Mentett korcsból imádnivaló rondaság

Posted by

Paddington írása Kartali Zsuzsanna: Nasi című könyvéről

Amikor az ember családtaggá fogad egy mentett kutyát, a viselkedéséből, kinézetéből, emberekhez, állatokhoz való viszonyából megpróbálja kitalálni, milyen élete lehetett korábban. Kartali Zsuzsanna egy interjúban elmondta, Nasi története pontosan így született, csak az ihletőt, saját mentett (a cikkben található fotó alapján nagyon helyes) kutyájukat Lurkónak hívják. A szórakoztató történet középpontjában egy, mondjuk úgy, egzotikus kinézetű, viszont pechére fekete kutya áll, azt pedig tudjuk, valamiért a fekete négylábúaktól idegenkednek még akkor is, ha nem macskáról van szó.

Nasinak a szerző igencsak hányatott sorsot álmodott. Az ismeretlen apától származó szerelemgyerekről először azt gondolják, kedves kis bolognese/havanese méretű ölebbé cseperedik majd, mint az anyukája. Később kiderül, a hősszerelmes papa génjei erősen kiütköznek, és fura, viszont nem is annyira pici eb válik a fekete gombócból. Még cuki kölyökként ellopják és eladják egy teljesen rutintalan új gazdinak, aki a kezdő kutyások összes hibáját elkövetve mégis igazi szerelembe esik Nasival. A kutyaiskolában is kitűnően teljesítő ebecskében viszont egy nap feltámad a minden bizonnyal apai örökség vadászösztön, és meglóg, és így egy hajléktalan párhoz kerül házőrzőnek. A sors és a hatóság közbelépése visszakanyarítja a kis állat sorsát korábbi gazdájához, aki – és ez a történet egyetlen olyan eleme, ami nem fér bele az „akár tényleg történhetett így” kategóriába – magára hagyja, és így kerül végleges gazdáihoz.

Akinek van kutyája, tudja, hogy az igazi gazdit teljesen hidegen hagyja a külső (na, jó, ha döglött halba hempergett, akkor irány a kád), az ember szívét a kutya tekintete, viselkedése rabolja el. Teljesen elképzelhetetlen, hogy ha végre megkerül az elveszett családtag, azt feladja egy olyan gazda, aki már belenézett kutyája szemébe és beleszeretett a tekintetébe. Tudom, miről beszélek, saját Csoki kutyánknak is egyetlen pillantásába került, hogy bekerüljön a család tagjai közé.

Nagy erénye Kartali regényének, hogy Nasi gazdáit felsorakoztatva többféle kutyást is bemutat. Megjelenik a csupaszív, meglehetősen alacsony sorból származó „anyuka” és férje, a látszólag szőrösszívű kocsmáros, akik mégis mindent megtesznek a kutyájukért, bár az esetükben a kutya először egyértelműen gyerekpótlék. A gondolkodás nélkül kutyásodó, tapasztalatlan fiatal lány, Evelin is tipikus figura, ahogy az is tankönyvi, hogy a legtöbb esetben ezeknek a botcsinálta gazdiknak hamar sikerül mindent megtanulniuk állataikról. Sőt: sokan hajlandóak jelentős változtatásokra is az életükben, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Jól ismert figura Evelin barátnője, a tapasztalt, de fajtafetisiszta Natasa is, aki minden keverék kutyát lenéz. Érdekes gondolatkísérlet a demens, idős, hajléktalan pár szerepeltetése is, jó lehetőséget ad arra, hogy a hajléktalanok kutyáiról beszélgessünk. Aktuális téma ez egy olyan országban, ahol a menhelyekre nem lehet kutyát bevinni, így aztán gyakran inkább az utcán marad ember is, kutya is.

Nasi szórakoztató olvasmány, s emellett jól lehetne használni arra is, hogy akár kisebb tinikkel beszélgessünk a történet apropóján a felelős kutyatartásról. Sok gyerek rágja a szülei fülét, hogy kutyát szeretne. Egy ilyen rövid, de olvasmányos és szórakoztató történet sok olyan szempontot megismertethet a leendő kutyásokkal, amire biztosan nem gondolunk akkor, amikor elérkezik a „de cuki kutya, vigyük haza” helyzet. Mi a gyereket 11 éves korában gondoltuk elég érettnek arra, hogy felelős gazdivá válhasson. Így is történt. Nasi története akkor azért jól jött volna.

Kartali Zsuzsa lendületes, humoros szövege remek könyvvé vált volna, ha egy jó szerkesztő fejezetekre bontja, és nem hagyja meg szinte egyetlen szövegfolyamnak. Mert a legtöbb ilyen korú gyerek a fejezet elején megnézi, hogy hány oldalnak is áll éppen neki, és nekidurálja magát. Ha 158-nak kellene, akkor kérdés, hogy neki fog-e állni. Csak ez az egyetlen oka, amiért nem igazán ajánlanám a 10-12 éves korosztálynak.

Ajánlom viszont minden kutyás, főleg mentett kutyás olvasónak, ahogy azoknak is, akik fontolgatják az örökbefogadást. Kartali Zsuzsanna jól bánik a szavakkal, ismeri és szereti a kutyákat, regénye biztosan szerez majd egy-két kellemes, de elgondolkodtató estét az olvasóinak.

A kötet a sokadik történet, ami a K. u. K. Kiadó gondozásában jelent meg a Kutyatár sorozatban. Nagy részük magyar szerző tollából született, és nem ez az első, amelyik mentett kutyáról szól. Ennek alapján talán nem nagyon vad feltételezés, hogy a kiadói szerkesztők kutyabarátok, mégpedig olyanok, akiben nincs előítélet a sétatéri keverékek iránt. Ahogy országos sztár lett Demény, a kötsög, és a közösségi oldalakon népszerűek Kókusz, Kifli és más ebek oldalai, könnyen sztárrá válhatnának, némi pedagógiai célzattal Nasi és társai is. Milyen jó lenne, ha ezek a sztorik minél több olvasóhoz jutnának el, akár összefogva valamelyik ebmentő egyesülettel!

Kartali Zsuzsanna

Kartali Zsuzsanna: Nasi
Kutyatár sorozat
K. u. K. Kiadó, Budapest, 2020
160 oldal, teljes bolti ár 2200 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 1870 Ft,
ISBN 978 615 536 1975

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az apró, fekete szőrgombóc, Nasi kutya eredetileg ölebnek indult. Balszerencséjére idővel loncsos korccsá cseperedett, de legyőzhetetlen szeretetvágyának köszönhetően sosem maradt hosszabb ideig egyedül. Mentett kutya lett, majd egy vargabetűvel rátalált végleges családjára.

Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása
%d bloggers like this: