Posted by Bárász Péter
(Breszt)
>Még ha ketten mondták volna, hogy részeg vagyok, akkor sem tudnék hazamenni… mert itthon vagyok, kovidveszély okozta bezártságomban. De mit tegyek, ha ketten pont azt mondják, hogy józan vagyok és igazam van? Le tudtam volna feküdni, még mielőtt szóltak volna, viszont fekve nemhogy írni, de olvasni is kényelmetlen. Hogyan is vehettem volna úgy észre, hogy ketten is éppen a kenyeremet eszik el előlem?! Nem is akárkik! Ezúton közlöm velük (és bárki mással, aki kíváncsi rá), hogy a fenti címet én találtam (meg? ki?), még mielőtt szemem elé került volna a szóban forgó két cikk.
Uladzimir
Nyakljajeu esetében egyszerű a dolgom: nem most fordul elő először ezeken az oldalakon (sem), hogy az ő tollával ékeskedem… Az egyik belarusz ellenzéki lap – címének talán a legjobb fordítása Népszabadság (!) – többek között azt kérdezte tőle, hogy kit tart az Óév emberének. Tessék, itt a válasza:
„A történelmet emberek csinálják, maga a történelem pedig embereket farag. Ez a két dolog összefügg. A modern belarusz történelem által teremtett legváratlanabb jelenség – Szvjatlana Cihanouszkaja. Sok drámát és regényt fognak még írni róla. Nélküle nagyon sok minden nem létezne. Nem születhetett volna belarusz Hófehérkékről ilyen fénykép – az elmúlt év egyik legszebb képe. Ugyanilyen gyönyörű 2021. évet kívánok magunknak!”
Gábor György
-öt (https://ujnepszabadsag.com/…/01/a-ket-magyarorszag-hangja/
még csak fordítanom sem kell, egyszerűen néhány szavát módosítva idemásolom: „Két Belarusz van, de lehetne újra egy is. Nem a hamis és fülsiketítően fals hangok elviselhetetlen kakofóniájának országa, hanem a Cihanouszkaja elképzelte, a lélekből szóló Belarusz Köztársaságé, ahol az én hangom is hallható, meg a tiéd, meg valamennyiünk hangja, s így képez mindez egy harmonikus egészet”. Nyugodtan merem idézni, mert az újévi köszöntő beszéd, amit éjfél előtt láthattam online (ráadásul hibátlan belarusz nyelven!), csodálatos érzékkel és erővel előadott irodalmi műremek! Három komoly, errefelé közismert férfitől is olvastam, hogy sírva hallgatta! Úgy látszik, erre vártunk 26 éve.
Ez a beszéd, pláne összehasonlítva a másikkal, amelyik párhuzamosan hangzott el (persze oroszul), a vaknak is megmutatta, hogy mennyire egy nulla a hatalmat itt bitorló alak, hogy korántsem csak arról van itt szó, hogy 26 év alatt mennyire torkig lett vele mindenki, hanem arról, hogy egy eredetileg is velejéig romlott, de ügyes szemfényvesztő hogyan küzdte le magát ilyen senkivé. Megvan a párhuzam?!
Magát Cihanouszkaját pedig a saját közvetlen környezetén kívül még egy éve sem ismerte senki. Május közepén jelentette be, hogy mivel férjét, az elnöki ambíciókat szintén politikai tapasztalat nélkül, egyszerű bloggerként bejelentő Szjargej Cihanouszkit letartóztatták, helyette ő maga indul a választásokon. A látszólagos nyugalma, halk, kiegyensúlyozott hangja ellenére mekkora feszültség lehet ebben a nőben, hozzá mekkora tehetség, hogy néhány hónap alatt olyan politikussá tudott válni, akit a világ legnagyobbjai is maguk közé valónak ismernek el. Lukasenka persze maximum egy utcai szereplőt lát benne (de férjét mindmáig börtönben tartja). Aki Lukával szóba áll, aki támogatja ezt az önmagát elnöknek tituláló alakot, légyen orosz, magyar vagy pl. kínai – szintén keresztül néz Szvjatlanán, de hát nem ők a világ!
Szvjatlana Cihanouszkaja (1982) angol-német szakon végzett tolmács, szakfordító, kétgyermekes anyuka. Már elmondtam, hogyan jelentkezett elnökjelölt-aspiránsnak. Az, hogy regisztrálták is, nem annyira neki köszönhető, mint a macsó „elnöknek”, aki úgy gondolta, hogy egy htb. nő még jól is jön neki ellenzékként, hisz eltörpül őmellette. A valóságban óriás lett, sőt, nem csak Lukához képest. Nem téved, aki azt mondja, hogy a rá leadott szavazatoknak egy jelentős része Luka elleni volt, de azért csak ne feledjük, hogy a négy ellen-induló közül csak egy volt egyértelműen álellenzéki. Márpedig a hivatalos eredmények szerint is több szavazatot kapott, mint a többiek együttvéve. A hivatalos végeredmény szerint 10%-al lett második a választáson. A becslések 60% és 80% közé teszik a valós választási eredményét, ennél pontosabb adatot sosem fogunk megtudni, mert mind a szavazólapok, mind az eredeti szavazatszámlálási jegyzőkönyvek egy jelentős részét villámgyorsan megsemmisítették (van jogvédő barátom, akinek a birtokába került néhány köteg félig megégett kitöltött szavazólap a távfűtő művek szemétdombjáról). Földcsuszamlásszerű győzelmében óriási szerepe volt annak, hogy a két legtekintélyesebb ellenzéki elnökjelölt-aspiráns (egyikük börtönből, a másik Oroszországba, majd Ukrajnába menekült) messzemenően támogatta: Babarika stábjának egyik vezetője, Marija Kalesznyikava, Capkalának pedig a felesége vitt vele végig egy fergeteges választási kampányt rengeteg választási eseménnyel, köztük egy tucatnyi sok-tízezres nagygyűléssel. Július-augusztusban nem keveset írtam erről ugyanezen a helyen. Rögtön az augusztus 9-i választás másnapján a politika elszakította a három gráciát egymástól: Cihanouszkaját a KGB egyszerűen erőszakkal kipaterolta az országból. Azóta főleg Vilniuszban él, de az itthoni ellenállás szimbóluma, immár elismert vezetője is. Ezt a szerepet tudatosan vállalja is, ebben a minőségében találkozik sok-sok jelentős európai politikussal (a litvánok után Macronnal és Merkellel kezdődött a sorozat), most éppen Portugáliából tért „haza” és Bidenhez készül. Programja a választásihoz képest egy második ponttal egyészült ki: 1) a politikai és a „gazdasági” foglyok szabadon bocsátása, 2) a választási csalások és az augusztus óta tartó erőszak bűnöseinek felelősségre vonása és 3) három-hat hónapon belül új, tiszta elnökválasztás.
Korunk (egyik) hőse ő.
===
Gábor György még le sem írta a fent és alább idézett sorait, amikor én Szilveszter éjfélkor csaknem az ő kifejezéseivel emeltem poharamat, hogy ti. se itthon, se otthon ne legyen többé szükség ilyen szavakra: „…a hivatalos csatornán újra lehetett hallani az ócska, hazug, hiteltelen csatornatöltelék hangot, a köztársasági elnöknek nevezett galád becstelenség megszokottan üres, a puszta megúszásra és letudásra törekvő, az őt felemelők hazug ízléstelenségének tökéletesen megfelelő, semmitmondó fecsegését.”