Anyám forradalma

Posted by

Kereszty András

>1956 forradalmi ősze anyám számára állandó és folyamatos aggodalom forrása volt. Hazaér-e férje a főiskoláról, ahol beválasztották a forradalmi bizottságba? Merre kóborol a két fiú. Különösen azért, mert volt hol kóborolni. Bent laktunk az események kellős közepén a Lenin körúton (az előtt, majd most újra Erzsébetnek hívják a Vlagyimir Iljicsről átkeresztelt útvonalat). Egy orosz tank géppuskása szíven lőtte a nagymamát. Szerencsére csak festményként tekintetgetett ki az ablakon. Aztán az oroszok ott is maradtak. A forradalmi időknek vége volt. Anyám pedig a jeleit kereste annak, hogy volt-e eredménye a véráldozatnak. Megváltozott-e egy kicsikét a világ? Vagy visszasüllyedünk Rákosi középkorába.

És akkor jött 1956. karácsonya. Megjelent egy új képeslap, az Érdekes Újság. Címoldalán hatalmas kép. Angelo Bronzino a Pásztorok hódolása. Anyám rögtön vett belőle kettőt. Egyet nekünk, egyet a szüleinek. “Látjátok, volt értelme a forradalomnak. Mostantól más lesz minden. Sajtószabadság van.” Sajnos nem lett igaza. A sajtószabadság (és maga a szabadság) 1956 karácsonyáig tartott.