2020. a bukás éve

Posted by

Fábián András
>Olvasom itt is, ott is, hogy 2020. Orbán és a Fidesz bukásának éve. A hatpárti együttműködés már 4 (négy) százalékkal megelőzi a Fideszt a közvélemény kutatásokon! Nagyon elégedett lennék, ha ez a bukás-dolog csak legalább félig igaz lenne. Attól tartok azonban, hogy nincs még itt az ideje a diadalmámornak. Korai az öröm.

Elsősorban is azért, mert a csatákat akkor kell megvívni, amikor annak ideje vagyon. Szemmel látható, hogy az ellenzék a 2022-es választásokra készül, vagyis demokratikusan akarja leváltani a diktatúrát. Szögezzük le gyorsan, hogy nem lesz ez egy fáklyás menet. Erre majd még térjünk vissza. Most és itt csak arra emlékeztetünk, hogy a választásokig még majd’ másfél év van hátra. Ezt a másfél évet túl kell élnie az országnak és az ellenzéknek egyaránt. Járványtól, gazdasági válságtól nehezítetten. Ráadásul minden ellenkező híresztelés ellenére a Fidesz él és Orbán virul. Legalábbis ezt kommunikálják ezerrel.

Tegnap például szó sem volt országos földrengésről. A propaganda szerint csupán a magyar gazdaság dübörög. Annak ellenére, hogy az agyilag zokni Matolcsi hatalmas foteljében uralkodói pózban trónolva szórja az MNB (az ország) pénzét számolatlanul, ami azonnal el is veszti közpénz jellegét. Az ő esküdt ellensége, a szervilis Varga Mihály rezzenéstelen tekintettel biztosítja a fedezetet Orbán hagymázas álmainak megvalósításához. Nincs az a morbid ötlete Orbánnak, amit azonnal és maradéktalanul ne finanszíroznának a közpénzek terhére.

A valós adatok egyébként minden szinten és minden területen a legszigorúbb államtitkot képezik. Ennek ellenére még az avatatlan szemlélő is pontosan látja, hogy olyan sebességre kapcsolt az ország kirablása, mintha a választások holnap lennének. Okos elemzők azt sejtetik, hogy Orbán nem csupán a saját maga és kartársai részére harácsol, hanem már a kampányra is spájzol. Lehetséges. Minden esetre nagyon is benne van a pakliban a Fidesz bukásának lehetősége. Ez látszik a kormányzati sürgölődésen és a megnyilatkozásokon.

Sokan úgy vélik, hogy ez a pánik süt át Kövér László minapi „helyzetértékelésén”, amelyben külső hatalmak választási beavatkozását vizionálta. Mások egy végleg elborult elme pánikreakcióját vélték felfedezni a szavai mögött. Óva intenék az elhamarkodott véleményalkotástól. Kövér veszedelmes ember. Szürke eminenciás. Egykori titokminiszter. Sokan elfelejtik, hogy a nevéhez fűződik az állambiztonsági szervek rendszerváltás utáni átszervezése és ő hajtotta végre az állomány nagyarányú cseréjét. Nevéhez fűződik a Nyírfa ügy, a megfigyelési ügy, és még számtalan más piszkos trükk. Mind a mai napig nála futnak össze a szálak. Még akkor is, ha a rendszer kifelé úgy néz ki, hogy a titkosszolgálatok több tárca között vannak megosztva. Ő a Házelnök úr! Bármikor magához rendelhet katonákat és titkosszolgákat, igazgatókat és tábornokokat, és mindent tud, amit tudni akar, tudnia kell. Amikor Kövér László azt mondja, amit mond, még ha nem is igaz, az nem a rettegés, hanem a nyílt fenyegetés hangja.

„Arra kell felkészülni, hogy Brüsszelből és a tengerentúlról óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon manipulálva a nekik megfelelő irányba vigyék. Látjuk, hogy ez egy háború, nehogy valaki félreértse, itt már nem demokratikus küzdelemről van szó és nem tisztességes választásokról. És nem abban az értelemben, ahogy ők azt kétségbe vonták, hanem abban az értelemben, ahogy azt Amerikában lehetett látni, ha ott megtörténhetett mindaz, ami megtörtént és azt hagyjuk, hogy erre az ilyen-olyan bíróságok milyen választ adtak, mert attól a tények azok tények, a jog pedig egy másik dimenziója az életünknek, ha azt látjuk, hogy ott lehetséges volt, akkor ne legyenek illúzióink, hogy ez itt is lehetséges lesz. Mindent, a szó szoros értelmében mindent, meg még azon túl is, amit el tudunk képzelni el fognak követni annak érdekében, hogy ezt a kormányt megbuktassák.”

Kövért ismerve ezek a mondatok azt a célt szolgálják, hogy jóelőre felkészítse híveit és a magyar intézményrendszert arra, hogy kemény harc, véres háború várható. Már megint készítik elő a koncepciós pereket. Készül a vádirat Donáth László „zaklatási” ügyében. Újra melegítik Czeglédy Csaba ügyét, amelyről már többször kiderült, hogy kreált ügy. Budapest és a többi ellenzéki város már a vérpad lépcsőin bandukol felfelé.

