Anno 1988

Posted by
Farkas Zoltán
>Amikor Grósz Károly 1987-ben miniszterelnök lett, eldőlt, hogy az ő köreiből jön hozzánk az utód. Ez 1988 júliusában bekövetkezett; volt egy rövid köztes periódus, amikor az alelnök Ritter Tibor volt az úr a házban. Erre az időszakra esett az első tömegdemonstráció, a romániai falurombolás elleni tiltakozás a Hősök terén.
1988. június 27. Gondosan előkészítettünk mindent. Volt még olyan riporterünk, aki bejáratos volt a pártközpontba, s bár korábbi előjogaitól megfosztva, sértetten lófrált köztük, új bizonyítási lehetőséget látott abban, hogy ő tudósíthat a tüntetésről. Mindent egyeztetett, kiment a térre a közvetítőkocsival.
Ritter azt mondta, csak az mehet adásba, amit az MSZMP illetékes titkára, Berecz János engedélyez.
Kollégám még az esti krónikaműsor kezdete előtt leadta a tudósítást, bekészítettük, hogy bármikor lejátszhassuk.
Vártuk, hogy Ritter elérje Bereczet. Nem érte el. Berecz János a Magyar Televízióban ült, azzal foglalkozott, hogy ott mi kerüljön adásba, nem velünk. Könyörögtem, hogy adjuk le a tudósítást az én felelősségemre. Nem engedte. Mondtam, menjen át néhány percre egy másik szobába, én leadom, utána pedig jól kirúg, mert lehetetlen, hogy az egész ország erre kíváncsi, mi pedig lapulunk, mint szar a fűben.
Ő ezt nem teheti. 19 órakor híradás, könyörögtem, legalább most. De nem. Ekkor már üvöltöttem: ha az esti tévéhíradóban lesz tudósítás a tüntetésről, ugye, azonnal lemondasz? Elhúzta a száját, nem válaszolt.
Visszamentem a szobámba, bekapcsoltam a televíziót, a Híradó helyre kis tudósítást adott a tüntetésről. Igaz, a délutáni felvételen nem százezres tömeg látszott, hanem jóval szerényebb, és adásban is harmincezerről beszéltek, szép hagyományt teremtve a későbbi tüntetések létszámbecslései körüli huzakodásnak.
Leszaladtam a technikai helyiségbe, mondtam Ritternek, nem várom meg a 22 órás híradást, kiszállok, csináljon, amit akar. Másnap várom a lemondásodat – vágtam oda flegmán. Kimentem a Dózsa György útra. Végeláthatatlan tömeg vonult csendesen, fáklyával a kézben, méltóságteljesen.”