Posted by Gordon István
Deutsch Tamás rosszkor, rossz helyen gestapózott egy rohadt nagyot, amit európai kultúrkörök, bizonyos néppárti frakciótagok jó helyen és jókor elhelyezve sem szoktak jó néven venni. A deutsch-i gestapózásra aztán többen úgy meg is sértődtek, hogy a mondottakkal arányos büntetésként a frakcióból történő kizárást javasolták.
Deutsch Tamás erre úgy megijedt, hogy további léte Brüsszel nélküli lesz és ezért – minden bizonnyal megbánás nélkül – bocsánatot kért a megsértettektől.
A megsértettek – minden bizonnyal megbocsátás nélkül – tudomásul vették a bocsánatkérést, de jogaikkal élve, el nem fogadták, inkább tovább mérlegelgetik a kizárás lehetőségét.
Erre viszont Deutsch Tamás hazai párttársai sértődtek meg egészen irgum-burgumig, hogyan lehet néppártian ilyen makacsul sértődösködni, sőt rájöttek: legkorrektebb, ha kizárás esetén önként követik hazai párttársukat.
Ennek fele sem tréfa, gondolta Deutsch Tamás és úgy döntött, megismétli bocsánatkérését. Még bűnbánóbban, még alázatosabban, nehogy már szaván fogják ezek a finnyáskodó frakcióhuszárok. Ismételten hangsúlyozta, hogy hibát követett el, amit nagyon megbánt, mert nem lett volna szabad …
Namármostanságkéremszépen: eddig majdnem minden világos.
Mindenki játssza a maga kisded játékát. Csak azt nem értem, ha valaki rájön(vagy nem is?), hogy ismételten vétett a klub szabályai ellen, s arra is rájön, hogy a klubtagoknak ezzel nem lopta magát a szívébe, sőt… És ha ezért ismételten meghunyászkodva és megalázkodva másodszor is mea culpázik, akkor párttársai vajon miért szolidarítanak vele a józan ész határain túl is, egészen a teljes hiteltelenné válásig?