Kijelölték a karaktergyilkosságok célszemélyeit is. A magyarok közül természetesen Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, Donáth Anna, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Szabó Timea és Kunhalmi Ágnes. A külföldiek közül Joe Biden, Manfred Weber, és persze Soros, Soros, Soros. A magyar sas nem kapkod külföldi legyek után, mondhatnánk. Barátaink: Putyin az ő vakcinájával, Boris Johnson az ő Brexitjével, Donald Trump, akitől csak csalással tudták elvenni a hatalmat. Legalábbis Kövér szerint biztosan, bár egyetlen amerikai igazságügyi szerv sem találta nyomát a választási csalásnak. Ellenségünk az EU, Brüsszel és a Trump utáni USA. Mindenkinek van félnivalója. Jó lesz, ha a Nemzeti Együttműködés Illiberális Rendszerének ellenfelei és ellenségei meghúzzák magukat!

Ezek persze csak a verbális, mondhatnánk a külvilágnak, a választóknak szóló kampánytémák. Jól beleilleszthetők a reakciós nacionalista kormány azon tételébe, amely szerint az egész világ a magyar nemzet megsemmisítésére tör. Másrészt az egyszerű halandók számára láthatatlan hátországban is megindult már a kemény aknamunka. Mint említettük, alakulnak a régi-, és nyilván az új koncepciós ügyek. Biztosak lehetünk benne ugyanis, hogy az érintettek köre bővülni fog. Minimálisra, még az eddiginél is kisebbre fogják szűkíteni az ellenzék megszólalásának lehetőségeit. Tíz évük volt arra, hogy a szavazó- és szavazatszámláló informatikai rendszereket és intézményeket a kezükhöz szoktassák, és nem is haboztak ezt megtenni. 2018. volt a rendszer főpróbája, bölcsen belátva Sztálin elvtárs bölcsességét: „Nem az a lényeg, hogy hányan szavaznak az emberre, hanem az, hogy ki számolja a szavazatokat.”

Sokan arra számítanak, abban bíznak, hogy jönnek majd az EBESZ választási szakértői, és akkor aztán biztosítva lesz a választások tisztasága. Van egy előre megjósolható rossz hírem. Ez már 2018-ban sem jött össze. Néhány órával a választások után az akkori független szakértők már be is jelentették, hogy minden a legnagyobb rendben folyt. Majd pánikszerűen távoztak, hogy aztán otthona négy fal között hümmögjenek és csóválják a fejüket. 2022-ben a közelébe sem fogják engedni őket azoknak a helyeknek, ahol megcsinálják (!) a választások végeredményét.

Akkoriban a Parlament megalakulását követően gyorsan kiderült, hogy arányos összesítésben nézve a választási eredményt a választáson résztvevők mindössze kb. 48%-a szavazott a Fideszre. Vagyis nemhogy 2/3-a, de még a többsége sincs meg a kormánypártnak. Mindenki nagyjából egyetértett abban, hogy a kétharmad kizárólag a Fidesznek kedvező, Fidesz által létrehozott választási rendszernek köszönhető.

Szóval ne temesse még senki a Fideszt! Már lapulnak, és sorra települnek az új aknák egy esetleges új kormánynak, ha – ’neadjisten’ – mégis bukásra kerülne a sor. Megkezdődött a lakosság eladósítása, a devizahitel helyett most mindenféle más „ingyen pénz” a csalétek. Fiataloknak és öregeknek. Gonosz emberek gonosz pártja ez, jól megfizetett, őket mindenféle morális aggály nélkül kiszolgáló szolganéppel. A megrendelő igényeinek megfelelően lelkiismeretfurdalás nélkül képesek bármiféle disznóságot kitalálni azért, hogy Orbánt és a Fideszt hatalmon tartsák. Ha pedig ez mégsem sikerülne, és erről szól Kövér verbális domborítása, akkor jön az, amit már 2006-ban megtapasztalhattunk az utcákon. Kövér szavainak ugyanis az az értelme, hogy 2022-ben csak ők nyerhetnek és senki más. Az ellenzék győzelme csak csalás és/vagy idegen beavatkozás hatására következhet be. Vagyis elfogadhatatlan. Vagyis mindenféle fellépés a nem nekik kedvező választási eredmények ellen jogszerű. És arra a „független” Legfelsőbb Bíróság minap „megválasztott” elnöke majd rá is fog bólintani. Mert ugyanakkor ez nem jogi kérdés. Ugye tetszik érteni. Haza csak ott van… ahol a Fidesz az úr.

Nagyjából így működik a „magyar jogállam”. Amit minden más helyen diktatúrának hívnak. Ne legyenek illúzióink: sem a Fidesz, sem Orbán nem bukott meg 2020-ban. Így tessék készülni.