Együtt és külön

Posted by

Fábián András
>A minap hallgattam egy beszélgetést a nagyon kedves Bolgár úr műsorában. Pontosabban nem is volt az beszélgetés. Egy betelefonáló mondta el, amit úgy érzett, hogy el kell mondania. Lényegében egytelen levegővétellel, egyre jobban belelovallva magát saját szavainak áradatába, egyre felhevültebben. Érezni lehetett, hogy minden gondolatát a visszafojtott düh mellett a magára erőltetett önfegyelem hatotta át. Nem lehetett könnyű neki. Az a betelefonáló Szanyi Tibor volt, az Igen Szolidaritás Mozgalom Magyarországért párt alelnöke.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az alapításkor nyilván az lehetett a névadó politikai szándéka, hogy a pártot majd „Igen” néven ismeri meg a publikum, és az majd mekkora hívószó lesz, mert mennyire pozitív és IGEN! Ehhez képest persze a politikai gagmanek és humorheroldok tüstént egy szellemesnek tűnő betűszót alkottak a párt nevéből. Nem kis célzatossággal a pártalapító alelnöknek tulajdonított, ki tudja mennyire valós szenvedélyre ISZOMM pártként kezdték el emlegetni, és ez aztán bele is ivódott a köztudatba.

Szóval Szanyi kapitány volt a betelefonáló. Hosszan sorolta, mennyi sérelem érte a pártját, és azon keresztül persze őt magát is. Ámde mindjárt spongyát is dobott a múltra. Nem ezért telefonált. Ami a politikai akciót kiváltotta belőle, az nem volt más, mint hogy korábban Bolgár úr beszélgetett valakivel, aki azt állította, hogy a hatpárti együttműködésbe azokat a pártokat vonták be, akik készek voltak egymással választási szövetségre lépni. Nos, ez nem igaz. – mondta Szanyi kapitány. Ők, pontosabban a párt elnöke, Huszti Andrea, többször is felajánlotta, hogy készek belépni hetedikként. Huszti Andreát onnan ismerhetjük, hogy korábban a Bajnai Gordon féle Együtt-nek volt alapítója. További húzónevek még a pártban Huszti és Szanyi mellett: Székely Sándor a Szolidaritás volt, de immáron független országgyűlési képviselője és Kalmár Szilárd a Táncsics-Radikális Balpárt hajdani elnöke

Az ISZOMM vezetése tehát széleskörű pártalapítási és politikai tapasztalatokkal rendelkezik. A vezetők az MSZP, a DK, a Szolidaritás, az Együtt és a Balpárt soraiban edződtek. A balpárt radikálisai nem egyszer váltak a szélsőjobb és a Fidesz bérenc trollok provokációinak áldozatául is. Konkrétan időnként megverték őket. Az alapítók világnézetéből az következik, és az ISZOMM is így határozza meg magát, hogy egy baloldali szocialista, szociáldemokrata pártként akarják megmutatni magukat. Szanyi kapitány azonban sajnálatosnak nevezte, hogy a hatpárti együttműködésükbe történő többszöri belépési kérelmükre még csak válasz sem érkezett. Ez azért minden esetre elgondolkodtató. Még akkor is, ha az említett pártvezetők mindegyikéről tudjuk mostanra, hogy korábban részt vettek az együttműködő pártok munkájában, aztán valami miatt onnan kiléptek. A Jobbikot kivéve. Az azzal való együttműködést ők határozottan elutasítják.

Itt érkeztünk el tulajdonképpen a Rubiconhoz, ahol most már elbúcsúzunk Szanyi kapitánytól és a kedves Bolgár úrtól. Témánk szempontjából azonban még nem végeztünk az ISZOMM-al. Van egy igen kedves öreg barátom, aki minden alkalommal, amikor a hatpártiról beszélgetünk, egyetlen kérdést tesz fel: Na jó, de hol van innen a baloldal?

