A család azt kérte, hogy Németországban is vizsgálhassák ki Navalnijt. Ehhez Vlagyimir Putyin személyesen járult hozzá miután beszélt Angela Merkellel. Óvatosan támadták is ezért az elnököt az orosz állami médiában és a közéletben. Főleg azt követően, hogy Navalnij megérkezett Berlinbe és hermetikusan elzárták az orosz hatóságok és orvosok elől. Leleteit is titkosították arra hivatkozással, hogy a kivizsgálások a német hadsereg kórházában zajlottak. A Navalnij-saga további régebbi és újabb részleteinek taglalásától hadd kíméljem meg magunkat. Foglalkoztam ezekkel többször is. Aki ezekre kíváncsi, üsse be a „Navalnij” kifejezést a Bekiáltás blog keresőjébe! Most csupán azt kérdezem:
(1) Immár olyan szerencsétlenek dolgoznának az orosz titkosszolgálatoknál, hogy háromszor is meg akarnak mérgezni valakit, s ez mégsem sikerül?
(2) Miként van az, hogy valahogy mégiscsak, aztán életben marad az illető?
(3) Hova tegyük a rettegett Putyint, aki egyszer állítólag parancsot ad valakinek a likvidálására, majd engedélyt ad egy ellentétes érdekű országba szállítására?
(4) Miként lehetséges, hogy a halálos méreg ellenére egy hónap múlva úgy felépül az illető, hogy saját lábán hagyja el a kórházat?
(5) Miért nem vetik fel a vezető nyugati médiumok sem Navalnij, sem a hasonló, 2018-as ügy szereplője, Szergej Szkripal esetében, hogy az úgynevezett novicsok gyakorlatilag az összes nyugati titkosszolgálat rendelkezésére áll? Egyik létrehozója ugyanis a kilencvenes évek elején átadta a teljes dokumentációját az amerikaiaknak, akik ezért egyetemi katedrához juttatták az USA-ban. Azóta többek között Prágában és minő véletlen, a Szkripal ügy helyszíne, az angliai Salisbury közelében lévő katonai laboratóriumban is kísérleteznek vele.
Túl sok itt az ellentmondás, ezért az ember kombinál. Jobb híján arra gondolok, amivel kezdtem ezt a cikket: közvetlenül Joe Biden elnökké nyilvánítása előtt felújítottak egy befulladni látszó támadást az új erőre kapó információs háborúban, aminek célja, hogy eltereljék a figyelmet az ilyen és ehhez hasonló kérdésekről:
♦ Miért nem akar újabb korlátozó egyezményt kötni Washington az Európában elhelyezendő támadó rakétákról, illetve meghosszabbítani a lejárt megállapodást az új egyezség tető alá hozásáig?
♦ A washingtoni vezetés miért nem akar tárgyalni Moszkvával a számítógépes rendszerek elleni hekkertámadásokról Putyin indítványára, miközben a nyugati sajtó tele van az ebből fakadó rémisztő veszélyek ecsetelésével?
♦ Az amerikai fél miért akadályozza minden eszközzel a Nyugat-Európát olcsó gázzal ellátó Északi Áramlat-2 vezeték befejezését?
A Navalnij-ügy a figyelemelterelés és Moszkva lejáratásának része. Legalább két évszázada – a sztálini időszak egy viszonylag rövid szakaszától eltekintve – sok más mellett ebben is összehasonlíthatatlanul jobban teljesít a Nyugat, mint fordítva. Mert ki a frászt érdekelnek a bonyolult dolgok, amíg az orosz titkosszolgálatok rémtetteivel, a rettenthetetlen orosz vezető ördögi figurájával, kérlelhetetlenségével lehet borzongatni a tömegeket?
Az eszközök szűkössége, a nyelvbe való bezártságból kitörés képességének hiánya, nem utolsó sorban az orosz mindennapi életnek a nyugatitól eltérő, kevésbé vonzó, sőt esetenként riasztó volta miatt az információs háború újabb szakaszában az orosz vezetés elsősorban abban reménykedhet, hogy Joe Bidennek mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok belső társadalmi, gazdasági és szociális feszültségeivel kell megküzdenie. Csak nehogy azt találja ki végül ennek kezelésére, amit már többen megtettek előtte, hogy a külső ellenség képének felnagyításával, vagyis populista módon kezeli a helyzetet. Nem mernék fogadni rá, hogy ez annyira elképzelhetetlen, mint amennyire most sokan reménykednek benne…#
UTÓIRAT: Vlagyimir Putyin a december 17-én tartott, éves sajtótájékoztatóján az amerikai titkosszolgálatok anyagai legalizálásának nevezte azt a nemzetközi újságírói oknyomozást, amely arra az eredményre jutott, hogy Alekszej Navalnij ellenzéki politikust az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) emberei mérgezték meg. Azt mondta, az anyag publikálása azt jelenti, hogy a „berlini klinika páciense” élvezi a külföldi szakszolgálatok támogatását. Minek megmérgezni, kinek kell ő? – mondta Putyin, hozzátéve: ha ezt akarták volna elérni, be is végezték volna az ügyet. Emlékeztetett rá, hogy Navalnijt a felesége első kérésére kiengedte az országból. Bevált politikai trükknek nevezte, hogy valaki az első számú vezetőt vádolva az ő szintjére próbálja felemelni saját jelentőségét.
bekialtas.blog.hu
Címkép: Navalníj a kórházban