Bauer Tamás és 2022

Posted by

Horváth G. György

2014-ig egy pártnak voltunk a tagjai, kampányoltam is Tamásért – tán ennek köszönhetem, hogy legújabb posztjában nevesített is engem.
A 2022-es választás – Orbán Viktorról fog szólni. Arról az emberről, aki 2010-es, kormányprogrammá átemelt választási programjának minden lényeges elemét eldobva építette ki a NER-t, saját hatalmát. A kialakított rezsim megnevezéséről, lényegéről is komoly viták folynak, de működését legátfogóbban a maffiaállam koncepciót bemutató 3 kötet írja le. A magyar társadalom szinte minden rétegét sikerült megsérteniük, közben parlamenti 2/3-a birtokában Orbán mindent meg is tett uralkodása bebetonozódásához. De azért is maradhatott idáig fenn a rendszere, mert sikeresen építhetett ellenzéke ideológiai, identitásbeli ellentéteire, propaganda eszközeivel pedig sokakkal sikerült elhitetnie, hogy csak ő képes megvédeni az országot, de akár az egész világot is az illegális migráncsoktól, akik iszlamizálni akarják a keresztény országokat. (Miközben a bevándorlóknak nem vagyunk célország, ezért kell pénzzel, kedvező feltételekkel idecsalogatni 200ezer migránst – s közben élénk kapcsolatot ápolnak a többségében iszlám államból álló Türk Tanáccsal). Ezért kell harcolni „nemzeti szuverenitásunk”, az EU „gyarmatosító törekvései” ellen, akik ránk kényszerítenék a migráncsokat és libbancs diktatúrájukat (valójában korlátozni szeretnék az EU-s pénzek ellopását, az alapvető értékek nyílt megsértését). Bármilyen kritikára az uralkodásukat megelőző időszak vélt és valós hibáinak emlegetésével, Gyurcsányozással és Sorosozással válaszolnak. Dicsekednek a kétségtelenül sokáig javuló gazdasági adatokkal – elhallgatva, hogy ez elsősorban a kedvező külső környezetnek és az EU-s pénzeknek volt köszönhető, s valójában csak növekedett az elmaradottságunk a hasonló feltételekkel induló országokhoz képest. Büszkék a valóban impozáns családsegítő programokra – miközben ez elsősorban a gazdagabbakat érinti, de valójában a tényleges jólétet tekintve ma már csak Bulgária van mögöttünk az EU országok között.
A felháborodások – korábbi legközelebbi barátja által szalonképessé tett – legegyszerűbb kifejezése az O1G. De nem pusztán ezért kell a Fidesz-maffiának távoznia – ehhez elég lenne, ha a legfőbb ügyész végezné a dolgát. A polgári/liberális demokráciát nem azért találták ki, hogy ott Kövér László szadista módon büntetgesse az ellenzéki képviselőket vagy hogy biodíszletként szolgáljon Orbán körül. Az is lenne a szerepe, hogy ott az eltérő ideológiák, identitások alapján lefolytatott valódi társadalmi viták leképeződjenek, a törvényalkotók pedig ezek alapján lehetőleg konszenzus közeli kompromisszumos megoldásokat találjanak. Ha valamire, hát erre nem alkalmas a NER. Pedig valóban fontos és megvitatandó kérdések, melyeket a 6 párt is megfogalmazott – s ki vitatná el, hogy ebben igenis létjogosultsága van mindannak, amit Bauer Tamás is képvisel?
De ha a most alakuló ellenzéki szervezkedésben én egyfajta Társadalmi Parlament (TP) működtetésének szeretném látni (mely mintegy árnyék-intézményként kész lesz további erőket is bevonni, gondolok a „politizáló civilekre” és párt-kezdeményezésekre) – akkor annak úgy is kellene működnie. Egyrészt tudomásul kell vennem, hogy saját véleményem nem lehet kizárólagos – s hogy szinte mindig valamiféle kompromisszumos megoldásra kell jutnom. S ha tudom, hogy egyedül nem vagyok képes érvényre juttatni a természetesen legjobbnak tartott elveimet, akkor egy darabig érvelhetek, vitatkozhatok értük – de idővel megoldásra kell jutni, az egyáltalán lehetséges megoldások közül a lehető legjobbat választani. Ha pedig tudom, hogy egyedül nem juthatok dűlőre, akkor a vita során először is tisztáznom kell, hogy mi is valójában a vitapartnerem álláspontja, ezt kell vele tisztáznom – hiszen gyakran előfordul, hogy egy-egy pontatlan megjegyzés, vagy éppen az én korábbi, rossz tapasztalataim alapján juthatok rossz következtetésre.
Egyértelművé vált, hogy vagy tétlenül várjuk, hogy a NER felszámolja magát – vagy ebben TP-ben olyan, térben és időben korlátozott alkotmányos minimumra törekszünk, mely képes leváltani a jelenlegi rezsimet. Nem kell – és nem is szabad – feladnunk az elveinket, de ha a végtelenségig ragaszkodunk hozzájuk, annak az lesz az eredménye, hogy a lehetségesnél sokkal rosszabb helyzetbe kerülhetünk.
E hosszú bevezetés után továbbra is az a véleményem, hogy bizonyos témákra jobb lett volna rákérdezni – hogy erre ma nincs lehetőség, az az alakulgató TP hiányossága -, más témákban pedig érdemes kompromisszumot kötni.
