A miniszterelnök és az “ismert jelenség”

Posted by
Gaál Péter
>Hogy hogy nem sül le a bőr a képéről a kormánysajtó magukat újságírónak nevezni merő, félanalfabéta csicskásainak. Náluk már csak a közönségük rosszabb, illetve nem, mert ugyanolyan. Madarat tolláról, újságírót közönségéről. Nem olvasóiról, mert én is olvasom a kormánymédiát, “hallgattassék meg – olvastassék – a másik fél is” alapon, bár minek. A maradék ellenzéki sajtó is elfogult, de tizedannyit nem hazudik, és abban legalább a minimális törekvés megvan a tisztességre. Magamon tapasztalom: ha bármit (és ezt értsék szó szerint), tehát bármit tévesen, vagy akár kis hibával írok, azonnal kijavítanak. Nem a kormányfanok, nem a szerkesztők, hanem saját közönségem.
Ember nincs hiba nélkül. Ezt a vallás bűnnek mondja, amelyből a reformáció szerint önerőből nincs szabadulás, mindazonáltal maga Kálvin ajánlja a jóra való törekvést. Noha reménytelen, teszi hozzá, illetve – ez már a katolikus dogmatika – csak az úgynevezett kezdő kegyelemmel (gratia prima) lehetséges.
Békesség a jó szándékú embereknek.
Csak hát néha pont azok hiányoznak.
Hogy hogy nem sül le a bőr a képéről a miniszterelnöknek, aki ma, pénteken szemrebbenés nélkül azt találta nyilatkozni, hogy ők ismerik az amerikai – egyébként trumpista, tehát kvázi “jobboldali” – jelenséget. Miért volna ez hazugság? csodálkozik ilyenkor az olvasó. Hogyne ismernék, hiszen ők maguk, önvallás szerint szintén jobboldaliak, szintén ugyanezt művelték, például idestova tizenöt éve. Az volt eddig a legdurvább. Lehetett volna durvább is, de nem lett, és szerintem csak azért nem lett, mert nem volt rá szükség. A mártírok is előállottak, a bizonytalanság is, a tétova, helyezkedni próbáló polgár szemében a többség is.
Aztán az olvasó tovább olvas: “…a baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal.” Persze, bólint, száz éve, pardon, akkor már a jobboldal, százkét év lesz az, tehát százkét éve, aztán hatvannégy éve, innentől filmszakadás, mármint nálam, jó, a rendőrattak, nade olyan most is volt Washingtonban, és mintha a dagadt szélhámos éppen azt támogatná.
Ha pedig a dagadt szélhámos ilyen, milyenek legyenek a fizetett pártfogói, ahogy József Attila volt szíves, és oly találón elnevezte őket helyettem?
Már a 444 is kiszúrta az Origo összefoglalóját csütörtökön. Az Origo alternatív valóságát, ami tulajdonképpen a hájas csirkefogó alternatív valósága lenne, ahogy az Origo képzeli, illetve az sem, hanem az az alternatív valóság, amit az Origo és a többiek saccolnak, hogy a hájas csirkefogó szuggerálni kíván. A központi segg, na. Néha persze se a saccolás nem “tűpontos” (mind divatosabb lesz ez a baromság, mármint a “tűpontos”), se a sugallat nem sikerül egyértelműre, de Istenem, nem lehet mindig lépést tartani az események iramával, még hivatkozási szinten sem.
Tehát ebben az összefoglalóban, a sok kisebb hazugság mellett két orbitális kapott helyet (ebben épp kettő): a kezdetektől békéltető Trump, és “Joe Biden elnöksége”, mely “totális káoszt hozott”. Vagyis Joe Biden elnöksége hozta a totális káoszt, azé a Joe Bidené, aki MÉG NEM ELNÖK, és ha még nem elnök, akkor csütörtökön se lehetett az, a kongresszusi hitelesítés előtt végképp nem. A kongresszusi hitelesítés pedig a hőbörgés UTÁN történt meg. De VALAKI azért csütörtökön is elöl ülnökölte az Amerikai Egyesült Államokat, nemde? Valami Donald John Trump, ismerik? Nos ma, pénteken mindezt sikerült megfejelni egy újabb szépséggel, az előbbiek UTÁN: “A Fehér Ház egyhangúlag elítélte a Capitolium ostromát, a törvénysértőket pedig felelősségre kell vonni – közölte csütörtökön Kayleigh McEnany, Donald Trump amerikai elnök szóvivője.” A szerencsétlen jobboldali kormányfan csak kapkodja a fejét: most akkor ki az elnök? Mi hozott mit és mikor? Fog hozni, illetve mi megy hova, vagy valami?
Nádasdy professzor úr, ezer bocsánat.
A Fehér Ház. Ami egyhangúlag elítélte. Más nem teheti, értem én, hiszen Trump először, majd szíve mélyén továbbra sem ítélte el, sőt. Tulajdonképpen a Fehér Ház lehet az is, ami a zökkenőmentes átadáson munkálkodik, nem az ott dolgozók. Mi más? Szinte jézusi magaslat. A hegy, ami megy valahová, és ezzel Nádasdy professzor úrnak is elégtételt szolgáltattunk. A hegy az, ami törekszik. Bocsánat, a Fehér Ház, vagy mi.
De inkább sárga, nem gondolják?
Címkép: Washingtoni tüntetők kamerát törnek