Posted by Donáth Anna
>Emlékszem, amikor 20 évesen először vitt el egy szakkollégista barátom a Wichmannba. Az első rántotthúsos szendvics volt a rituális »beavatás«. A »wichmannozás« megmutatta számomra a belváros igazi arcát: hogy az ilyen kívülről lepukkant, késdobálónak tűnő kocsmák ajtajai sokszor az igazán kultikus helyeket rejtik. Nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzés volt a Wichmannba járni: egyszerre volt kocsma- és otthonélmény, a tulaj ugyanis mindig úgy bánt a vendégekkel, mintha a saját konyhájában lennénk.
Ennek lett most vége azzal, hogy a kormány lehetővé tette a Wichmann épületének lebontását, és elvette az önkormányzatok szinte minden jogkörét. Ezzel pedig nem csak az épületet, hanem a főváros és a kerület múltjának egy fontos szeletét bontják le. A hagyománytisztelésről prédikáló kormány mintha nem értené, hogy a generációkat összekötő közterek, legendás helyszínek alakítják ki azt a lokális identitást, ami erősebbé teszi helyi közösségeinket. Ne mondja magát konzervatívnak az, aki csak a számára fontos múltat hajlandó »védeni«, de a közösség múltját meghatározó dolgokat, épületeket és emlékeket seperc alatt ledönti, ha azon nyerészkedni tud. Viszlát, Wichmann! Remélem, hogy egyszer látunk még.