Hitler előkóstolói, avagy Németországért enni

Posted by

Könyvajánló – Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

 Carbonari

>Második világháború. A német nép akkor és ott elveszíti az igazságszolgáltatásba vetett hitét. A túlélés nem enged meg fecsegést. A bizalom luxus és öl. Az átélt trauma pedig az azt elszenvedőt élethosszig kíséri – már, ha túléli. Ilyen volt Hitler előkóstolójának lenni a Farkasodúban. A Libri Kiadó egy második világháborús cselekményt – amely  megtörtént események alapján íródott – tett le Rosella Postorino tollából, A Farkas asztalánál címmel. A könyv Hitler előkóstolóiról szól, akiknek feladatuk szerint a Führer minden ételéből enniük kellett, hogy állapotuk előrejelezze, ha valamelyik elkészített fogásba méreg került volna.

Rosa Sauer Berlinből menekült Krausendorfba (ma: Kruszewiec, Lengyelország), fronton lévő férje szüleihez. Saját szülei halottak, a házat, ahol addig élt, lebombázták, férjét két éve nem látta. A 26 éves asszony lényegében egyedül van, fél, kiszolgáltatott mindennek és mindenkinek. A falu közel fekszik Hitler főhadiszállásához, a máig híres-hírhedt Farkasodúhoz, amelyet a keleti front irányítása miatt építtetett meg Hitler és gyakran ott is tartózkodott. Az objektum 240 hektáron terült el, önellátó komplexumként. Személyzete durván 2000 főt számlált, és ebbe a számba beletartoztak az előkóstolók is, akik azért ették végig Hitler napi élelmezésére szolgáló táplálékmintákat, hogy a Führert ne érhesse ételmérgezés. farkas_3.jpgA Führer a híres-nevezetes Farkasodú egyik épülete előtt

Rosát többedmagával a helyi polgármester választja ki az előkóstolói feladatra, amire nem lehetett nemet mondani, hiába tudott, hogy innentől halálfélelemben töltik majd életüket, mérgezéstől tartva. Fizetséget is kapnak a munkáért, havi 200 márkát, ami elfogadható összeget jelent – persze, semmi pénz sem fedezi a tevékenységből fakadó, életre szóló traumát, az “önként” vállalt kiszolgáltatott helyzetet és az SS velük kapcsolatos mostoha bánásmódját. 10 nőt válogattak be ebbe a csoportba, akik nap mint nap egymás társaságában eszik végig Hitler aznapra szánt ételféleségeit. A résztvevők között előbb-utóbb klikkek alakulnak ki, akik különös érdekeik mentén élik az életüket és teszik, amit jónak látnak. Hamarosan kiderül, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Kivülről nézve arany életük volt, legalábbis a faluban éhezők szerint nagyon jó alternatívának számított olyan munkát végezni, ahol “csak” enni kell – és a faluban szinte mindenki éhezett.

Rosa férjét eltűntnek nyilvánítják az orosz fronton, ő pedig letargiába süllyed. Apátiájából Albert Ziegler Obersturmführer billenti ki, amikor éjszakáról éjszakára megjelenik az ablaka alatt és Rosa szobáját kívülről bámulja… A szégyenből, félelemből, bűnből és lojalitásból gyúrt egyveleg egymás karjába fűzve lejti táncát Rosa életében és fejében.

A történetet olvasva eltűnődhet az ember azon, hogy mekkora boldogság lenne, ha a mindennapokban minden mindig fekete-fehér lehetne (igaz, hogy ezzel együtt sótlan és dögunalmas is, de az más lapra tartozik). A középiskolás felfogással élők ezt el is tudnák fogadni, és rettenetesen csodálkoznának, ha valaki azt mondaná nekik: hahó, ez nem így működik! Az élet mindig dob valamit az egyén elé, hogy na, ezt oldd meg édes lelkem a te fekete-fehér megoldásaiddal. És azzal nem lehet megoldani, ha mindjárt bele is bolondul az illető ennek sikertelenségébe, akkor sem, illetve akkor aztán tuti nem. Vagy beledöglik vagy túléli ezeket az élethelyzeteket – ilyen egyszerű a képlet. Rosa úgy dönt, ha lehet, inkább túléli. Kárhoztatható-e a döntéséért? Felteszi magának a kérdést, mi a jobb: ha értelmetlen áldozatot hoz a szent becsület érdekében és nyomtalanul eltűnik a világban, mert habozás nélkül felkoncolják érte, vagy tudomásul veszi, hogy az értelmetlen áldozathozatal pont annyit ér, amennyit ér: semennyit sem.

farkas2.jpgRosella Postorino (1978) olasz írónő, szerkesztő. Az eredetileg Le Assaggiatrici címen megjelent, magyarul A Farkas asztalánál címen olvasható regényét számos idegen nyelvre lefordították, és elnyerte a rangos Campiello Díjat is.

Rosella Postorino Margot Wölkről mintázta a történet főszereplőjét, Rosa Sauert. Margot Wölk 1917-ben született Németországban. 1942-ben beválasztották aközé a tizenöt nő közé, akik előkóstolóként dolgoztak Hitler főhadiszállásán. A tizenöt nő közül egyedül ő élte túl a háborút. Megrázó élményeiről egy, a 95. születésnapján készült interjúban számolt be.

A test követeli a magáét, de amikor minden fél személyisége az átéltek hatására sérültnek számít, és a világ sem normális körülöttük, akkor nem léteznek jó döntések, a kudarc pedig kódolva van. Amikor állami szinten kommunikált olyan lózungok számítanak igazságoknak, mint a német nem hal éhen, és ha mégis éhen hal, akkor rossz német, vagy felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e valaki kicsit német és kicsit ellenség, akkor nem nagyon van miről beszélni. Amikor egy második világháború idején élt német ajkán az a miatyánk, hogy “jóistenem, taníts meg hallgatni, mert nem akarok Dachauba jutni”, akkor hiába dörömböl a dilemma, miszerint ha eltűröd a rendszert, felelős vagy érte, az életösztön felülírja. Az ilyen világban minden felborul, nincs erkölcsi mankó, amelyre kiszámíthatóan és eredményesen támaszkodni lehetne. Ez csak vegetálás egy megcsonkított korban, ami felborít minden bizonyosságot, felbomlasztja a családokat és eltorzítja az életösztönt. A német nép akkor és ott elveszíti az igazságszolgáltatásba vetett hitét. A túlélés nem enged meg fecsegést. A bizalom luxus és öl. Az átélt trauma pedig az azt elszenvedőt élethosszig kíséri – már, ha túléli. Ilyen volt Hitler előkóstolójának lenni a Farkasodúban.

Rosa megírt élete valós történeten alapul: Margot Wölk 2014-ben még élt, egyedüliként Hitler előkóstolói közül. Amikor a szerző tudomást szerzett erről, megpróbálta felvenni a kapcsolatot a 96 éves asszonnyal, de már csak a halálhíréről értesült. A történet ettől függetlenül rettenetesen izgatta, ezért a fellelhető források és történészi ellenőrzés mellett megírta a Le Assagiatrici (A kóstolók) című művét, amely magyar fordításban A Farkas asztalánál címet kapta. A fordítás Todero Anna munkája. Gördülékeny mondatai, pontos helyzetértékelései nagyban elősegítik a magyar kiadás élvezhetőségét.