Partiarcok

Posted by

Szele Tamás
>Akkor vágjunk a dolgok közepébe: megvan, ki lesz Szájer József utódja Brüsszelben. De csak az Európai Parlamentben követi őt, remélhetőleg az esőcsatornán nem, bár erről biztosat nem tudok, és nem is lenne hozzá sok közöm. Mindenesetre már bizonyos, ezer forrás megerősítette, hogy Szájer helyére dr. Schaller-Baross Ernő kerül. Hát, ha ő megy, akkor ő megy.

Ahogy nézegettem Schaller-Baross (most már) EP-képviselő életrajzát, úgy látom, van, ami kimaradt belőle. De előbb azt nézzük, mi van benne – a Magyar Nemzet (és az MTI) nyomán, hogy senki se vádolhasson rosszindulattal.“Dr. Schaller-Baross Ernő 1987-ben született Budapesten, 2010-ben szerzett jogi diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2002 óta a Fidelitas, 2010-től pedig a Fidesz tagja. Egyetemi évei alatt gyakornokként dolgozott az Országgyűlés Képviselői Irodaházában. A németül és angolul beszélő szakember 2010 és 2012 között a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Parlamenti Államtitkárságának külügyi kapcsolatokért felelős munkatársa, 2012 és 2018 között a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány külügyi igazgatója, illetve az Országgyűlés alelnökének külügyi tanácsadója volt. 2017 és 2018 között a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakcióvezetőjének külügyi tanácsadójaként tevékenykedett. 2018-tól a Miniszterelnökség nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.”

Ugyancsak a kormánylap adja közre Schaller-Baross képviselői ars poeticáját – akkor is, ha a képviselői mesterség igen messze jár a poézistől. Van neki, na mije van neki? Hitvallása van neki a fejében. „Az Európai Unió érték, de nem önmagában vett cél, hanem eszköz a magyar érdekek képviseletében és a magyar sikerek elérésében.”

Értem. Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó vagy valami nem eszköz a magyar kormány számára a sikerei eléréshez – mert ne tévesszen meg minket a szóhasználat, ők azonosítják magukat Magyarországgal is, a népével is. Mindegy, végül is ha nem atletizál mindenféle házfalakon, lesz olyan képviselő, mint a többi párttársa. Jobb nem lehet, rosszabb nem tudna lenni, olyan lesz pont.

De akárhogyan is forgatom ezt a szép önéletrajzot (1987-ben született… hej, nekem abban az évben jelent meg az első írásom sajtóban, és míg Schaller-Baross karrierje 1987 óta töretlen, az enyémről ezt nem mondanám el), sehol sem találom benne az ő legnagyobb érdemét. Azt, hogy birtokol egy igen szépen felújított régi kúriát Zsófiapusztán. Nevezetes épület az.

Nem tetszenek rá emlékezni? Pedig nagy hírverés folyt körülötte még tavaly nyár végén: ott tartották a koronavírus-partit. Nagy hatalmú, fényességes nercegek kapták ott el a fertőzést, nem is akárkitől, hanem Hollik Istvántól. Ki mennyire fertőződött, annak megmondhatója nem vagyok de karanténba sokan kerültek, mind ismert kormányoszlopok: elsőként maga Hollik, őt követte első körben Gulyás Gergely miniszter és Orbán Balázs államtitkár, aztán következett Kovács Zoltán, Dömötör Csaba és Farkas Örs. Akkortájt más kormánytagok is karanténba kerültek, de most csak azokat veszem elő, akik a zsófiapusztai piknik miatt jártak így.

De hát mekkora buli lehetett? Böngészem a tavalyi jegyzeteimet, forrásaimat. Kétféle információnk van, szokás szerint: az egyik Hollik Istvántól származik, mely szerint ő egy kis létszámú, családias kerti rendezvényen vett részt, a másik viszont Szánthó Miklóstól, az Alapjogokért Központ és nem mellesleg a KESMA vezetőjétől, aki azt mondta, hogy a parti az Alapjogokért Központ magánrendezvénye volt (afféle munkahelyi, csapatépítő buli esetleg?), és ez esetben nem lehetetlen a 24.hu akkori információja sem, mely szerint több, mint százan jártak abban az ódon kúriában – ennyi vendég a kötcsei polgári piknikeken szokott lenni.

De miféle alkalomból rendezték a polgári vigalmat? Ez kicsit bonyolult lesz. Abból az alkalomból, hogy az Alapjogokért Központ megszervezte a Tranzit Fesztivált, mely azonban a járvány miatt elmaradt. Ott állt a fesztivál, talpig megszervezve, és az utolsó utáni pillanatban, egyik napról a másikra lefújták. Nyilván a parti előbb zajlott, mint a rendezvény letiltása: hiszen épp azt ünnepelték, hogy végeztek a hosszadalmas, nehéz szervezőmunkával.

Mármost csak azt lenne jó tudni, mi lehetett olyan eget verően fontos azon a kőszegi fesztiválon, hogy miniszterek szervezték és egy miniszterelnökségi nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár kúriájában tartották még a melóvégi csapatépítőt is. Hát csak az, hogy megverte a balsors Orbán Viktort idén nyáron. Írt ő egy beszédet, szokás szerint történelminek és sorsfordítónak szántat, amit eredetileg Tusványoson szándékozott elmondani. Csakhogy idén járványügyi okok miatt Tusványos elmaradt – és megjegyezném, mivel az egy valódi és nem politikai fesztivál, akárminek is mutassa be a magyar köztelevízió, ott Orbán nem fő műsorszám, nagyszínpadon, hanem egy mellékes, olyan kétezer fő előtt, tehát már régóta csak jobb híján mondja el ott a programbeszédeit, lehet, hogy ezek után abba is hagyja – a kormány félig fedett háttérintézménye, az Alapjogokért Központ a már korábban is létező Tranzit Fesztivált gyorsan átszervezte egy tisztán politikai Tusványos bétává (nem haragudnék, ha ez így maradna és a jövőben ott durrogna a miniszterelnök feje).

