleg a párt elnökjelöltje.” De ha Trump nem indulna az elnökségért 2024-ben, akkor is ő marad a 45 milliós trumpista keménymag tényleges vezére, a királycsináló. Floridai tengerparti kastélya a politikai áldásért esdeklő elnökjelölt-aspiránsok zarándokhelye lesz. A Save America bőséges pénzalapja is nagy vonzerőt fog jelenteni. Trump a jövőben is vezető szerepet kíván játszani a politikai életben. A napokban erre utalt a nemzethez intézett videüzenetében a híveihez szólva: „Az elképesztő politikai utunknak még csak az elejénél vagyunk.”

Trump elnököt nagy felelősség terheli a január 6-ai drámai eseményekért, hiszen a trumpista szélsőjobb anarchista csőcselékét ő invitálta Washingtonba, ismételten ő tüzelte fel őket a választási csalás vádjával a Fehér Háznál és ő irányította őket a Capitoliumhoz, ahol éppen a tagállamok által benyújtott és előzetesen jóváhagyott elektori szavazatok összeszámlálása és kongresszusi hitelesítése folyt. De az amerikai történelemből kitörölhetetlen politikai tragédiáért a rendfenntartó biztonsági szervek is súlyosan osztoznak a felelősségben. Nem Trump védelmében mondom, de nem hiszem, hogy ő előre látta vagy netán betervezte volna a bekövetkezett erőszakot, amely – hatékony, a potenciális veszéllyel arányos hírszerzési munkával és biztonsági tervezéssel – teljességgel megelőzhető lett volna. Ahogy a Washington Post írta: „Ez monumentális biztonsági mulasztás volt a rendfenntartó szervek részéről a színskála teljes szélességében.” A kongresszus biztonsági főnöke már bejelentette lemondását. Nem ezért az egyedülálló és elkerülhető drámai incidenstől féltem az amerikai demokráciát, hanem attól, hogy az ország már huzamosabb ideje lépésről lépésre sodródik a pluralisztikus liberális demokráciából („egy fő – egy szavazat”) a pénz által uralt, oligarchikus politikai rendszer („egy dollár – egy szavazat”) felé.

Az, hogy az elvesztett elnökválasztás után miképpen folytatódik majd Donald Trump karrierje döntően azon múlik, hogy politikailag hogyan fog kikerülni az Amerikát (sőt az egész világot) sokkoló kongresszus elleni lázadásból. Törzstábora számára borítékolhatóan áldozat lesz. Ahogy Amerikában mondani szokás: All bets are off – Minden tét érvénytelen, azaz bármi megtörténhet.

A szerző Amerikában él, a Világbank volt vezető közgazdásza

Címkép: MAD