A libernyákozók világvége váróterme

Posted by
Adorján blog
>Érzik vesztüket. Félmilliónyian már elhagyták az eudns vonatát szájtátva kísérők tömegét. A vonaton utazó jobboldali populisták is leszálltak kis időre illiberális államépítő szerelvényükről, hogy váróteremben összegyűlve töltsék a továbbutazásra alkalmas időt. Kínjukban sorsuk mostani állomásán egymást túlkiabálva, kapkodva fejüket világnézeti epilepsziás rohamaikban magyarázzák ellenkezőjét a valóságnak, ahol csak lehet.
Rovásírásos szlogenek a transzparenseken, turulmadarak papírból kivágva az ablakpárkányokon. Pávatáncos, habonyizált politikai gigolók fényképei szanaszét, világnemzeti keretekben, a popsikon piros pontokkal. Jelek és tündérmesék fundamentumain terpeszkedik a szabadságharcos vezér. Akasztós kövér pasi kopaszon, lábat áztat demetervin préselte rozéban, mormolva maga előtt: kiiktattuk végleg a bolsikat. Zsidózó, európai zászlóégető magyarkák csivitelnek a magukfajta listázókkal.
Világvégét várják mindannyian. A maguk világának végét. De azért el vannak, mint a befőtt. Tudják, már nem sok idejük van. Tele velük a váróterem, az elbaltázott garnitúra prominenseivel. A szőke kiflis szóvivő, a körülmetélt farokról levelet író egyetemi tanár, a plagizáló farizeusok. A meg lehet élni negyvenhétezerbőlt ordítók, a csókos vissza nem térítendő állami támogatottak, a szántóföld habzsolók, a 2030-ban már mi hitelezünk a világnak álmodó gyorsnaszádosok. A regisztrálósdit játszók, az én mondom meg ki egyház és ki nem keresztény erkölcsű bigottjai, a Jézus is magyar származású szekta elfajzottjai, mind, mind itt vannak a váróteremben, pedofil nagykövetek és ereszen menekülő diplomaták kíséretében öregbítve hírnevüket a világban.
A nemzeti toj-toj-nál is nagy a tolongás. Megy a hasa mindenkinek. Rájuk jött a szapora, tartanak attól, hogy nemsokára vége lesz. Kezükben a törlőpapír. TÉNY a békemenet lapja. Rajta a baloldalnak szóló szöveg: „ Azt hiszik elfelejtették, hogy összedöntötték a gazdaságot, térdre kényszerítették az országunkat, aláásták a bizalmunkat és összezavartak minket a végtelen politikai hazugságaikkal. Tudassuk velük: nem felejtünk!” Ezek még most is, itt is hazabeszélnek. Egy ősmagyar fritz közben tépi a száját, mosdatlan szájára véve Berzsenyit, cöf…cöf…cöf. Tizenhat oldalnyi toj-toj papír, színesben, hogy a művelet kellemes legyen, közben kopasz frontember nótázik a kör közepén állva. Együtt a nemzeti konzultációban kéjsóvárgón maszturbáló, habonyizáltan gajdicsoló, nyögve székletelő libernyákozó vazallusok, megfelelési kényszerben vergődő magyarok!
Elégedettek önmagukkal. A dakota szellemességgel körbekerített országvédelem felszabadította gyarmati sorsukat. A nagy nemzeti konzultációk ideje ugyan lejárt, a söralátétekével együtt. A világvége váróteremben egymást tapossák a kétharmadnyi szabadságharcosok. Már tudnak valamit. Az uralkodásuk közbeni csúfos vereségek nem csak előre jelzik számukra a világ végét, hanem azt is bizonyítják, hogy semmilyen regisztrálási, választási trükk nem akadályozhatja meg annak eljövetelét! A saját illiberális államépítő világuk végét.
Már pakolnak, mentenek majd mindent, ami számukra menthető. Látványtervezett közérzetjavító intézkedésekkel palástolják törvényt sértő gyarapodásuk széthordásainak útjelzéseit, ezzel is biztosítva majd a figyelemelterelést. Mert ne legyen kétsége senkinek sem afelől, hogy a váróteremben összezsúfolt 2022-re várakozó illiberálisok mindent elkövetnek majd azért, hogy vagy így, vagy úgy, de győztesen kerüljenek ki a választási eredmények bármelyikéből!