Álmodjunk új mesét

Posted by
Érdi Márta
>Nagy László verse foglalkoztat.
Honnan tudta 2000-ben, hogy mi vár a világra? Már Zolnay Pál portréfilmjét is azzal fejezte be, amikor megkérdezte tőle Kormos István költő – a beszélgetőtárs – , hogy mit üzen az emberiségnek, hogy csókoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk…, s amikor kattintok a tévé képernyőjén jobbra balra a minősíthetetlen műsorok sorozatát a sárban fetrengő vetélkedőktől a színvonaltalannál színvonaltalanabb műsorok között, nem akarom elhinni hogy jól látok, akkor eltűnődöm, tényleg, hova lett emberi arcunk?
Ledöbbenve nézem például a vitaműsorokat nem értem, képtelenek megvárni, amíg valaki elmondja amit szeretne. Belevágnak, sőt, beleüvöltenek mások gondolataiba, ami olyan szánalmas és megalázó -, hogy én szégyellem magam.
És a hadarás, a szép ‘magyar’ beszéd hova lett? Érzik talán, hogy nincs igazuk, ezért kell lenyomni idétlen hadarással a másikat? Hát nem egyszerűbb kikapcsolni? Bocs, Isten bizony nem az irigység, hanem a sajnálat beszél belőlem, és hogy én, aki imádtam televíziós műsorokat készíteni, ma már a gondolattól megriadok, hogy kikkel és milyen minőségbe kéne belekeveredni.
Bocs, hogy kifakadtam, de őszinteségi rohamom volt így az újév kezdetén… De azért reménykedjünk, mibe is? Talán, hogy akik utánunk jönnek majd egy szép új világot találnak ki maguknak, akiket már Nagy László is csókoltatna…, addig is legyünk türelmesek. Boldog Új Évet!
Nagy László: Víg esztendőkre szomjas
Hatvan év telt el legott,
és semmi meg nem változott:
még mindig nem tudjuk sokan,
világunk vesztébe rohan.
.
Az egész világ bálterem,
és mennyi gyötrelem terem!
A csillár lassan leszakad,
de táncot jár a siserehad.
.
Lába alatt a nyomor,
a tőke hízik valahol,
és nincsen ember, nincs király,
aki szólna: most megállj!,
.
mert pár év és a levegő,
s a víz, az étel mérgező
lesz, és hogyha nincs vagyon,
majd széjjel égsz csupasz havon.
.
Ma még távol a veszély?
De forgandó a sors-szeszély,
és nemsokára itt a vég,
ha nem álmodunk új mesét.