Hogyan cseszett el mindig, mindent az emberiség.

Posted by

Belátom, hogy a harsányság jótékonyan hathat a forgalmazásra, ám ennek a könyvnek a valódi tartalmát inkább a kissé hosszadalmas alcíme fejezi ki: Hogyan cseszett el mindig, mindent az emberiség. Ez vicces is, nem is. Egy angol újságíró jelentős történelmi, művelődés- és politikatörténeti ismeretekkel felvértezve, olvasmányosan könnyed stílusban és korunk jelenségeitől sem függetlenül… mit csinált? Nem mondhatom, hogy végigtekintette az emberiség történelmét, mert arra 250 oldal nem is lenne elegendő. Nem mondhatom, hogy vicces sztorikat gyűjtött össze szórakoztató szándékkal, és azt sem mondhatom, hogy a butaságot alapvető tulajdonságnak minősítve népnevelő buzgalom vezérelte. Mégis mindhárom állítás bizonyos mértékig igaz.

Félig, esetleg felszínesen ismert vagy teljesen ismeretlen történetek sorjáznak e könyvben, amely lehengerlően bizonyítja, hogy nincs az emberi tevékenységnek és gondolkodásnak olyan területe, amelyen ne követtünk volna el egetverő marhaságokat. A tudományos kutatástól a természet megváltoztatását célzó tettekig, a gyarmatosítástól a háborúkig, a pénzügyi ostobaságoktól a társadalomirányítási idiotizmusig végeláthatatlan a hülyeség és a belőle származó rövid vagy hosszú távú kudarcok sora.

Nem tanulság nélkül való például, hogy az eredetileg 67.000 négyzetkilométeres, sós vizű Aral-tó hogyan szűkült manapság nagyjából a tizedére, miközben a partjain élők körében drámaian nőtt a légzőszervi és rákos megbetegedések száma. Hogyan „sikerült” valamikor nyúlinvázió foglyává tenni Ausztráliát, és mi történt Mao Ce-tung nevével fémjelzett kommunista Kínában, amikor a madarakat kapitalista élősködőknek minősítették. A környezetvédelmi hülyeségek közül hadd idézzek egyet: „A Delhiben elszaporodott kobrák megritkítására a brit kormány jutalmat ajánlott fel a lenyúzott kobrabőrökért. Az emberek tenyészteni kezdték a kobrát, hogy minél több jutalomhoz jussanak. Ekkor a kormány eltörölte ezt a rendelkezést, mire a lakosság szabadon eresztette a fölöslegessé vált kobrákat. Az eredmény: még több kobra.”

Az úgynevezett nagy vezetők két- sőt többarcúsága nem új tapasztalat, ám a „két lábon járó has”-nak csúfolt I. Faruk egyiptomi király gyógyíthatatlan kleptomániája legalább olya, máig szóló érdekesség, mint amit II. Vilmosról, Németország császáráról ír: „…a diplomáciai tárgyalások különleges tehetséggel megáldott nagymesterének képzelte magát. Egyetlen tehetsége valójában abból állt, hogy minden országot vérig sértett, amellyel kapcsolatba került, ami némileg segít megérteni az első világháború kitörésének okait.”

A demokráciával se szívderítőbb a helyzet. Előfordult 1981-ben, hogy egy kaliforniai kisvárosban, Sunolban egy kutyát választottak meg polgármesternek (bronzszobra ma is ott áll a posta előtt), és az sem „kutya”, hogy a második világháború óta eltelt 72 évben Olaszországnak 65 kormánya és 43 miniszterelnöksége volt. Az e körbe tartozó politikai nonszenszek csúcsán a lábhintőpor áll, mivelhogy 1967-ben egy ecuadori kisváros, Picoazá polgármesterévé választottak.

A tudományok történetének természetes jellemzője a tévedések sora, hiszen éppen ezek megértésével, illetve meghaladásával lehetséges a fejlődés, de némelyik hülyeség hallatlan károkat tudott okozni. Ilyen például a múlt században elterjedt eugenetika, amelynek nyomán az USA sok állama hozott sterilizációs törvényt, s amely a náci emberirtás egyik tragikus indoklásává vált.

És ha eljutunk az űrbe, hát ott is szemetelünk – csak ott annak súlyosabb következményei lehetnek, mint a földinek, ámbár ha az óceánban úszkáló szemétszigetekre, a légkör szakadatlan szennyezésére gondolunk… Ismét idézethez folyamodom: „Amikor úgy tűnik, van némi előrelépés abban, hogy »tegyünk már valamit ellene«, folyton visszacsúszunk az »egyáltalán létezik-e?« vitához. Ez nagyjából az ólmozott benzin gyártóinak forgatókönyve: semmit nem kell megcáfolni, elég azt mondogatni, hogy még nincs hivatalos döntés, és addig is be lehet söpörni a profit csinos kis summáit.”

Nagyon sok szellemes mondatot idézhetnék a könyvből, de inkább sorolom az emberiség hülyeségeinek – gyakran visszatérő – okait: például az a tévhit, hogy az embernek a természet urává kell válnia, ábrándozás, struccpolitika, végtelen önzés és szűklátókörűség, a pénz hajszolása, a csoportgondolkodás, a mániák nyomása – és feltétlenül a hübrisz, vagyis az önhittség és felfuvalkodottság.

Ez a könyv utolsó mondata: „Egy napon talán felmászunk a fára, és nem esünk le róla.” Szerintem megint le fogunk esni, de újra fel is mászunk. Talán ez a legfőbb tanulság.

Tom Phillips

Tom Phillips: A világ hülyéi – Hogyan cseszett el mindig mindent az emberiség
Fordította: Merényi Ágnes
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020
256 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 543 0420 (papír)
ISBN 978 963 543 0697 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A modern ember hatalmas eredményeket ért el a legutóbbi hetvenezer évben, amióta a Földön él. Művészet, tudomány, kultúra, kereskedelem – az evolúciós tápláléklánc igazi győztesei vagyunk. Ám nem mindig volt könnyű a menet, és néha – tényleg csak párszor – sikerült úgy istenigazából elcsesznünk.
Történelmet, tudományt, politikát és popkultúrát egybegyúrva izgalmas eszmefuttatásokat olvashatunk az emberiség legdicsőbb és legsötétebb pillanatairól. Például Lucyről, legelső ősünkről, aki egy fáról lezuhanva halhatott meg. Vagy Ming Cseng-tö császárról, aki a lámpásfesztivál idején a palotában raktározta a puskaporkészletét. Vagy éppen egy bizonyos osztrák hadseregről, amelyik egy részeges éjjelen önmagát bírta megtámadni.
A világ hülyéi atyaian emlékeztet bennünket arra, hogy a legapróbb hiba is képes változtatni a civilizáció menetén.
Tom Phillips újságíró, a Full Fact tényfeltáró, független, civil portál szerkesztője az Egyesült Királyságban. Korábban a BuzzFeed UK vezetőszerkesztője és riportere volt, és dolgozott különböző hírportálok, tévécsatornák szerkesztőjeként.

Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása
%d bloggers like this: