Ne fejezd le a fehér répát!

Posted by
Féderer Ágnes
>Bocs, nincs bejglis képem, nem is lesz. Nem vagyok bejglisütő típus.
Viszont a húsleves már fő, benne a zöldségek, amikből holnap reggel Sándor megalkotja az év francia salátáját. De most nem is erről.
Kevés emlékem van a dédnagymamámról. Mindössze 4 éves voltam, amikor meghalt. Nekem ő a független, az erős, az alföldi, világtól elzárt tanyán egyedül is helytálló nő jelképe, igen, ő már akkor megérdemelte az egyenrangú minősítést, amikor még a világ csak ízlelgette ezt a lehetőséget.
A dédnagyapám eközben a fővárosban mulatta el a pénzt, amit a két világháború közötti nagy építkezések vezetőjeként megkeresett. Egyébként kimondottam fess pasinak látszik a róla készült fényképeken, csak hát a női szolidaritás:)
Szóval a dédnagymamámat látom az emlékeimben csigatésztát sodorni, meg zöldséget pucolni, a húslevesbe, biztos a konyhában sertepeltétem, amikor vigyázott rám – később a nagymamám mesélte el, hogy mennyire szigorú volt a fehér répával. Három lányt hozott a világra, és mindig azt tanította nekik: soha ne bízzatok abban, aki lefejezi a fehér répát. A csúcsát meg kell formázni, abban van az ereje. Büszke lenne rám, így teszek ma is.