Posted by Gellért András
>Elválaszthatlan barátnők. Ugyanabba az oviba, általános iskolába, elitgimnáziumba jártak, természetesen ugyanabba a csoportba majd osztályba, az egyetemen azonos fakultációra, mind a hármójuknak szívdöglesztően sármos pasas lett a párja, júniusban mentek férjhez, talán felesleges is megemlíteni, három különböző hétvégén csak hogy ott lehessenek egymás esküvőjén, a nászútjaikat szintén közösen tervezték, imádják Santorini-t, így a repülőúton is együtt nevetgélhettek, a következő év szeptemberében ugyanazon a napon szültek, hihetetlen de igaz, ugyanabban az órában, természetesen a választott szülész-nőgyógyászuk is azonos, és egy helyre jártak baba-mama jógára. Amikor a gyerekeik picit nagyobbak lettek, ismét munkába álltak.
Sajnos nem találtak állást ugyanannál a cégnél, ezért napközben kénytelenek voltak elviselni a fájó veszteséget, hogy nem találkozhatnak és beszélgethetnek a munkahelyi étteremben, büfében, egymást kiegészítve nem érvelhetnek okosan a fontos meetingeken, ahol életpályák emelkedhetnek szédítő magasságba, vagy éppen ellenkezőleg, egy meggondolatlan mondat következményeként karrierek hullhatnak a semmibe. És ahogy életükben szinte már törvényszerűen történni szokott, mind a hármójuk cége ugyanazon a napon jelentett csődöt. Nem sokkal később ugyanazon a bíróságon, március 8-án a nemzetközi nőnapon mondták ki a házastársi szerződéseik felbontását.
Szomorú, nagyon szomorú időszak volt ez a három barátnő életében. De mindez már a múlté. Ismét együtt vannak. Sokat bicikliznek, napközben többször is összetalálkoznak a városban. Van amikor nem tudnak megállni, nincs rá idejük, de olyankor is integetnek a másiknak. Ugyanannál a vállalkozásnál kaptak állást. Nehéz volt a felvételi, ide nem kerülhet be akárki, de nekik sikerült. Ez is. Okosak. Optimisták. Barátnők.
Ételfutárok.