Trumpistákból krumplisták lesznek

Posted by

Rab László
>Partraszállás után vagyunk, gatyás Minink maga alá gyűrte az elcsigázott EU-t. Miközben napról napra több a koronás halott, eljátszotta kisded játékát: a magyaremberek megbízásából útáltatta magát tovább Brüsszelben. A Sátán városában, hol az ősi ellenségnek az a kilencvenéves Soros diktál, akit folyton le kell győznie.

Nem az ám az érdekes, hogy győzött-e vagy vesztett. Tudtam, hogy győzni indul, a Mininél nincs olyan, hogy valaha is meghátráljon. Van egy nagy tévedésünk, mely arra alapozódik, hogy talán esetleg hátha az Európai Unió is látja azt a mérhetetlen fertőt, azt a politikai mocskot, a csalást, a hátbatámadást, az árulást, amiben élünk. És megteszi helyettünk azt a szívességet, hogy kisöpri innen a hazug bandát. Melynek prominensei hetente verik bele a fejünket a bilibe, nézzük a trutyit, ez jutott nekünk, mit ajvékolunk annyit.

Nem teszik meg helyettünk, naná, jól is néznénk ki. A harcimarci dumáktól persze nem rémülnek meg, most is milyen ügyesen kitalálták, hogy a lengyel-magyar ökrök verjék csak a tamtamot, majd megoldják úgy a költségvetést, hogy ezeknek pont ne jusson pénz a segélyalapból. A két jóbarát lengyel része máris összeszarta magát, maradt egyedül az utcai harcos csávó, aki pedig elkezdett D-Dayről meg partraszállásról (!) hadoválni, amikor elindult a buggyos gatyájában az iszonyú csatába, hova is?

A farkasverembe. Ó b+, ezt a dumát kajolják nagyon a magyarembörök. Hogy mintha csatába menne, és ez tényleg el is hiszi. Visszaröpíti magát a II. világháború hadszíntereire, és löki az avas vakert. Miközben mindnyájan tudjuk előre, dehogy van itt csata meg háborúság, az Audi meg a Mercedes a lényeg, német barátaink nem fogják seggberúgni a kiscsávót addig, amíg pöncög az euró a kasszájukban. Jól tudja ezt a Mini is, mégis jobban esik neki ‘Angélával’ – és a németekkel általában, mint Dózsa László terrorházi magyar hangja tette – pimaszkodni. És úgy megy a csatába, mintha Szájer nem lógott volna egy hete egy szál hátizsákban az ereszcsatornán.

A legszebb, ahogy előadja a semmit. Kiírja a Facebook-ra, hogy megy, csörtet, éppen indul, és hogy milyen kemény tárgyalások lesznek. Ez a mániája, kiállni a kamera elé, és elsóhajtani Manci néninek, aki éppen a hízott kacsa nyakát tekergeti a konyhában, hogy ő éppen tárgyal, és megbeszél és egyeztet meg összerak. Tárgyal. Az, aki még életében nem csinált ilyet. Csak diktált. Ez van, ezt kell szeretni, én így, én úgy, én, én, én. Tetszik látni, Manci néni? Az történik vele, hogy tárgyalni indul. Tökmindegy, hogy az EU-ba, Bivalybasznádra vagy Nyunyókához a törzsbe, a lényeg, hogy nélküle semmi se történhet, megy előre rendületlenül, mint disznó a jégen. (Lehetett tudni, mi lesz, mikor az EU kimondja, semmi gond, hadd bömböljenek az ökrök, megcsináljuk a segélyalapot nélkülük. Ebből tudtam meg, hogy a vétóboy néhány nap múlva visszakozót fúj.)

Nem az a lényeg, és nem is ezt szokta kommunikálni, hogy megegyezett, olyan nála nincs. Aki annyit háborúzik, mint ő, annak egyfolytában győznie kell. Ha szétszívatják, akkor is. Nem volt még a magyar politikának olyan győztes hadvezére, mint a Mini. Hányszor legyűrte már Sorost és magát Brüsszelt is! Tíz éve küzd ellenük, milliószor győzött velük szemben, mégis mindig újra kell ellenük menni a csatába. Mert amikor legyőzi őket (a magyarember), megélednek újra. Ezért kell a mi utcai harcosunknak újra és újra döntő ütközetbe mennie.