És valóban. Ha jól megnézzük, azt látjuk, hogy ebben az együttműködésben túlreprezentáltak a valamilyen mértékben jobboldali pártok: a Jobbik, az LMP, a Momentum inkább jobb oldalinak vallja magát, miközben az MSZP, a DK és az Együtt sem arról vált híressé az utóbbi időben, hogy radikális baloldali jelszavakat hangoztatott volna. Sőt! – a borsodi időközi választás nagy bukásakor valamennyien egy magát többszörösen kompromittált széljobber mögé sorakoztak fel. Indoklásuk szerint azért, mert ez egy hagyományosan jobboldali választók által lakott terület. Az ISZOMM a szemére is hányta a pártszövetségnek, hogy egy rasszista antiszemitát indított közös jelöltként az ő jelöltjük helyett. A választók meg úgy látták, hogy a szélsőjobbos Fideszes Koncz Zsófia 50,87 százalékot, míg a jobbikos, de „technikai okok miatt” a szavazólapon a DK, az MSZP, a Momentum, az LMP és a Párbeszéd jelöltjeként szereplő, kétes hírű Bíró László 45,9 százalékot érdemel. A választáson független jelöltként induló, de az ISZOMM által támogatott Tóth Ádám (akit Bíró helyett favorizáltak volna) 2,23 %-ot bírt elhozni. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a pártszövetség jól kalkulált, mert összességében a választók 96,8 százaléka jobboldali jelöltre voksolt. A 77 700 választásra jogosultból távol maradt 42 000. Bizonyára sokan voltak közülük, akik azt mondták: Jobbikosra soha! Így aztán a Fidesz, amely minden lehetséges propaganda-eszközét bevetve segítette ennek az álláspontnak az érvényesülését, mosolyogva őrizte meg parlamenti kétharmadát. 1500 szavazat kellett volna, hogy elveszítse. Ebből a függetlenek elvittek 1100-at az ellenpropaganda meg biztos elvitt több mint 400 voksot. Tanulságos történet 2022-re.

Nekem, mint baloldalinak, ez egy eléggé szomorú tanulság. De tanulság. Az együttműködő pártokat egy olyan belátás vezette, hogy az elmúlt 10 év az emberi értékrendekben olyan rombolást hajtott végre, amelyet baloldali jelszavakkal és ígéretekkel egyik napról a másikra eltüntetni nem lehet. Aki pedig ezt nem látja be, az nem érti meg a mai magyar politikai realitásokat. Az Orbáni diktatúra megdöntése, a demokratikus társadalom és a köztársaság helyreállítása (sajnálatos módon!) nem megy a jobboldal kirekesztésével. Márpedig sokan a Jobbik miatt utasítják el ennek az együttműködésnek a támogatását, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a Jobbik valóban radikális szárnya immár a Mi Hazánk nevű neofasiszta pártocskába távozott.

Szanyi kapitány is haragosan morgott, hogy a Jobbikot bezzeg igen, minket meg nem… Vajnai Attila Európai Baloldala is veri a dobokat a Jobbik ellen. Szabó Gábor „Tuareg” az Ország Gyűlése Mozgalom vezetője (korábban SZDSZ-es, majd Kocsis Máté hű embere, majd 2012. óta esküdt ellensége) is keményen kampányol, szintén a Jobbik ellen. Vagyis tulajdonképpen a hatpárti együttműködés ellen. Nincs ezzel semmi baj, hiszen Vajnaiék eddig a két választáson, amin elindultak, összesen nem szereztek kétezer voksot, Tuaregnek meg se pártja, se pénze. Annak idején viszont cseppet sem zavarta, hogy pártfogoltja, Kocsis Máté, a MIÉP aktív tagja volt. Az ISZOMM is valahol az egyéb pártok között próbálja mutatni magát az ő 1-2 százalékával. Valójában azonban mindegyik csupán a saját támogatottságát igyekszik növelni és erősíteni. Akkor inkább külön! -mondják.

A baj ott van, hogy ez az ő harcos önreklámozó Jobbik ellenességük eltereli a figyelmet arról a tényről, hogy az igazi szélsőjobb ma már a kormányban és az ország vagyonán ül. Nem a 6-7%-os Jobbik az, hanem Orbán és szűk politikai klikkje. A fent nevezett kedves emberek és spontán vagy meggyőződéses követőik az ő Jobbik ellenességüket kiterjesztik az egész együttműködésre, amely éppen a szélsőjobb magyarországi leváltására készül. Azt a hatpárti együttműködést utasítják el, úgymond a Jobbik miatt, amely jelenleg 4-5%-kal előzi a Fideszt, de amely minden egyes szavazóval gyengül.

Aki úgy dönt, hogy „ő ugyan a Jobbikra és erre az ellenzékre nem szavaz”, az Orbán hatalmának konzerválását segíti. Az igazi szélsőjóbb és újfasizmus hatalmát. Ahelyett, hogy esélyt adna egy européer politikai berendezkedés, a Köztársaság és a jogállam helyreállítására Magyarországon.