A Populista Birodalom

Posted by
Batka Zoltán
>Nagyjából húsz éve a lesokkolt Amerika döbbenten nézte, hogy egy maroknyi, fanatikus iszlamista terrorista lerombolja az USA egyik szimbolikus épületét, 3000 halottat hagyva maguk után. Húsz évvel később Amerika hasonló sokkot él át: most azt kell, hogy lássa, hogy saját, Amerikában született fanatikusai rombolják le élőben saját hazájuk egyik szimbólumát egy olyan elnök érdekében, aki butaságával eddig több százezer amerikai halálát idézte elő. Tízszer annyit, mint Oszama Bin Laden és követői.
És ezúttal nem fülig fanatikus szaúdi cserediákok uszultak Amerikára, hanem USA-ban született, felnevelkedett alakok, akik a világ legnagyobb jóléti államában, az emberiség történetének valaha volt legnagyobb gazdasági virágzása idején egy Gileád-szerű kereszténynáci izévé akarják deformálni hazájukat.
Anno a WTC támadása után a sokkból magához tért Amerika támadást indított a nemzetközi hálózattá terebélyesedett iszlám terrorizmus ellen. Ami a valóságban sokkal ösztövérebb hálózat volt, legalábbis a populisták nemzetközi szövetségéhez képest.
Az Al-Kaida csak néhány ezer terrorista hálózata volt. A Populista birodalom ellenben egy féltucat vallási demagógiába fagyott, autoriter állam, egymástól másolt hatalmi know-how-val és olyan irányító központtal mint Moszkva vagy Peking.
Kérdés, hogy a mostani sokkoló képekből az USA felismeri-e, hogy Putyin, Orbán, Erdogan, Le Pen egy nemzetközi hálózat és pontosan ugyanolyan veszélyes a demokráciára, mint a saját elmebetegjeik. És hogy innentől két útjuk van: Amerika vagy az izolacionista pragmatizmus jegyében tovább alkudozik ezekkel az alakokkal, közben tehetetlenül nézi, ahogy idővel a szélsőjobb rohamosztagai mindennapos látványossággá lesznek az anarchiába süllyedt Washingtonban, vagy igenis újra aktív főszereplője lesz a világnak és világszerte fellép ezekkel a számító, sötét erőkkel szemben.
A tegnapi washingtoni közjátékból nyilvánvalóvá vált a világnak: a nárcisztikus populisták nem a demokrácia szükségszerű tartozékai. A populisták álarcos ellenség, akik csak addig tartják úgy-ahogy tiszteletben a demokratikus játékszabályokat, amíg az a hatalmi érdeküket szolgálja. Azonban ha a hatalmukat a demokratikus működés már veszélyezteti, úgy azonnal félresöprik az alakoskodásukat, gátlástalanul saját országukra, népükre törnek.
Kérdés, hogy a világ megérti-e, hogy populistákkal tárgyalgatni, egyezkedni, alkudozni ugyanúgy nem lehet, ahogy anno Hitlert sem sikerült megbékíteni. A populisták ugyanis pontosan ugyanúgy emberi indulatokból, félelemből, gyűlöletből hatalmat, vagyont harácsolnak össze, mint a nácik. És a populisták pályaíve ugyanis kizárja a békés megállapodás lehetőségét. A populista számára csak a hatalomnak van érzelmi értéke, minden más, demokrácia, nemzet, ország, vallás számukra csak üres hívószavak, munkaeszközök, amelyeket addig használnak, amíg kikopnak a kezükből. Szükségszerű, hogy egy ponton nem marad más nekik, mint a nyers erőszak, és ahogy Hitler, vagy ahogy most Trump is példázza: a hatalom érdekében a legvégsőbbig elmennek.
Kérdés, hogy az EU tanul-e a leckéből? Felfogta-e, hogy ha a világ legnagyobb és legstabilabb Demokráciája ilyen példátlan belső támadást kap, úgy Magyarország éppenséggel bármikor, a legkisebb érintésre is felrobbanhat?
Nemrégiben már kapott ízelítőt, amikor Orbán hatalmi érdekeit féltve a legnagyobb szükség idején szemrebbenés nélkül megzsarolta az uniós közösséget. És ha a hatalmát veszélyben érzi, magától értetődően fog tovább radikalizálódni. Ahogy Orbán már 2002-ben is szemrebbenés nélkül kitagadta a nemzetből azokat, akik nem rá szavaztak. Ahogy 2006-ban is végigasszisztálták Budapest felgyújtását, nagy ívben locsolta benzinnel a pesti utcát, hogy utána a zavarosban halászhasson. Ahogy Orbán saját hatalomra jutása érdekében 2010 előtt a „Minél rosszabb az országnak nekünk annál jobb” jegyében mindent megtorpedózott, amivel a kormány enyhíteni próbált az akkori gazdasági válság következményein, hogy utána a hatalomba masírozva hideg polgárháborút folytasson az ország nagyobb része ellen. Ebben fő támasza a német multicégek, akik – ahogy a Wall Street cégei Trumpban – Orbánban látják a profitjuk garanciáját. És ahogy cserébe Trump is feláldozza a környezetet a különféle őt támogató ipari lobbiknak, úgy Orbán is simán a német ipar összeszerelő félgyarmatát csinálta az országából, irtózatos adókedvezmnyekkel, juttatásokkal gazdagítva ezeket a cégeket, akik viszonzásul a „kereszténydemokrata” CDU-CSU-n keresztül rendre megvédik Orbánt az uniós porondon.
Azonban eljön az idő, amikor látni lehet, hogy ez csak időleges virágzás. És brutális lehet a populistákkal való üzletelés végszámlája.