Emberi sors

Posted by

Szele Tamás
>– Halló, jónapot kívánok, X. Y. elvtárssal beszélek?
– Nem, kérem, én Alekszandr Kaganszkij vagyok, biológus.
– De kár, akkor téves lehet. Tudja, azt hittem, hogy az FSZB egyik emberével beszélek.
– Az azért stimmel.
– Bozse moj, vak tyúk is talál szemet! Tudja, engem Alekszej Navalnijnak hívnak…
– Akkor téves!
– Biztos, hogy téves?
– Halálbiztos.
– Zdrasztvujtye, elvtársam.
Kaganszkij elvtárs töltött szto gramot, felhajtotta. Feliksz Edmundovics képére nézett a falon. Akkor ennyi volt. Beszélt Navalanijjal, ráadásul telefonon. Erre nincs mentség, nincs hogy megmagyarázni, ez elvégeztetett.

Harminckétszer lőtte magát hátba, mielőtt kiugrott a tizennegyedikről.
Az ember mindig számíthat az elvtársaira.