Pletykás nők, praktikus férfiak – tananyag 11. osztályosoknak

Posted by
Boldog Zoltán
>Vasárnapi visszazökkenés a tanítás világába a megújult online nyelvtantankönyvvel, amely felkészíti a 11. osztályos diákokat a párkapcsolatra, és egyúttal elülteti bennük az alapigazságokat: nők és férfiak nehezen értik meg egymást. Így nem is kell a nőkkel gazdaságról, politikáról és üzletről beszélgetni, úgysem való az nekik — sugallja a feladat. Sőt: a férfiak nem társalognak a családról és az életproblémákról (a feladat szerint még az italról sem, ejnye), nem érzelmi lények ők. Mind büdös bunkó.
De lehet, hogy csak én érzem szilveszteri poénnak a feladatot, és csak az én házasságom a kivétel, ahol a beszélgetésben eltűnnek vagy minimalizálódnak a nemi különbségek, és néha a feleségem jobban átlátja a politikát, mint én. Én meg mostanában sokat beszélek, posztolok a családról. A fene se érti.
Tudtam, hogy el kellene járnom a háztól, hogy beszélgessek egy jót a kis és középvállalkozásokról.
Aki pedig szeretné megoldani a feladat többi részét, itt találja:
Érdemes végigmenni a 13 kérdésből álló teszten, mert folyamatosan durvul a cucc. Nem hiszed el, olyan brutális lesz.
Itt vannak az első feladatok. Kitalálod, melyik válasz vonatkozik a nőkre?

1. állítás: Azonos nemű társaságban erről beszélgetnek: üzlet, politika, gazdaság, jogi kérdések, adók, sport, legfrissebb hírek, autók, a másik nem, kütyük, praktikus dolgok. 2. állítás: Azonos nemű társaságban erről beszélgetnek: család, érzelmek, a másik nem, társas élet, könyvek, ételek, italok, életproblémák, életstílus.

1. állítás: A fejbólintás, igen, nem, hm, ühüm, aha ezt jelenti: „Egyetértek.” 2. állítás: A fejbólintás, igen, nem, hm, ühüm, aha ezt jelenti: „Figyelemmel kísérem a beszélgetést, tudom követni, amit mondasz. Nem biztos, hogy egyetértek.”

1. állítás: Azért kérdeznek, hogy ezzel a kommunikáció menetét előbbre vigyék, magát a kommunikációt fenntartsák. Ezzel bizonyítják érdeklődésüket a téma iránt. 2. állítás: Számukra a kérdések csak arra szolgának, hogy információt kapjanak, vagyis csak akkor kérdeznek, ha valami nem világos.

1. állítás: A társalgásban mellőzik mindazt, ami korábban elhangzott, szívesen „ugrálnak” egyik témáról a másikra. 2. állítás: Szívesen kapcsolják mondandójukat a megelőzően elhangzottakhoz, utalnak vissza azokra.

1. állítás: A problémák másokkal való megosztása alapköve a kapcsolatoknak. Én elmondom neked az én gondjaimat, te elmondod a tieidet, és így bizalmasak vagyunk egymáshoz. 2. állítás: Ha problémáról esik szó, azt tanácsadásra való felkérésnek tekintik, így megoldási javaslatokkal válaszolnak.

1. állítás: Hogyan adnak tanácsot? Ha felmerül egy megoldásra váró probléma, akkor a többiek megosztják azonos irányú tapasztalataikat, együttérzően vigaszt nyújtanak, de érdemleges tanácsot nemigen adnak. 2. állítás: Hogyan adnak tanácsot? Azonnal megoldási javaslatokon törik a fejüket és tanácsot adnak, mert szerintük azért osztja meg egy ember a másikkal a problémáit, mert attól a másiktól várja az iránymutatást.

1. gondolat: „Nem mondom neki sokszor, hogy »szeretlek«, mert megunja.” 2. gondolat: Nem mondja elégszer, hogy »szeretlek«, már biztosan megunt engem.”

stb….