Solve et coagula (Oldj és köss)

Posted by
Gaál Péter
>”Úgy tűnik, a liberális világ előretör”, írta nekem pár perce egy kedves, régi ismerős úr. Nem csak “úgy tűnik”. A közeljövő a “liberális világé” (who the fuck is that?) – ezt szajkózom tíz éve, nem is tetszett némely szabadkőműves úriembereknek, illetve EDDIG tetszett -, de ez kizárólag a – történelmi – közeljövőre vonatkozik, és szigorúan a “who the fuck” előtérben tartásával.
Na, EZ már nem tetszett.
Az se tetszett, amit az Európai Unióról mondtam. Az Európai Unióról ugyanis sohase gondoltam, hogy jótékonysági egylet volna, azt pedig végképp nem, hogy valaha is működő államalakulat lesz belőle. ÍGY nem lehet, ha meg igen, akkor ahhoz minimum egy vízözön kell, vagy valami egészen nagy általános letargia, amikor minden mindegy, vagy általános katatónia, ami persze szépen alakul. Nulla belső koherencia, katasztrofális kommunikációval. Az eredmény, mint a nullával végzett szorzásban, szintén nulla. Putyin és Hszi Csin-ping megváltóként érkezne, ha rájönnének, hogy az ő életük is véges, és még addig kell kirobbantaniuk valami jó kis kalamajkát, ameddig tudnak. Egy lassan hetvenhat éve elhalálozott, akkorra már – kezdetben sem túl daliás – önmaga árnyékaként vegetáló, osztrák úriember, bizonyos Adolf Hitler idejekorán felismerte ugyanezt, lett is belőle jó nagy hacacáré, nem egészen azzal az eredménnyel, mint amire számított, de ez most se lenne másként, csak, akár akkor, legfeljebb ideig-óráig.
Azért vízözön, az lesz.
Valamiképp. Minden lesz egyszer, és minden meg is fog ismétlődni egyszer, ahogy az automata gépek megismétlik a munkadarabok legyártását. Persze azok már nem ugyanazok a munkadarabok, mint az előzők és következők, de valamiképp mégis.
Testünk feltámad.
De addig? Addig Európának – nem a mai elképzelések szerint – lesz még egy dobása, aztán jön egy másik földrész, a sor végén Afrikával. Így a tradicionalistáknak végülis igaza lesz. Higgyék el, semmiféle fajgyűlölet nem mondatja ezt velem, és semmi köze a feketék értelmi képességeihez, vagy ember-mivoltához. Az europid rassz addigra már körülbelül olyan állapotba kerül, mint a Führer került a berlini bunkerban, amikor az oroszok már a Potsdammerplatzon jártak. Most sincs túl messze ettől, csak vessenek egy pillantást a tömegigényekre.
Van egy réges-régi vicc. A falusi iskolát meglátogatja a tanfelügyelő, és elkezdi kérdezgetni a gyerekeket.
– Jancsika, ki írta a Szózatot?
– Vörösmarty, bassza meg.
A tanfelügyelő meghökken, de azért folytatja.
– Juliska, meg tudod mondani, ki írta a Himnuszt?
– Kölcsey, a kurva anyját.
– Dezsőke – a tanfelügyelő teljesen meg van döbbenve -, tudod, ki a szerzője a Nemzeti dalnak?
– Petőfi, bassza meg.
A teljesen letaglózott tanfelügyelő otthagyja a gyerekeket, és félrevonja a tanító urat:
– Tanító úr, nagyon szépen tudnak a gyerekei. De mondja, miért beszélnek ilyen csúnyán?
– Tudja a kurva anyjuk!
Vethetnek a tanítókra is egy pillantást.
Tehát a “liberális világ” ebbe a végletekig lebutított-lebutult közegbe érkezik, és butít tovább. Néha kitermel magából – eddig is ezt tette – különböző diktátorféléket, akiket elvakít a lehetőségek látszólagos végtelenje, a csillagos ég, mint határ, és eszükbe sem jut, hogy ez csak a csacsi orra elé lógatott répa.
És amikor eszükbe jut, és hajlandók lesznek tudomást is venni róla, akkor már április harmincadika lesz, mint abban a berlini bunkerban Krisztus után ezerkilencszáznegyvenötben.
Nehogy azt higgyék, kedves Olvasóim, hogy ami “odaát” folyik, olyan nagyon más, mint ami “ideát”. Más szavakat használnak. Oszt ennyi. A lényeg… a lényeg UGYANAZ. Napközben üzleti öltönyben, este medveöltönyben, de…
Ugyanaz a világ.
Ami az emberekben még pislákol – itt is, ott is, csak itt ezekkel a szavakkal mondják, amott meg azokkal -, a szellemire való igény roskatag parazsa, szóval ezt, ezt a parazsat szorgosan locsolgatják. Jó eredménnyel. “Liberális” lévén nehogy azt gondolják, hogy egy “konzervatív” sokkal ostobább. “Konzervatív” lévén ne gondolják, hogy a “liberális” egy érzéketlen fatuskó. Nem. Pont olyan érzékeny, mint Önök. És pont annyira visszaélnek az érzékenységével. De ami az egészben a legszebb, az az, hogy aki visszaél – akik visszaélnek -, azok is csak teljesítők. Nem ők a történelem urai. A történelem ura ugyanis…
… a történelem.
És a távoli jövő? A távoli jövő kié?
Rosszul válaszolom meg. Lehet például a gépeké. Egy másik értelmes fajé. Egy másik, kollektíve értelmes fajé. Valami másé. Mindegy. VALAMIÉ, AMIBEN FETÁMADUNK. Amit úgy hoznak le az adott algoritmusok.
Mint a gyártósoroknál, emlékeznek.
De ehhez először át kell menni egy pusztuláson, úgy egyénileg, mint kollektíve. Solve et coagula. Oldj és köss.
Hogy is mondta a Nemzetvezető, akit a tárgyalásán a bíró Nemzetvesztőnek titulált?
Nagypéntek nélkül nincs feltámadás.
De nincs ám.