A Houdini sztori

Posted by

Colin Shindler
>Ha valakire ma azt mondják hogy “modern Houdini”, akkor ez azt jelenti, hogy az illető képes kimenekülni a legnehezebb helyzetekből is. Bizonyos mértékben éppen ezt akarta elérni Harry Houdini, akikor fiatalon Amerikába emigrált. Weiss Eriknek hívták, egy elszegényedett rabbi gyereke volt. S mint a zsidó bevándorlók többsége egyszerűen csak be akart illeszkedni az amerikai társadalomba. Az Erikből Ehrich, majd Ehrie, végül pedig Harry lett. Amikor egyik fivére 12 éves korában meghalt tbc-ben, a szó teljes értelmében elrohant otthonról, csatlakozott egy církuszhoz, és ő lett “Ehrich a levegő hercege”,

Adam Begley új könyvében “The Elusive American’”  (a “Megfejthetetlen amerikai”) megírta, hogy Houdini szeretett vola eltávolodni a gyökereitől, de a körülmények ezt nem engedték meg számára. Anyósa, egy német katolikus asszony 11 éven át nem volt hajlandó találkozni vele, mivel “egy zsidőnak kétséges emberi természete van”.  De Houdini inkább a cirkuszi csibészekkel volt együtt, mert azok is kívülállók voltak, mint ő. Rikán lépett be egy zsinagógába, dee apja emlékére gyakran idézett a Kaddish-ból. Az első világháború idején Al Jolsonnal, Irving Berlinnel együtt  – a Rabbik fiai” nevű jótékonység egylettel – pénzt gyűjtött a Vöröskereszt számára. Begley ‘The Elusive American’” című könyvében olvasható erre utalás.
Houdini rájött, hogy milyen elragadtatás fogadja azt, ha valaki látszóleg lehetetlen helyzetekből szabadul. 1985-ben Glouster (Massachusetts) város rendőreit nyügözte le azzal, hogy kibújt mindenfajta bilincsből. Aztán megismerkedett a kényszerzubbonnyal a New Brunswick megyei elmekórházban – és megtanult egyetlen perc alatt kibújni belőle. Néhány év alatt milliók számára ismert neve lett. Megbilincselve leugrott hidakról. Elsőként Rochesterben (New York állam) a Weighlock -hídról az Erie csatornába vetette magát. Azt án az illúziók mestereként átsétált téglafalakon és eltüntetett elefántokat.
Begley könyvéből megtudhatjuk, hogy hatalmas egója volt. Utálta a konkurenciát, nem viselte el a kritikát. Egyszer Párisban felbérelt hét kopasz embert, koponyájukra felírt egy-egy betűt. Aztán egy kávéházban felsorakoztatta őket. S amikor meghajoltak, az volt olvasható: ‘H-O-U-D-I-N-I’.

Oroszországban feleségével a kisinyovi pogrom idején, 1903-ban,  „keresztény párként” utazott. Itt megmutatta, hogyan lehet elmenekülni abból a kerekes vagonból, amely rabokat vitt az örök fagy birodalmába. A filmipar megjelenése az 1920-as években csökkentette az érdeklődést Houdini iránt, mert az ügyes szerkesztés a mozivásznon már csodálatos illúziókat is létrehozhatott.

1926-ban megengedte, hogy egy lelkes hallgatója erős csapást mérjen a gyomorára. Ettől leszakadt a vakbele. Magas láza lett, rosszul volt, de mégis színpadra lépett. Kiderült  hashártyagyulladást kapott. Néhány nappal később 52 éves korában meghalt.

Ez a könyv bölcsen nem válaszol arra a kérdésre, hogy hogyan csinálta a trükkjeit. Ehelyett azt mutatja meg, hogy a varázslat vonzerejével miként próbálta letépni magáról a szegénység láncait egy  bevándorló. Houdini nagyszerűen értett a meneküléshez, de az, hogy kibújt ezekből a láncokból,  talán a legnagyobb bravúrjai közé tartozott.

Címkép: Houdini egy mozdony kerekén