Teljes körű felhatalmazással

Posted by

Fábián András
>Sokáig gondolkodtam, hogy egyáltalán foglalkozzam-e még egyszer azzal a szánalmas és gusztustalan emberi viselkedéssel (magatartásnak semmiképp nem nevezném), amit Orbán Viktor mutatott be az elmúlt hónapok során. Vergődésnek, pótcselekvésnek, alibi nyüzsgésnek, bárminek nevezhetjük, de semmiképpen sem annak, aminek ő ezt az izét nevezte: kormányzásnak. Azért veszem mégis a fáradtságot, mert január 10-én már két hónapos lesz ez a szégyenletes, meghosszabbított vészhelyzet, vagyis a kormány rendeleti kormányzási jogosultsága. Mi több, még azután is közel egy hónapig fog tartani.

Mindenekelőtt emlékezzünk a „rendkívüli jogrend” első bevezetése körüli jogos aggodalmakra. Egyrészt egy olyan intézkedés bevezetésére került sor március 20-án, amely még a maradandó emlékű Szájer József által becsatornázott úgynevezett Alaptörvény számára is teljesen ismeretlen fogalom volt. Ez persze cseppet sem zavarta a bármilyen törvény megalkotására bármikor kész 133 bátor embert. Orbán azt mondta, a 2/3 meg bevezette. A járványkezelés efféle megoldását (amely „felhatalmazási törvény” néven vált közismertté), mint a világon egyedülállót, előbb széleskörű ámulat, majd megdöbbenés és végül felháborodás követte az Európai Unióban és a világ egy részén. Legalábbis a boldogabbik részén, ahol ismeretlen fogalom a diktatúra. Attól vált aztán a kérdés valóban izgalmassá, hogy nem volt meghatározva annak időbeli hatálya. Határidő arra, hogy meddig áll majd fenn a rendkívüli jogrendnek becézett egyszemélyes diktatúra.

Azaz mégiscsak volt egy „határidő”-féle: a járvány végéig. Azt meg majd ők tudják. Pontosabban Orbán tudja. Emlékezetes, hogy ekkoriban merült fel markánsan az Európai Parlamentben a magyar jogállamiság problémája. Visszafogott morgásból hangos tiltakozássá Varga Zs. András Kúria-elnökké történt „megválasztásával” vált. Akkoriban azonban még ez a halk morgás is elég volt ahhoz, hogy május végén benyújtsák a javaslatot arra, hogy június elején megszüntessék ezt a járvány szempontjából totálisan értelmetlen és semmiféle eredményt felmutatni nem tudó erőgyakorlatot. Diadalmámor övezte persze ezeket a pótcselekvéseket. Győzött a kormány a vírus felett. Azaz dehogy. De az már egy másik történet volt. A járványnak ugyanis elfelejtettek szólni, hogy neki vége. A szigorítások feloldásának következtében még nagyobb erővel lendült támadásba. Sebaj! – derült fel a vezéri ábrázat, hiszen van erre nekünk egy hatékony megoldásunk. November 10-én újabb 90 napra bevezették a rendeleti kormányzást. Nehogy azonban bármi szó érje a ház elejét, gyorsan bejelentették, hogy az Országgyűlés azért tovább ülésezik.

Nem mennék a részletekbe. A rendkívüli jogrend során akár egyetlen olyan intézkedést is nehéz lenne megemlíteni, ami javított volna a kórházi ellátáson, a korábban szükségeshez képest magasabb pénzügyi ráfordításokon, a személyi feltételeken, a kórházi állomány megbecsülésén. Bármin, ami a járvány elleni védekezés hatékonyságát lett volna hivatott szolgálni. Ugyanakkor tovább folytatódott, immáron ellenőrzés és számonkérés nélkül, a Fidesz pénzügyi és gazdasági hatalmának koncentrációja, a közpénzek kimentése magánalapítványokba több száz milliárdos értékben. Nem sorolom. Csupa olyan buli, aminek a járványhoz semmi köze nem volt.

Járványügyben kiállítottak néhány alibi-pléhpofát, akik előre megírt szövegeket mantráznak, előre beküldött és cenzúrázott kérdésekre adnak propaganda-válaszokat. Szemükben eközben ott ül a rettegés. A fertőzöttek száma ugyanis eddig soha nem látott méreteket öltött, a járványban elhunyt halottak száma pedig mára a tízezerhez közelít. Szerencsére tudható, hogy volt más alapbetegségük is. Azaz lényegében ők tehetnek arról, hogy meghaltak. A járvány áldozatainak pontos számán túl egyébként kötelező titoktartást rendeltek el a kórházakban más okból, mondjuk kórházi fertőzés, ellátatlanság vagy egyéb, amúgy nem halálos betegség következtében elhunytak számáról. Minden olyan adatról, amely a teljhatalmú kormány felelősségére mutathat rá.

