Máglyára a könyveket, tanulmányokat, cikkeket!

Posted by
Gábor György
>Én nem tudom, mihez ért ez az ember, egyáltalán ért-e bármihez is, de most megint nagylöttyös indulattal publintott bele egyet a nagy magyar szellemi tengernek habzó vízébe. Ő az, aki addig nem nyugodott, amíg a jellemében messze nem kiemelkedő, de kulturáltságát tekintve – a többiekhez képest – egy két lábon járó Oxfordot és Cambridge-t megképző Prőhle Gergelyt viceházmesteri módon ki nem lövette a helyéről, hogy a jellemében sokkalta alantasabb, kulturáltságát tekintve viszont egyszerűen értelmezhetetlen figurát lapátolja be a Petőfiről elnevezett Irodalmi Múzeum élére.
Most pedig a gutaütés határán, a frusztráltság, az irigység és a politikailag agyontámogatott tudatlanoknak kijáró magabiztosságával közli, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia a nemzetárulás kategóriájába tartozó” tevékenységet fejt ki, „az utóbbi 150 évben az őstörténettel kapcsolatos ismereteket szó szerint meghamisítva próbálják átültetni a magyarok fejébe”, aztán hozzáteszi, hogy „a társadalomtudományok ugyanis megpróbálják elhitetni magukról, hogy egzakt tudományok. Pedig ez Magyarországon sokszor semmi más, mint politika. Egyszerű politika, szekértáborokkal, egzisztenciákkal, tudományos fokozatokkal, no és rengeteg pénzzel”, „a hazugság be van épülve a tudományosnak nevezett globális hálózatrendszerekbe, külföldi finnugor elméletet oktató kutatóintézetekbe. Mert az pontosan ugyanolyan politika, mint a mi lábvízmeleg provinciális világunk.” Aztán rátér az egészségügyért amúgy totálisan felelőtlen ősdilettáns Kásler és a Magyarságkutató Intézet dicsőítésére, mint akik „az MTA szervezett múlthamísító hálózatával” mennek szembe, hogy végül példát mutasson arról, hogyan kell a tudományt depolitizálni, midőn apokaliptikus képekben vetíti előre a régen tépő balsorsot: „Most is lesz egy pozsonyi csatánk: 2022-ben! A külső ellenséget, most a belső ellenség is segíteni fogja. Ezért 2022-ben nehezebb lesz, mint 907-ben” – majd ekképp folytatja: „Ha vesztünk, konkrétan Magyarország meg fog semmisülni… Ezt kellene felfogni! Mert minden odavész, nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is… Mindenki meg tudja találni a helyét a közelgő sorsdöntő ütközetben. Ideje beállni a sorba, nem okoskodással, hanem tényleges munkával. Mához két évre nem lesz hazánk! Ez a tét. A másik oldalon nem a balfék finnugristák lesznek, hanem a globális világ szervezett zsoldosai – írja, hogy irományát egy ismerősnek tűnő kiáltvánnyal zárja le: „Ébresztő, magyarok! Ébresztő, Magyarország!”
Tévednek, akik azt hiszik, hogy itt csupán arról van szó már megint, mintha – teszem azt – a tudománynak sem minősíthető, s a sztálini forradalmi párt útjában álló szociológiát, genetikát vagy kibernetikát erőnek erejével be kellene tiltani, s nem is csak arról, hogy egyes tudományos területeket ab ovo ellenséges tudománynak kell minősíteni, obskúrus, értelmezhetetlen elméletnek, vagyis „zsidó tudománynak” (v.ö. Lénárd Fülöp contra Albert Einstein).
Ezzel az emberrel természetesen nincs tudományos vita, ez az ember, több társához hasonlóan – egyelőre még csak – szavakkal próbál gyilkolni. Ha valaki semmit sem számít mondjuk a tudományban (vagy a művészetben – vesd össze SZFE), akkor a legegyszerűbb, hogy azt, aki viszont annál inkább számít, mielőbb le kell mészárolni, hogy írmagja se maradjon. A mészárlóknak teljesen mindegy, hogy valakinek az őstörténet a hobbija vagy az őstörténet a szakmája, ez totálisan lényegtelen! Ám a saját érdek über alles! Tíz körömmel óvnia kell azt, s a cél szentesít minden eszközt, amit korántsem a tudásával, a felkészültségével, a tehetségével, a belefektetett, alázatos munkájával, hanem a legsötétebb politikai szerepvállalásával ért el, következésképp, ha a politikai bázis megszűnik alatta, mehet vissza a szakmáját a továbbiakban már csak részlegesen gyakorolni képes viceházmesternek, hiszen a feljelentés értelme és várható hozadéka onnantól számára befejeződött. Egyedül még az átállás lehetősége maradt, ami – lássuk be – e honban gazdag és szűnni nem akaró hagyománnyal büszkélkedhet.
Végső soron tehát egzisztenciális kérdés ez, kérem tisztelettel! Így aztán cseppet sem probléma számára egyenest Mária Teréziáig visszamenően kihajítani a tudományt az ablakon (vagy inkább a barlang nyílásán – v.ö. barlanghasonlat). Vagy újra az ő fennkölt sorait idézve: „maradjunk annyiban, hogy kazalszámra lehetne elégetni és ledarálni a sok-sok tudós életpályát kikövező könyveket, cikkeket, amelyek a magyarság őstörténetének meghamisítása jegyében íródtak.”
Mert égetni és darálni magától értetődő módon jó és megnyugvást hozó, tudós érzület. Nekik. S végre valami, amihez értenek.
Címkép: Berlin, 1933 Opernplatz