Berend T. Iván 90

Posted by
Szentirmay László
>Berend T. Iván ma 90 éves… — Köszöntsük szeretettel és tisztelettel a világhírű gazdaságtörténészt, a Közgáz legendás rektorát, aki az ‘új gazdasági mechanizmus’ visszafogásának időszakában, 73-79 között alma materünk vezetőjeként az ország legreformistább egyetemét vezette, de előtte és utána is példamutatón küzdött az ország boldogulásáért.
Örök vita: hol a határa a kompromisszumoknak, amit egy embernek, különösen egy vezetőnek el kell fogadnia vagy ki kell harcolnia. Ismerünk szakembereket, így történészeket, filozófusokat, sőt közgazdászokat is, akik a ‘legvidámabb, de barakkban’ az ellenzékiséget választották, s szakmailag és egzisztenciálisan is megalázva az íróasztalnak dolgoztak vagy emigrálniuk kellett. Le a kalappal előttük, sokat köszönhetünk nekik. De a ‘rektor úr’ a körülményeket figyelembe véve tudta elérni a maximumot és így minden bizonnyal többet tett szakmájáért, egyeteméért, az országért.
Aki ismeri, annak fölösleges felsorolni hatalmas életművét, de az újabb korosztályoknak érdemes megemlíteni, hogy egykori osztálytársával, barátjával, szerzőtársával, a korán elment Ránki Györggyel, akivel már 31 évesen Kossuth-díjat kaptak, maradandó könyveket alkottak, amiből generációk tanulhatják újkori történelmünket. Közéleti szereplőként is kiemelkedő tevékenysége volt: a mai ‘agyatlanul kommunistázóknak’: igen, párttag volt, sőt közvetlenül a rendszerváltás előtt /!/ a KB tagja, s ő valóban belülről segített lebontani a diktatúrát.
Anno aktívan részt vett a 68-as gazdasági reform előkészítésében, és küzdött is a csehszlovákiai bevonulás utáni szovjet és balos ellenhullám megfékezésében. A Kádár-rendszer végén az 56-os forradalom átértékelését végző történész munkabizottság vezetőjeként ők mondták ki, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt (amit azután Pozsgay ügyesen kisajátított…); az általa vezetett MTA-Soros Alapítvány társelnökeként is /!/ segítette a demokratikus változásokat – így fénymásológépekkel és a legjobb nyugati egyetemekre szóló ösztöndíjakkal a ma primitíven sorosozó maffiózókat… – s hosszasan lehetne sorolni…
Kívánjunk neki boldog szülinapot, jó egészséget és nekünk még sok cikket, tanulmányt az ‘Óperenciás tengeren túlról’…
***

2019-ben az Azonnalinak adott interjújából idézünk:

“1989 történelmi fordulata egy elavult, a modern társadalmi-gazdasági fejlődés követésére képtelen, a világ fejlettebb, technikai vezető részétől elvágott, bár Magyarországon érdemben reformált és javított, de alapjaban rossz szovjet mintájú államszocialista rendszernek vetett véget. Ez tette lehetővé az európai integrációhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozást, valamint a Nyugat katonai szövetségi rendszerébe való belépést is. Ehhez hasonló nyitás a modern magyar történelemben még nem volt, hiszen az ország mindig rossz szövetségi rendszerekhez csatlakozott, s a nagy európai történelmi konfliktusok idején mindig a vesztesek oldalán állt. Az ország korábbi történelme során még soha nem válhatott a fejlett világ szövetségi rendszerének tagjává és integrálódó részévé. Lehetőség nyílt a világ élenjáró országaival való szoros kapcsolattartásra, a mindenkori új technika átvételére, a világgazdaság éltetető véráramába való szerves bekapcsolódásra. A létrejött új rendszer elindult a gazdasági modernizáció és felzárkózás, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletbentartása és a nemzetközi együttműködés útján.”

“Az is igaz azonban – hogy a személyes történetemet kapcsoljam ide –, hogy mint minden nagy történelmi átalakulás idején, természetes módon sok rossz elem is a felszínre tört, közel fél évszáda meghaladott szélsőjobboldali tendenciákat is beleértve. Amikor erről is szót ejtettem az 1989-ben az amerikai New Yorker nevű folyóirat Budapestre utazott újságírójának kérdéseire adott válaszomban, a választások előtt álló Magyar Demokrata Fórum elnöke, Antall József felkeresett és nyilatkozatra kért fel, melyben azt mondom, hogy az újságíró kiforgatta szavaimat. Amikor erre természetesen nem voltam hajlandó, rágalmazásért feljelentettek.A pert ugyan mindkét fokon megnyertem a feljelentő belügyminiszter ellen, de számomra a rendszerváltás nem jól indult. 1990 tavaszán, az addig elhárított meghívást elfogadtam, és elhagyva az országot az amerikai University of California Los Angeles egyetemének professzora lettem. Harminc éve itt élek. Ennek ellenére a rendszerváltás történelmi jelentőségét most sem látom másként.”