Mint említettem, az országgyűlés azonban tovább „működött”. December 14-én aztán elkövetkezett az a pillanat, amikor Gurmai Zita, az MSZP képviselője Orbán Viktornak szegezte a kérdést: mondja már meg, mit tett meg eddig a kormány, amire korlátlan felhatalmazást kért, mert az ország rohan bele a tragédiába.

Válaszul jött egy kritikán aluli, cinikus vádaskodás: „Önök folyamatosan azt a benyomást keltik, hogy a magyar egészségügyi dolgozók tehetnének arról, hogy betegek vannak, és nem tudnak mindenkit meggyógyítani.”

Ezzel párhuzamosan egy felelősség áthárítás: „A védekezéssel kapcsolatos összes döntést az Operatív Törzs hozza, a védekezéssel kapcsolatos összes szakmai döntést pedig a megfelelő szakemberek hozzák meg.”

Majd végül az ultima ráció a világméretű összehasonlításban is rendkívül magas halálozási számokat illetően:” Hiába próbálja támadni a kormányt, ebben az ügyben semmilyen felelősség nem terheli.”

Összegezzük: A járvány megfékezése végett teljhatalommal felruházott kormány járványügyben semmiért sem felelős. Ezzel szemben az ellenzék alaptalanul vádaskodik és lenézi, semmibe veszi az egészségügyi dolgozók áldozatos munkáját.

Ámde most, miután megkezdődött az oltakozás?! Orbán hatalmas győzelemről beszél a járvány felett. Ez az ő győzelme. A magyar elme diadala ez akkor is, ha a nehezen kimondható Pfizer nevű cég aratja le a hasznot, mert magyar asszonyság találta ki a tutit. Mi több, már a földharc folyik! (Nem keverendő össze a magyar nagybirtok rendszer kialakításáért vívott 2010-2015 közötti földharccal, más néven a termőföldek újraosztásával és elrablásával!).

Van oltási terv is. Azt is mondhatnánk, hogy olyan, amilyen – de van. Sajnos nem mondhatjuk. A rendeleti kormányzás lényegében 9 hónapos vajúdása eredményeképpen kaptunk egy olyan izét, amit még nevén nevezni sem illendő. Viszont lehetett levelezni a nyugdíjasokkal. Ki lehetett stafírozni a Postát 2 millió levélküldeménnyel, plusz ugyanennyi válaszboríték költségével. A levelezés értelmetlenségét bizonyítja, hogy az a világon semmivel sem járult hozzá az oltási rend kialakításához. A most kiadott „tájékoztatás” szerint az elsők között oltanák a 60 éven felülieket, azok közül is a veszélyeztetetteket. Az viszont nem derül ki a propaganda gépezet levelezéséből, hogy van-e a válaszadónak bármi olyan indoka, ami miatt őt előbbre kellene sorolni. Netán hátrébb. Még a TAJ-számot sem tartalmazza. Azt viszont meg lehet tudni, hogy a nyugdíjas akar-e a kormánnyal kapcsolatot tartani, vagyis jelentkezik-e alanynak a választási kampány beütemezett agymosására. Nyilvánvalóan és nevetségesen hamis az az indok, hogy tudni kell, hogy hányan akarják beoltatni magukat, hiszen nem maradhat vakcina, mert azzal úgyis oltják a következő kategóriát tovább. Ráadásul a mennyiséget előre lekötötte az EU. És így tovább. Sorolhatnánk a felkészületlenség, az ad hoc kapkodás ékesebbnél ékesebb bizonyítékait. Arról viszont Orbánnak még csak ötlete sem volt, hogy mikor mennyi vakcina érkezik az országba. Igaz, hogy a mikrofonállvány nem is tett fel ilyen indiszkrét kérdést neki.

Azt hiszem, járvány ügyben, de talán egész életében december 14-én mondott Orbán Viktor igazat, amikor, mint már idéztem, így fogalmazott: „Hiába próbálja támadni a kormányt, ebben az ügyben semmilyen felelősség nem terheli.” Holott semmi másra, mint a járvány elleni harcra szólt a felhatalmazása. A járvány megfékezéséhez szükséges tervek és intézkedések kidolgozására és bevezetésére. Ő viszont csak ezzel nem foglalkozott. Kevés országban akarnak oly kevesen oltásra jelentkezni, mint nálunk, és ez legfőképpen a kormány bűnének tudható be. Ehelyett szakmányban tolta ki a pénzt a közösből, amiben a szándékossága vitathatatlan. Az pedig, hogy a tényleges feladatát bűnösen elhanyagolta, és emiatt minimum tízezer életet elvesztett az ország, ugyancsak súlyosan büntetendő, tekintetes bíróság.