Importáljunk denevért

Posted by
Gaál Péter
>”Kiss Róbert, a védekezésért felelős operatív törzs ügyeleti központjának vezetőhelyettese elmondta, hogy kedd éjféltől a magyar repterek ismét fogadhatnak olyan repülőgépeket, melyek Nagy-Britanniából és Észak-Írországból érkeznek.” (Origo)
Ha már lúd, legyen kövér. Ha már koronavírus, ide nekünk a legfertőzőbbet. De miért érnénk be EGYETLEN vírusfajtával? A denevérek – úgy tűnik, egy ideje a denevér az univerzális adu-ász – nálunk védett állatok, eszmei értékük tízezer forint. Valószínűleg nincs belőlük elég, nem úgy, mint rénszarvasból és jegesmedvéből, Semjén doktor kedvenc zsákmányállataiból. Ma már, hála kormányunknak, sok csinos, címzetes honvédségi szállító (és nem szállító, de annak a gyomrában is van elég hely) repülőgéppel rendelkezünk. Mindezeket fontolóra véve adja magát a javaslat:
importáljunk denevért.
Vuhan környéke például ideális, kipróbált lelőhelynek kínálkozik. A következő placebo-, mit beszélek, tesztszállítmányok mellé simán befér pár ezer denevér. Ha Vuhanban valami fatális véletlen folytán megcsappant volna a számuk – mondjuk, megették őket, amire a földkéreg és a sztratoszféra között Kínában minden esélyes, ami mozog -, itt van egy másik denevérgazdag ország, egy másik földrészről: Guinea. A Virunga-hegység se lenne rossz Kongóban, de Guinea még jobb. Nem téved a kedves Olvasó, ha eszébe jut még valami, szintén Kongóból: az Ebola folyó. Hát onnét származik, legalábbis hetvenhatban onnét jelentették először, mit szépítsük. Nálunk kifejezetten kuriózum volna, pláne denevérestől. Olyasmi, mint régen a banán. Ötezerért megszámíthatnák darabját, és mindenki jól jár. Csak most, csak Önnek.
Sorba állnának érte, lefogadom. Lehet, hogy ez lesz a jövő befektetése.
Ma az arany, holnap a denevér.
És Guinea smafu? Dehogy smafu. Van ott egy kedves kis őserdei falu, pár ház az egész, Meliandounak hívják. Nos, a világ eddigi legpusztítóbb ebolajárványa épp Meliandouból indult ki, egészen konkrétan egy denevérszarral teli faodúból, ahol a helyi gyerekek játszottak, az első áldozat is közülük került ki. A fa sajnos már nincs meg, mert a falusiak felgyújtották, de van ott elég más fa, és
aki keres, az talál.
A magyar leleménynek párja nincs.
Franc vár az oltásra, különösen a hanyatló Nyugatról. A legjobb oltás maga a vírus. Orosz barátaink már kezdettől kapiskálják. Talán a kínaiak is. Sokkal hatásosabb, mint az egyke-program. És most felcsillant egy kis reménysugár, hogy be lehet gyorsítani az egészet. Malthus tiszteletes elégedett lenne velünk. De ki is volt Malthus tiszteletes? Nos, a derék Thomas Robert a tizennyolcadik-tizenkilencedik századi Anglia jelentősnek számító közgazdász-demográfusa volt. Még Karl Marx is megemlékezett róla, nem túl hízelgőn, de hát Marx amúgy sem szeretett hízelegni, nekünk se kellene szeretni, nem is szeretünk, ha néha nem is mutatjuk ki, jó, pontosan az ellenkezőjét mutatjuk, már aki persze.
Végtére is mi nem tölthetjük a forradalmakat a British Museum könyvtárában, még a fülkeforradalmakat sem.
Meg különben is, már nem kell nekünk odamenni. Idejön Anglia, csatolt részeivel, zusammen, hála bölcs vezetésünknek.
Malthus tiszteletes, aki (anglikán) tiszteletesként kezdte, demográfus csak azután lett, írt a szegénység természetes és mesterséges fékjeiről. Mesterséges fék például a háború, természetes az éhinség, nyomor, pestis, kolera, tífusz, vérhas. Akkor ezek voltak. De most már van nekünk más is (merthogy ezek se tűntek el, hiába tűnik úgy).
Mindezek igen hathatósán csökkentik a szegények számát.
Jöjj, Guinea. Jöjj, Oroszország, vodka-virág. Jöjj, ködös Albion, jöjj, Malthus mester.
Ide nekünk a denevért is.