Sorsfordító újévi rendrakás

Posted by
Iván Gizella
>Nekem a jövő év a megújulás éve. Igen, ezt megfogadtam magamnak. Ám nem csupán azt fogadtam meg, hogy a fizikai világomban teszek rendet, hanem a lelkemben is. Igen kérem, lehet irigyelni. Mert az elhatározásom szilárd és tudom, mit akarok.
Nagy igazság, ha saját környezetünkben, kapcsolataikban, üzleti ügyeinkben megszületik a rend, akkor az visszahat a lelkivilágunkra is és fordítva. Vagyis miután sikerül legbelül rendet teremtenünk, a világ is velünk változik. És most erre lenne a legnagyobb szükség.
Mindenki gyorsan kezdje el a selejtezést, szórjuk ki a fejünkből a buta gondolatokat. Minek lépjek, én úgyis kevés vagyok a változáshoz, meg nincs értelme, hogy jövök én ahhoz, hogy beleszóljak a nagyok dolgába, vagy hogy történjen valami.
Gondoljunk arra, hogy mindenki, jómagunk is fontosak vagyunk és tegyünk arról, hogy számítsunk is. El kell érnünk, hogy nélkülünk ne dönthessenek a sorsunkról. Akkor is emeljük fel a szavunkat, ha másokat bántanak és másokkal igazságtalanok a politikusok, az ország mai urai. Ne hagyjuk szó nélkül, ha azok, akiket az állítólagos többség megválasztott, a nép szolgálatát uralkodásra használják, ha a saját zsebük fontosabb nekik, mint a mi életünk. Legyen hangunk, s ha sokan vagyunk, tenni is tudunk. Mert ha nem szólunk másokért, értünk sem fognak.
Azt szeretném, ha a következő év nem olyan lenne, mint a többi.
Azt akarom, legyen erőteljes, határozott, fényes, napos, vidám…. hozza el a megújulást. S az egészséget. Mindenkinek.
Nagyon jó lenne, ha az új év képes lenne fordítani a világ, az ország dolgain. Ha kell, állítson mindent a feje tetejére…. onnan is könnyebb lesz talpra állni, mint abból az apátiából, ami most uralkodik az embereken. Az az óhajom, hogy a szél fújja ki a fejekből az áporodott, poshadt gondolatokat, a múlt felé fordulást, hogy az arcokról szárítsa le a könnyeket, hogy egy jó tündér dúsan terített asztalt varázsoljon az éhezők lakásába, hogy rakjon fedelet a hajléktalanok feje fölé… arra vágyom, hogy az embereket végre egyformán ítéljék meg, ne legyenek köztünk különbek és még különbek, feketék, fehérek, sárgák… zsidók, romák, katolikusok, buddhisták…soroljam? Jó lenne, ha a tisztába tudnánk tenni a dolgainkat, ha új lappal indulhatnánk, s ha majd az eső még az utolsó csepp sarat is eltüntetné az útról, amin járnunk kell.