A lényeg, hogy 22-t úgy kell az ellenzéknek megoldania, hogy a lopások miatt nem fogják a krumpliosztó Orbán-rendszert Brüsszelből és Berlinből szuttyongatni. Bezárják hát 21 elején gyorsan a megfelelő rádiókat, meg kiszivattyúzzák a turizmusra meg a Balatonra szánt pénzeket, folytatódik a rablás. Sok-sok virtuális csatát át kell még élnünk, az M1-es csávó naponta hatszor elmondja, hogy báncsák a magyart, a legyőzhetetlen Soros újult erővel támadni fog. Annyi változik, hogy trumpistákból krumplisták lesznek Orbánék. Készséggel megjósolom előre, mikor ki és mi ellen indul a győztes hadvezér legközelebb a háborúba.

Drámai heteken vagyunk túl, sok a halott, arányait tekintve messze túlszárnyaltuk a tavaszi Olaszországot, már a ministák is maszkoznak. Az önkormányzatokat újra és újra lerabolják, nálunk ezt hívják járványügyi védekezésnek. Ne lehessen adóztatni helyben. De az állam kedvére rabolhasson, ugyebár. Nincs különben már olyan, hogy Mini és Fidesz. Orbán Viktor sem kormányfő, az már kiment a divatból. Jobbnak látta államhatalomnak kineveznie magát. Ő maga lett Állam bácsi. Kicsit kommunista, kicsit horthysta, de a mienk. Itt tartunk, ide juttattuk magunkat. Nem Brüsszelben és Berlinben fogják korrigálni ezt a ballépésünket.

Apropó krumpli. Tízkilós ajándékcsomagot állított össze belőle a külügy, hét kiló almával is kedveskednek, vihetik haza a konzulok meg az államtitkárok. Nem tudom, miért vagyunk emiatt kiakadva. Hányszor előfordul velem is, hogy nincs otthon krumpli. Csak azt nem értem, hogy amikor Jakab Péter jobbító szándékkal vitt Orbánéknak egy nagy zacskóval, miért nem kellett. Miért büntették meg a pimaszkodásért? A másik, hogy a krumpliról azt gondoltam, kifejezetten választási élelmiszer, ki gondolta volna, hogy a külügyben is olyan nagy keletje lesz. Tanulságos volt az államtitkár – van belőlük hatvanhárom – érvelése: a gazdákat segítették azzal, hogy megvették a krumplijukat. Milyen szép gesztus.

A másik megmosolyogtató történet az MSZP etikai politikusának csomagtartójáról szól. Nem olyan szórakoztató, mint a Szájer-ügy, de azért szólt rendesen. Valaki betette Ukrajnában Legény Zsolt autójába a csempészcigit, észre se vette, jött át gyanútlanul a diplomáciai mentességgel a határon, és ő lepődött meg a legjobban, amikor megpillantotta, hogy valaki megbuggyantotta a csomagtartót. Hihető történet. Fölháborító, hogy mik vannak. Sétálgat az ember gyanútlanul Munkácson, készül az etikai bizottsági felszólalására, gyűjti a tiszta erkölcsről az aforizmákat, és egy pillanatra elkalandozik a figyelme: elfelejti bezárni a csomagtartóját. S amíg előadást tart az Orbán-rendszer tolvajlási szokásairól, maffiamódszereiről, odasettenkednek az autójához, és telepakolják – nem droggal vagy fegyverrel, noha ez is simán előfordulhatott volna – cigarettával. Nagyon figyeljünk ezek után, ne hagyjuk őrizetlenül az autónkat. Az egészről egy öreg barátom magvas mondása jut eszembe ’98 tájáról: “Én a Fideszt zsigerből utálom, az MSZP-t meggyőződésből.”

Mackónadrágos adventi üdvözlet mindenkinek, tessenek vigyázni magukra, Gődényt, vírust messzire elkerülni! Ez volt az 50-es hét, várom gyermeki naivitással a Jézuskát.