Rendben, csak míg az Alapjogokért szervezett, a vírus is dolgozott: farba lőtte ármányosan a Tranzit Fesztivált is, nem lehetett megtartani. Orbán a beszédét végül a Magyar Nemzetben közölte, nem titkolt elégedetlenséggel, mert hát az egy dolog, hogy elolvassák, de a színész éltető eleme mégis a taps, az ováció – és ez írott formában nem nagyon megoldható (bár mégis: lájknak hívják, de arról meg a kormányfő nem hallott). Szóval, azon a szombaton, mikor részint zárt körűen és családiasan, részint csapatépítő módon magánrendezvényeztek a későbbi uniós parlamenti képviselő kúriácskájában, a jelenlévők még úgy tudták: megérdemlik a bulit, megmentették Orbán Viktor beszédét, lesz hol elmondani és ez nekik köszönhető.

Az egészről nem is hallottunk volna, hogyha Hollik nem végeztet el röviddel később egy tesztet – csoda hát, ha a kormány ellenérzésekkel tekintett a tesztelésre? Hiszen rosszak vele a tapasztalatai. Kizárólag a karanténba került kormánytagok miatt szereztünk tudomást a magnum áldomásról, sőt, arról is, hogy Schaller-Baross államtitkár egyáltalán létezik és van neki Zsófiapusztán kúriája.

Hogy mi köze az Alapjogokért Központnak a kormányhoz? Hivatalosan alig valami. De a Tranzit-fiaskó után – amiről nem tehettek – még lezavartak az őszön egy, a pozsonyi csata animációjához hasonló minőségű és szellemiségű videó- és fotókampányt a sajtóban potom 660 millióért.mAkkor elég sokat találgattuk, mit akarnak a kifejezetten agresszív, militáns képekkel, de Szánthó úr, aki tehetséges ember megmondás terén, elmagyarázta volt, mikor látta, hogy elakadt az ország a dekódolással: „Ez a videó nem egy dokumentumfilm, hanem érzéseket közvetít, a „magyar képességeket”, a „magyar érzést”. Azt, hogy tisztában voltunk és vagyunk a magunk igazságával, de ehhez erőt kell szerveznünk. És a régióban az elmúlt tíz év sikereinek köszönhetően most van egy olyan „geopolitikai pillanat”, hogy erre a velünk élő népekkel együtt képesek lehetünk, hogy együtt emelkedjünk fel, hogy együtt tegyük naggyá a Kárpát-medencét. A többes szám szól tehát egyfelől a magyarsághoz, a környező országokhoz, de az együtt élő generációkhoz is.”

Értem, tehát kezünket nyújtjuk a szomszédos népek felé, csak épp Mannlicher-puska van benne. És csodálkozunk, hogy nem borulnak a nyakunkba. Szomszédosak azok, nem hülyék. Mellesleg, a legtöbbjüknek a világon semmi szüksége nem volna a mi segítségünkre, sőt. De ez Orbán Viktort nem zavarja, ahogy a többi tények sem, a magyar kormány, melynek fontos és titokzatos háttérszerve az Alapjogokért Központ, valamilyen magyar dominanciájú Kárpát-medencei térséget szeretne létrehozni, budapesti befolyási központtal, csak nem nagyon kérdeztek erről mást. Mondjuk a Kárpát-medence többi lakóit. Hát, ebből nem lesz térségi dominancia (amin nem csak a mi, de a szomszédaink vezetése esetén sem lenne áldás).

Ebben a „dominancia-projektben” (mely nyáron már bőven folyt, csak az eredményeit láttuk ősszel) lehetett szerepe Schaller-Baross akkor még államtitkárnak, ez köthette annyira az Alapjogokért Központhoz – melynek különben hivatalosan sem nem alkalmazottja, sem nem üzletfele – hogy még a kúriáját is felajánlotta a bulira.

Bár újabb kérdés tevődik fel: mi van, ha Schaller-Baross nem a kormány embere az Alapjogokért Központnál, hanem az Alapjogokért embere a kormánynál? Sőt, most már Brüsszelben is?

És egy másik: mi köze akkor ezek szerint a kormány politikájához az Alapjogokért Központnak? Vagy fordítva áll a helyzet? Ki mozgat kit?

Abbahagyom, mert már nagyon érdekeseket kezdek kérdezni. Egyelőre örüljünk, hogy emberünket csak uniós képviselőnek küldték ki Brüsszelbe, és nem érte nagyobb kitüntetés. Például elnevezhettek volna róla közterületet is.  Mondjuk addig jó, míg nem nevezik át a Baross teret Schaller térre.

 HUPPA.HU 

Címkép:  Kurt Volker és David Cornstein amerikai nagykövetekkel, Damon Wilsonnal, az Atlantic Council alelnökével, David Kostelancik követtanácsossal és Schaller-Baross Ernő helyettes államtitkárral Budapesten/Gulyás Gergely/FB)