Söpörje el a világ a diktatúrát?

Posted by
Bárász Péter
(Breszt)
>Ha már Putyin beszemtelenkedett az előző írásomba, akkor én arra veszek merszet, hogy a mostaniban is benne maradjon. Pedig nekem untig elég lenne a Lukasenka-Orbán páros: ezek kormányzás helyett végzett aljas tevékenységét a bőrömön érzem (Lukasenkáé még mindig inkább emlékeztet valami kormányzásra, bár a mai már csak hadakozás saját népe ellen).
Azonban Béndek Péter két sorához („… De ami a Nyugaton veszteség, az pl. Kínában félmilliárd új középosztálybeli. És a háborúk elkerülése. Ez a globalizáció: a globális társadalom kialakulása.”) úgy érzem, muszáj hozzászólnom, nem vitatkoznom, inkább kiegészítenem – egy másik szempontból. Az egymás iránti globális felelőtlenségről beszélek. Ezt két országon példázni kevés.
Ebben a két országban a függetlenség csak úgy az ölünkbe hullott, a nagy-, a világpolitika melléktermékeként, ha tetszik. Magyarországon rendszerváltozásnak hívjuk (nem rendszerváltás! mert nekünk magyaroknak aktív szerepünk nem, vagy alig volt benne, Orbánnak aztán különösen nem. Hacsak nem arra gondolunk, hogy elsősorban az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a vívmányait azóta sikerült lenullázni.)
Nekünk a sorsnak ezen ajándéka nem elég – a mindkét országban szépen kifejlődött fasisztoid diktatúrát is a világ söpörje el? Helyettünk! Úgy tűnik, mindkét országban a lakosságnak egy nem elhanyagolható hányada ebben bízik, sőt a külvilág kötelességének tekinti, hogy szabadítson meg bennünket a gonosztól. Otthon ráadásul egy jelentékeny, de szerencsére kisebbség, amely fogékony Orbánék hazugságáradatára, még csak azt sem hajlandó észrevenni, hogy mennyire ördögi az uralkodó hatalom, amely az „uralkodást” a szó pár évszázaddal ezelőtti értelmében gondolja és valósítja meg.
Itt, minálunk, Belaruszban, az államapparátus piramisán (hivatalosan így is hívják: „hatalmi vertikum”) kívül, maximum, ha 2-3% lehet a diktatúra támogatottsága. 26 év kellett ehhez, valamint az, amilyen kegyetlenül, durva veréssel, kínzással, (nemi) erőszakkal, börtönnel és augusztus óta eddig 12 gyilkossággal próbálják elnyomni, megszüntetni, vérbe fojtani a tiltakozási hullámot. Ami persze ellenkező irányban hat, még akkor is, ha (Tél és Koronavírus tábornokok hatására is) csökken az utcai jelenlét, közben növekszik a felháborodás, a megvetés és főleg a gyűlölet a hatalom iránt.
Viszont nagyon sokan gondolják úgy, még az aktív tiltakozók körében is, hogy a világ, értsd a „nyugati” világ köteles odahatni, hogy Lu és büntetőosztagai tűnjenek (meneküljenek?) el.
Azt tapasztalom, itt is, otthon is, hogy még az is, aki szavakban tudja, hogy a most következő VALÓDI rendszerváltást magunknak kell végrehajtani, titkon abban bízik, hogy a külföld nem egyszerűen segít, de csaknem az egész takarítási munkát megcsinálja helyettünk.
Van benne logika, hiszen ezek a gennyes gócok tök fölöslegesek az emberiség testén. De nem így működik a világ, a „realpolitik”.
2014. A Krím annexiója, majd a Donyeck- és Luganszk megyében Ukrajna ellen indított, hadüzenet nélküli háború egyértelműen megsértette az 1994-es „Budapesti Memorandum” szellemét és betűjét, amelyben Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság (Franciaország és Kína később csatlakozott) garantálták Ukrajna politikai függetlenségét és területi integritását. Ukrajna nukleáris fegyverarzenálja leszerelésének fejében – ami ’96-ban be is fejeződött. A háború ma is folytatódik, a kezdetekkor sok áldozatot követelt mindkét oldalról, mostanában „csak” napi egy-két halottat szed. Ha egy nap kimarad, akkor másnap több lesz az áldozat. És nekem ne jöjjön senki avval a gyerekmesével, hogy ez ott polgárháború – ezt a politika mondhatja, mondja is, de az igazság az, hogy véres orosz agresszió folyik Ukrajna ellen. Eddig több mint tizenháromezer áldozattal!!! Ebből csaknem három és félezer polgári személy, ideértve a MH17 járat 298 halottját.
Persze a „civilizált” világ teszi a dolgát: szankciókat vezet be, de mindig vigyáz arra, hogy ne fájjon túlságosan. Mert akkor honnan jön majd a gáz, az olaj stb. Business as usual. Putyinnal!
Belarusz ellen is szankciókat léptetnek életbe, jóformán azóta, hogy ez a rezsim hatalomra került. Persze szintén fájdalommentesen. Közben pedig veszik Belaruszból a gázolajat, egyéb energiahordozókat és a kálium tartalmú műtrágyákat. Csak ennek a két termékcsoportnak, ha leállították volna egy nem túl hosszú időre az importját, a rezsim már rég csődöt mondott volna. Még a hitelek is jönnek, kevesebb, mint korábban, de amennyi az erőszak fenntartásához kell, annyi idejében megérkezik (Nyugatról is!). Business as usual. Lukasenkával! Miközben az erőszakmentes forradalom egyre inkább véres polgárháborúvá fajul, amelyet a most mondott hadúr visel saját, fegyvertelen népe ellen.
Távolabb nem megyek, azokhoz az országokhoz még annyira sem értek, mint ezekhez. A magyar helyzetet tisztelt magyar olvasóim, gondolom, jobban ismerik, mint én. Nem részletezem.
Business as usual! Tök mindegy, hogy egy másik országban az embereket „csak” módszeresen vezetik vissza a középkorba, egyesével, tízesével vagy ezresével gyilkolják. Ennyit a globális „felelősségvállalásról”.
Kérem szépen pl. azokat, akik nem hajlandók maszkot hordani, vagy akik előre is tudják, hogy nem fogják magukat beoltatni, ne helyeseljenek!!
=======
“A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik – és ezt nevezzük erénynek avagy bűnnek – a legkétségbeejtőbb bűnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön. A gyilkosnak vak a lelke, márpedig nincs igazi jóság és valódi szeretet a lehető legteljesebb tisztánlátás nélkül.” [Albert Camus: A pestis. Győry János  fordítása.]