Tudjuk, hogy a mai napig nem „kibeszélt” téma Trianon, ezen belül a határokon kívül született és élő magyarsághoz való viszonyunk. Sajnos, sikeresen lehet befolyásolni az embereket a nemzet, ország, magyarság, állampolgárság kérdéseinek szándékos manipulálásával. Nyilvánvalóan van különbség a egy adott nemzethez való tartozásban, mely alapvetően a történelmi múlt leképeződésében, a közös nyelvben és kultúrában. Egy anyaországnak természetes kötelessége, hogy segítse a magyar közösségek fennmaradását, a kisebbségi létet. „Pártpolitikai különbségek felett álló közös meggyőződésünk, hogy a kormányzatnak részrehajlás nélkül, az igazságosság elve alapján minden magyar szabadságán, biztonságán és jólétén kell munkálkodnia.” – ez számomra elfogadható, ha nem klientúra-építésről, hanem oktatási- kulturális intézmények támogatásáról van szó, a jóléthez pedig a kölcsönösen előnyös gazdasági lehetőségek kihasználásán alapul. S bár Jakab Péter az egyik legjobb szónok és debattőr az ellenzéki térfélen – amikor a majdani kormányt „nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányának” nevezte, hibázott. Egyrészt hiányzik a „lélekben” kitétel, másrészt már sajnos nem beszélhetünk 15 milliós magyarságról – de az aláírt dokumentum alapján számomra egyértelmű, hogy ez nem közjogi értelemben vett kormányzást jelent. (De ebben a hiteles forrás ő lehet csak, őt kell megkérdezni.).
A nemzeti érzés – érzés, sokszor nem racionális alapra épül. A 2004-es kampányban sajnálatos, hogy megjelent a szociális demagógia is – de alapvető felelősség azt a Fideszt terheli, amely 2000-ben még lemondott a kettős állampolgárság alkalmazásáról s a leginkább löttyös indulatával jellemezhető Kövér László is élesen kikelt a népszavazási kezdeményezés ellen, de azután meglátták a lehetőséget, így azóta is ők azok, akik állandóan feltépik ezeket a sebeket. Személy szerint azt tartanám ideálisnak, ha a magyarság tudat kifejezéséhez nem lenne szükség egy olyan dokumentumra, mely szavazati jogot is ad – de van egy adott helyzet, amit kezelni kell. Létező jogot megvonni nem lehet – legfeljebb csak erőszakosan, mélyítve a sebeket. Kevesebb, mint 5 millió magyar él az országhatárokon kívül, közülük mintegy 800ezren rendelkeznek kettős állampolgársággal, 250 ezren éltek szavazati jogukkal. 1 vagy max 2 mandátumról lehet szó – de ezen 2022-ig úgysem lehet választani, ebbe jobb beletörődni, legalább a békesség kedvéért, hogy azután majd az új, arányos választási rendszerben a dolognak ez a része is kisebb súlyúvá válhat.
Bevándorlás, migráció – erre is érdemes lenne rákérdezni. Ki tagadhatná, hogy a környezetvédelem, fenntarthatóság, migráció a jelen- és következő időszak legfontosabb kérdései, erre a valós magra építette fel a migráncsozását a NER. A szöveggel nincs bajom, ha a fogalmakat a 6 párt is úgy érti, ahogy én. Az, hogy valaki menekült vagy „illegális bevándorló”-e, csak a menedékkérelmi eljárással lehet lefolytatni. A menekültkérdést a nemzetközi jog szabályozza, ugyanakkor annak az eldöntése, hogy egy adott ország kit fogad bevándorlóként, az eddig is az adott országon múlt – ezen nem is fognak változtatni. Feltételezem, Tamás félreértette.
Tamás kiegészítette a pontjait a gazdaságpolitikával. Az anyagban lévő megfogalmazásokat nem érzem veszélyesnek, megjegyzem, korábban is ezen a területen voltak vitáim Tamással. Ha erről vita folyik majd, én azt ajánlom, hogy minden kérdést, lépést érdemes egy szűrön keresztül vizsgálni, ugyanis közjón a gazdaság, társadalom, kultúra hosszú távú fenntarthatóságát kellene értenünk, tudván tudva, hogy ezek a szempontok bizony konfliktusban is állhatnak egymással. Tény, hogy Orbánék az adózási, szociális, család- és egyéb támogatási rendszereket úgy alakították át, hogy jövedelmeket csoportosítottak át, perverz módon a társadalom „alján” élőktől a minél gazdagabbak felé. Pongyolának tartom az „igazságos” jelző használatát, helyette én a „méltányost” használnám. Ahogy jeleztem: legalább 4 alapvetést kell egymással harmonizálni, de ezek nem élesen elválasztható részek, pl. az adózás, a nyugdíjrendszer, az oktatás- és az egészségügy, a környezetvédelem kezelése mind kihatnak a gazdaságpolitikára. S ugyancsak a fentiek értelmében nem elég önmagában a gazdaság elé hatékonysági és versenyképességi kritériumokat megfogalmazni, hiszen a gazdaság az emberek jó- és jóllétének az alapja is. Azt hiszem, hogy erről majd a részletek ismerete után lesz érdemes beszélnünk. Igen, sok minden még tisztázandó, részletezendő, hogy mit kínál az alakuló koalíció a társadalom tagjainak, csoportjainak – köztük a romáknak is – hogy azután egy olyan vonzó programot, ajánlatot tudjanak összeállítani, mely azért túlmegy az O1G-n.
Címkép: Bauer támogatói anno