Posted by Az SZDSZ megszűnte után a DK-hoz közelített, annak támogatásával indult a főváros egyik választási körzetében 2018-ban, hogy aztán az összefogás hiátusai miatt lemaradjon a győzelemről. Akkoriban a Jobbik még nem volt része az együttműködésnek, az LMP viszont igen, ám ez a párt mégis indított saját jelöltet, lényegében hozzásegítve a Fideszt az újabb kétharmados győzelemhez. Nyugodtan mondhatjuk: Bauer áldozata volt az együttműködés elmaradásának, de ami még nagyobb baj, a demokratikus oldal bukott el, tovább éltetve ezzel a Fidesz túlhatalmát.
Mondhatni tehát, hogy Bauernek pontosan kell látnia és tudnia, hogy mivel jár, ha az ellenzék nem képes megállapodni egymással. És most mégis: újra szembemegy a többségi akarattal, de elsősorban, az őt támogató párttal, a Demokratikus Koalícióval. Újra szigorú elveire hivatkozik, szerinte ugyanis a DK a legfontosabb alapértékeiből adott fel, amikor aláírta az együttműködés dokumentumát, illetve annak tartalmi részét. Arról a, nem teljesen kidolgozott alapelv-gyűjteményről beszélünk, amelyben a hat párt, a saját identitásának megfelelő témában igyekezett megszólítani a választókat; szerintem nagyon is érthető okokból. Bauer azonban sietve közölte: ezek után ő nem lesz hajlandó a szavazatát adni ennek a csapatnak. Gondolatait hosszan fejtegette a Klubrádióban is; hiába igyekezett vele vitába szállni, esetleg meggyőzni Bolgár György, ő hajthatatlan maradt. Olyan, mint általában szokott lenni. Doktriner módon ragaszkodott saját igazságához, amivel csak annyi a baj, hogy valóban az értelmetlenségig.
Nem tudom, hogy Bauer Tamás véleménye hány embert képes befolyásolni, de ha egyet is, akkor már baj van. Félreértés ne essék: én most is becsülöm a volt politikus, közgazdász, elemző álláspontját, nyilvánvalóan fontos, hogy el is mondhassa véleményét, azt azonban kifejezetten károsnak tartom, ha másokat is el akar tántorítani a szavazástól. Márpedig ezt teszi, félretéve a racionalitást, és a legfőbb célt: ennek az országnak akkor van esélye a normális élethez, ha visszatér a demokráciához. Azt ugyanis aligha vitathatja Bauer, hogy most nem az van; teljesen mindegy, hogy minek nevezzük az Orbán-rezsimet – autoriter rendszernek, diktatúrának, maffia-államnak –, a lényeg az, hogy semmiképp nem demokrácia, és a jelek arra utalnak, ha ezt az ellenzék nem képes megfékezni, azaz választást nyerni, akkor még rosszabbá válik a helyzet. Ezt ismerte fel annak idején Heller Ágnes, pedig a liberális eszméket aligha vitathatja el tőle Bauer.
Felismerte, hogy csak akkor van esély megszabadulni Orbán Viktortól és csatlósaitól, ha minden ellenzéki párt aláveti magát a közös célnak, és azért dolgozik, hogy ez a váltás békés körülmények között bekövetkezzen. Vagyis: olyan szélesre kell tárni az ajtót, hogy azon a Jobbik is beférjen. Márpedig egy ilyen döntés a résztvevőktől áldozatokat követel, többek között azt, hogy adjanak fel valamennyit a saját programjukból, és igen, egy-egy konkrét kérdés elvi megközelítéséből.
Bauer most azt kifogásolja, hogy a – Gyurcsány által is aláírt – dokumentum a nemzetpolitikában a Jobbiknak, a menekült-kérdésben az LMP-nek engedett, az előbbinél hagyta, hogy Jakab újra 15 millió magyar érdekeiről beszéljen, az LMP-nél pedig azt, hogy a bevándorlást nemzeti hatáskörben akarja tartani. Tudom, ez így meglehetősen elnagyolt megközelítése Bauer érveinek, mentségemre szóljon, hogy ő maga is egy kurta elvi állásfoglalásból jutott el odáig, hogy nem hajlandó szavazni a közös csapatra. Márpedig ezzel éppen a szigorú elvi megközelítést billenti hátsón, mondhatni rúgja seggbe; pont a legfontosabb szempontot sorolja hátra, mint aki nem tudja, hogy egy együttműködés kompromisszumokat követel. Mint ahogy ő maga is képes volt erre, amikor hajlandó volt az MSZP-vel közös koalícióra, nem mondom, hogy csak azért, hogy beülhessen a parlamentbe, hanem inkább azért, hogy Magyarország a helyes irányba menjen tovább.
Ezt kellene látnia most Bauernek, amikor számára, saját egzisztenciáját, politikai karrierjét tekintve – úgy tűnik – nincs politikai tétje 2022-nek. Akkor viszont tíz perc hírnévért – nyilvános szereplésért – nincs értelme szembemennie a többség akaratával. Kicsit magasztosabban: a demokratikus értékekkel.
Hírklikk