Jól jönne egy pasi…

Posted by
Gálvölgyi Eszter

Egy

Mi jár a fejemben? Most éppen az, hogy azért néha tényleg hasznos a férfi a háznál. Amikor például kiválasztod az idei fenyőt. De persze nem a környéken, hanem a város másik felén. Két kedves, izmos pasi beerőlteti a kétajtos, pici kocsiba azzal, hogy nem nehéz. Utána megteszel 15 kört, hogy a lakás 1 km-es körzetében leparkolj és boldogan állsz meg, “csak 2 utcányira”.
Utána kirángatod az ügyesen begyömöszölt fát. Válladon a fával próbálod kiszedni a kocsiból a szatyrokat, bezárni az autót, majd megtenni azt a “csak két sarkot” a kapuig. Fél kézzel beütöd a kódot, felvonaglasz a lépcsőn, előkotrod a lakáskulcsot a táska aljáról, már csak két zár ééés kész.
Már csak a lakáson kell átcibálni a fát, lehetőleg minél kisebb koszt okozva, ki az erkélyre, hogy legalább addig ne hulljanak le a tűlevelek, amíg karácsonyfa nem lesz belőle.
Szóval néha jól jönne egy pasi. 🙂
De most, hogy mindezen túl vagyok, már nem is olyan fontos!!!

Kettő

Elképesztő, hogy egy ártalmatlannal, sőt inkább jópofának szánt poszt micsoda érzelmi cunamit tud kiváltani a FB kis közösségében! Mivel kommunikációval foglalkozom, persze tudom én, hogy a kimondott (és a leírt) szónak ereje van, na de hogy ekkora…… 🙂
Szóval itt és most szeretnék bocsánatot kérni mindazon kedves férfi ismerőseimtől, akiknek a lelkébe gázoltam! Komolyan!
Aki igazán ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy véres szájú feminista, sőt!
Mint azt egy kommentre válaszolva leírtam, esetleg a poszt lényege nem a férfiak általam való lenézése és leigázásának hiánya volt! Ezzel szemben volt a fa cipelésen kívül egy mélyebb, mögöttes tartalma. (Mellesleg utólag, lerakva a fát, a cipelés után, a posztot írva, jókat kacagtam azon, hogy milyen komikus jelenség lehettem a Wallenberg utcában, ahogy vállról indítható rakétaként, a fenyővel a nyakamban egyensúlyozva bénáztam haza!)
Szóval a mögöttes tartalomra visszatérve. Nem, a férfiak hiánya az életemben nem csak bizonyos, ún. “férfi munkák” elvégzésekor merül fel bennem. Sőt! Olyankor a legkevésbé. Ezeket évek óta, különösebb lelki összeomlás nélkül, rutinosan, olykor büszkén végzem magam. Imádok pl. IKEA bútorokat összeszerelni. 🙂
Lehet (biztos forrásból tudom, hogy így van!), hogy az járt a fejemben, hogy ezt a fenyőt nem csak felcipelni, hanem feldíszíteni is egyedül fogom. Még mielőtt valaki megkövezne engem vagy Simont, nem nem egyedül, hanem vele fogom! DE! És most jön a lényeg: pár órára majd itt lesz és pár órát a szüleimmel leszek (és igen ezért is hálát adok a sorsnak, mert megtehetem, mert vannak és remélem még sokáig lesznek szüleim, akiket szeretek és a legfontosabb az, hogy velük és a fiammal legyen még sok közös ünnep!), de engedtessék meg nekem a vágyakozás! Igen, álmodozom olykor arról, hogy egyszer még valakinek készíthetek karácsonyi vacsorát, izgulhatok, hogy mivel lepem meg és ő mivel lep meg, a kanapén fekve ezredszer megnézzük a Love actuallyt és vele alszom el és vele ébredek. És a szeretet ünnepén azt érzem, hogy szeretve vagyok valaki által, egy férfi által, aki nem az apám és nem a fiam!
Szóval jól jönne egy pasi………..! 🙂
Címkép: A Gálvölgyi család. Balra Eszter és Simon.