Hétköznapi fasizmus

Posted by

Fábián András
>A címet az én fiatal koromban szinte mindenki által látott, Mihail Romm 1965-ben bemutatott dokumentumfilmjétől kölcsönöztem. Romm eme máig méltán híres, dokumentarista műfaji kitérője nem csak a filmes szakmát, de a játékfilmekhez szokott közönséget is meglepte. Jegyezzük meg, hogy asszisztense a későbbi Balázs Béla-, és Arany Medve díjas magyar filmrendező, Lugossy László volt. Maga a film régi, főleg német propagandaanyagokból és híradókból összevágott részletekből áll. Az az I. Világháború befejezésétől a II. világháború végéig kíséri nyomon a fasizmus kialakulásának és kiteljesedésének történetét egészen annak bukásáig. Jegyezzük meg: végleges elpusztításról szó sincs. Csak bukásról. Romm utalásai és a filmből szükségszerűen következő asszociációk és továbbgondolások lényegében ugyanis mindenfajta modern diktatórikus rendszerre vonatkoztathatóak.

A mai magyar társadalom 10 év alatt jutott el oda, ahol jelenleg tart, de az előtte való húsz év alapozta meg azt, hogy a mai, diktatórikus államalakulat kifejlődhessen, bár hírlik, hogy az akkori rendszerváltóknak nem valami ilyesmi lebegett a szeme előtt. Egy épület azonban az egymásra rakott téglákból épül. A diktatúra az idők folyamán egymásra rakódó felelőtlenségből, nemtörődömségből, ostobaságból és ideológiai zűrzavarból. Mindezeknek betudhatóan csökkent a társadalom amúgy sem túl fejlett önvédelmi, önfenntartási ösztöne. Ezt ismerte fel egy igen szűk körű, agresszív, az erőszaktól és terrortól sem visszariadó kisebbség. Megragadta a hatalmat, rátelepedett a politikai osztályra, megszállta az intézményrendszert, totális hatalmi hálót épített. Mára pedig már minden nehézség nélkül kényszeríti rá akaratát a nehezen mozdítható, természeténél fogva passzivitásra hajlamos többségre.

A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a militáns, katonai szellem eluralkodása a társadalomban. A fasizmus számára a demokrácia létidegen fogalom, a politikai erőszak eszközeivel keresi a nemzeti megújulás útját. Állandó paranoiás harcban áll, mindenütt ellenséget szimatol, pontosabban félelmet generál a tömegekben valamiféle ellenségtől. Nem is kell ehhez feltétlenül valós ellenség. A közös harc egységet és közösséget teremt az első emberrel, a vezérrel, aki kész és képes megvédeni a szegény, magára hagyott, gyenge és védtelen egyént, nemzetet és a társadalmat a végveszélytől.

Kérem, tegye fel a kezét, aki nem ismer rá az Orbán Viktor által kreált Nemzeti Együttműködés Rendszerére. Csak azért bátorkodom ezt javasolni, mert sokan, még mindig túl sokan vitatják, hogy ez egy fasisztoid társadalom. Azzal érvelnek, hogy nem ölik az embereket, nincsenek koncentrációs táborok, nincs háború, nincsenek katonai felvonulások és mindeddig más országok megszállására sem került sor. Amikor viszont az egyszemélyi vezér és főparancsnok kiadja utasításait, amikor nyíltan és szándékosan használja Hitler kifejezéseit az „élettérről”, „végső megoldást” emleget, amikor meghatározza a kézzel megfoghatatlan ellenséget és harcba hív ezek ellen, akkor pontos útmutatást kapunk arról, hogy hol is áll ma a magyar valóság. Migránsok, Soros, Brüsszel, Gyurcsány, ellenzék. Ők a fő ellenségei Orbán Viktornak. Ők a nép ellenségei. Van, aki azt mondja, hogy a migránsokat és Sorost soha nem látta a nép, miért kellene félniük tőle. Ördögöt sem láttunk még soha, mégse szeretjük. Sőt. Az utolsó három azonban nagyon is kézzel fogható. Ellenük folyik az igazi háború, hiszen valójában csakis ők veszélyeztetik Orbán hatalmát.

Szinte már hallom tanult barátaim kacaját: ugyan kérem! – micsoda ellenzék?! Holott minden ellenzék pontosan olyan, amilyenek a támogatói. Pontosan olyan erős, amennyien mellette állnak.

Fentebb már utaltam rá, hogy sokan azt is vitatják, hogy ez a mai kormányzás itt diktatúra lenne, holott annak minden jegyét magán viseli, hogy ez egy fasisztoid rendszer. Annak minden jegyét ki is tudjuk mutatni. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy Orbán diktátor lenne. Az viszont számszakilag, matematikailag igazolható, hogy valóban egy agresszív kisebbség üli torát a passzivitásra ítélt többség felett. Ez sokakat felháborít. Nyilvánvaló választási csalást emlegetnek évek óta. Csakhogy a fasizmus, mint említettük, nem bízza a véletlenre a dolgot. Igyekszik bebetonozni magát. A modern (Orbáni) fasizmus erre nem csupán a diktatúra támogatására mindig kapható állami adminisztrációt, a hadsereget és a fegyveres testületeket használja fel, hanem a jogot is. Szakmányban törvénykezik éjféltől hajnalig.

Orbán első dolga volt felszámolni az alkotmányos köztársaságot, majd sorban ezután a szabad és demokratikus választási rendszert, a demokratikus intézmények rendszerét. Ezzel párhuzamosan fokozta a tömegpropagandát, az agymosást és felszámolta a szabad tájékoztatás eszközeit. Központosította a stratégiai ellátórendszereket és szolgáltatásokat. Feltétlen híveinek kiosztotta az országot, és ezzel lehetővé tette, hogy bármely pillanatban, egyetlen vezényszóra megbénuljon minden. Víz, villany, élelmiszerellátás, mezőgazdaság, közlekedés, egészségügy. Lényegében egyetlen döntés kérdése és leáll az ország. Még különösebb vita sem lesz erről az úgynevezett kormányban, hiszen mindenki az életéért és a túlélésért küzd, vagyis teszi, amire utasítják. A fasizmus tehát túlélte a már régen halott Mussolinit és Hitlert.

A hétköznapi magyar fasizmus túlélésének egyetlen esélye van. A mostani, sokféle eszközzel kikényszerített és megtámogatott egységet minden áron fenn kell tartania. A központi hatalmat erősítenie kell, az ellenzéket pedig folyamatosan gyengíteni és hitelteleníteni. A jövő kilátástalanságának csupán a vezér éleslátása és bölcsessége szab határt. Ma már az életünk is a kezében van, hiszen a járvány leküzdése egyszemélyben tőle függ, még ha – és ezt is tőle magától tudjuk – ő nem is felelős a kialakult helyzetért. Korábban azt mondtuk, hogy nincsenek Magyarországon megsemmisítő táborok, és ez igaz is. De tudjuk-e, hányan halnak meg a kormány felelőtlen politikája miatti ellátatlanság és a megfelelő kórházi kezelés hiánya miatt? Vannak-e pontos adatok az elhunytakról, a koronavírus áldozatainak pontos számáról? A fagyhalottakról? Az éhezésbe, alultápláltságba, hajléktalanságba belehaltakról? A mélyszegénység és a nyomor miatt öngyilkosságba menekültekről? Orbán valamennyi áldozatáról?

Miközben az Orbán-klán egyre fokozódó lendülettel menti ki a nemzeti vagyont az általa kézben tartott üzleti és társadalmi szférába, valójában a saját zsebébe, minket politikai süketeléssel próbálnak sakkban tartani.

És hogy mindez miről jutott eszembe? Arról, hogy tegnap Orbán Viktor aktuális magyar hangja, Deutsch Tamás, a következőket tudta mondani egy sajtótájékoztatón, miután a kormány az úgynevezett gazdaságvédelmi tervével megadta a kegyelemdöfést a fővárosnak és a magyar önkormányzatiságnak azzal, hogy minden bevételüktől megfosztotta őket. Vagyis Orbán álma, a totalitárius állam lényegében megvalósulni látszik.

Deutsch a következőket mondta:
1. Magyarországon a tömeges illegális bevándorlás elkerülése addig marad fenn, amíg a Fidesz és a KDNP irányítja az országot. Ha Gyurcsány, Gyurcsányné (SIC!) vagy Fekete-Győr kerülnének az ország élére, ennek a helyzetnek vége lenne.
2. A kormánynak az önkormányzatokra vonatkozó adó- és díjemelési tilalma egyaránt érinti a Fideszes és nem Fideszes helyhatóságokat is. A baloldallal szemben a Fidesznek nem az adóemelés, díjemelés és megszorítás a célja, hanem az emberek terheinek csökkentése. Attól nem lesz jó az önkormányzatnak (?), hogy plusz terheket rak a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetben levő gazdasági társaságok, emberek nyakába. A Fidesz az emberek pártján áll.

Deutsch arról nem szólt, hogy az önkormányzatok hogyan és miből fogják ellátni közfeladataikat, nota bene az ott élő embereket. Ami meg azt illeti, hogy a kormánydöntés a párthovatartozástól függetlenül érinti a településeket, arról tudjuk, hogy a Fideszes vezetésű falvak és városok kieső bevételeit pillanatokon belül pótolja majd az állam ilyen olyan felcímkézett külön-juttatásokkal.

Budapest és a többi nem Fideszes település lakossága tehát mostantól a saját tapasztalatai alapján éli majd meg a hétköznapi fasizmus élményét. Nem Soros, Brüsszel és az ellenzék miatt, hanem azért, mert a diktátor ellen mert szavazni az önkormányzati választásokon (aminek a szabályait egyébként már ugyancsak ők maguk dolgozták ki).

Címkép: Orbán és óriás hadserege (Index)